Növekvő GDP, bővülő beruházás és foglalkoztatás, dinamikusan fejlődő export és import, csökkenő infláció - a gazdasági tárca ezzel számol a jövő évi költségvetési tervezetben. A központi büdzsé véleményezésére hivatott Költségvetési Tanács szerint a prognózis túl optimista, a testület úgy véli, hogy a növekedési és finanszírozási kockázatok miatt további kiigazító lépések válhatnak szükségessé a költségvetés bevételi és kiadási oldalán.
Kiszámíthatatlan az ország külső gazdasági környezete, emiatt tervezhetetlen, hogy további krízisek az euró övezet országaiban mikor és milyen hatással lesznek a magyar gazdaságra. Éppen emiatt csak egy optimista forgatókönyv alapján lehet elképzelni a tervezett költségvetés által felvázolt 2013 évi folyamatokat, mivel minden egyéb opció teljeséggel kiszámíthatatlan.
Optimista forgatókönyv
Ehhez az optimista forgatókönyvhöz két elemnek feltétlenül teljesülnie kell. Egyrészt szükséges, hogy az euró övezet tagállamainak helyzete normalizálódjon, azaz a spanyol mentőcsomag kezelje a válságot, az olaszok képesek legyenek végigvinni a megszorításokat, valamint a görögöknél kezelhető legyen a választások utáni helyzet, azaz sikerüljön egy kompromisszumos és emiatt a társadalom számára még elfogadható menetrendet találni a költségvetési hiányuk drasztikus csökkentésére - áll a Policy Agenda legfrissebb elemzésében.
A másik feltétel pedig a kiszámítható finanszírozási háttér megteremtése, amely jelenleg a Policy Agenda véleménye szerint nem lehetséges az EU-IMF hitel-megállapodás nélkül. Ebben az esetben ugyanis könnyen biztosíthatóak lesznek a források az ország működtetésére, és annak kamatfelára alacsonyabb lesz a jelenleginél, egyúttal a stabil finanszírozási háttér csökkenti a forint árfolyamának hektikus mozgását, azaz csökkennek az abból adódó károk.
Ugyanakkor még ezen optimista forgatókönyv esetén sem látjuk a magyar gazdaságban a növekedési potenciált, mivel az ezt elősegítő külső körülmények (főleg a német gazdaság növekedése) csak a jövő év második felében éreztethetik hatásukat. Az általunk felállított makro prognózis alapján jövő évre 0,5 százalékos növekedéssel számolunk, amely kb. 1 százalékkal alacsonyabb, mint a költségvetési törvényben tervezett növekedési mérték.
Melyek a kritikus pontok?
A tervezettnél minden bizonnyal alacsonyabb növekedési ütem miatt azt feltételezzük, hogy bevételi oldalon több elemében is felültervezettek a számok. A vállalkozások által fizetendő adók, illetve a személyi jövedelemadó esetében az idei tényadatokból kiindulva mérsékeltebben kellene terveznie a kabinetnek.
A Policy Agenda véleménye szerint a háztartások fogyasztása a jövő évben is még csak stagnálni fog, és merészség számolni azzal, hogy akár minimális növekedés is lenne. Ehhez ugyanis arra lenne szükség, hogy jövő évben az inflációt meghaladó mértékben növekedhessenek a bérek, miközben csak a magasabb keresetűeknél várható ismét nettó bérnövekedés az szja rendszerben lévő félszuperbruttó kivezetése miatt. Ugyanakkor az egyéb adóterhek növekedése elviszi ezt az esetleges többletet is.
Kritikus pontnak látjuk a kiadási oldalon két rendszernek az átalakítását is. Az önkormányzatok finanszírozását teljesen újraírta a kormány, amely miatt jelentős feszültségek keletkeznek a rendszerben. Kérdéses, hogy ez az újratervezés nem hozza-e a települések jelentős részét olyan helyzetbe, amely miatt az államnak be kell avatkoznia a költségvetés terhére. Ugyanezt látjuk az oktatási rendszer átvétele kapcsán is. Az állam által történő teljes finanszírozás miatt nem lesz lehetőség egyéb bevételekhez nyúlni, ellehetetlenül az a korábbi gyakorlat, hogy az önkormányzatok képesek voltak kiegészíteni az állami normatívát saját bevételeik terhére. Amennyiben a hibás tervezés miatt alulfinanszírozottak lesznek pl. az iskolák, a kulturális intézmények, akkor az államnak menetközben újabb forrásokat kell a tartalékok terhére belepumpálnia a rendszerbe.
De vannak-e tartalékok?
A kritikus pontokon jelentkező feszültségeket enyhítheti, hogy véleményünk szerint az infláció mértékét alultervezte a kormány, amikor 4,2 százalékkal számolt a jövő évben. A Policy Agenda számítása szerint ez inkább 5 százalék körüli lesz, amely egyrészt rossz a gazdaságnak és a lakosságnak, mert ennyivel drágul a megélhetés, de jó lehet a költségvetésnek, amely számára bevételi oldalon ez többletet jelenthet.
Ugyancsak beépített „mentőöv" az Országvédelmi Alapban rendelkezésre álló 100 milliárd forint tartalék, amely elvileg az esetlegesen romló külső gazdasági környezet hatását igyekszik ellensúlyozni, de véleményünk szerint ezt a forrást az alacsonyabb adó- és járulékbevételek el is viszik. Így tehát igazi tartalékot ezen az ágon nem lehet remélni.
Elvileg három elem van, amelyekkel ellensúlyozni lehet az esetlegesen keletkező problémákat. Az egyik az a kormány által már bejelentett, de véleményünk szerint a költségvetési tervezetben nem szereplő elem, amely szerint kötelezően nyugdíjaznák a nyugdíjkorhatárt elért közalkalmazottakat. A második: mivel csak ősszel kerül bevezetésre a pedagógus életpálya-modell, ezért probléma esetén, akár ezt is elhalaszthatja a kabinet, amellyel 10 milliárd forint körüli összeget nyerhet. A harmadik elem pedig a megkezdett állami beruházások időbeli átütemezése, ezzel a jövő évre tervezett források megtakarítása. Ez a három elem összesen 30-40 milliárd forintos mozgásteret is jelenthet, ugyanakkor jelentős politikai kockázatokkal jár a kormánypártokra nézve.
A költségvetésből hiányzik a növekedés
Ahogy korábban is leírtuk, nem számolunk azzal, hogy érdemi gazdasági növekedés legyen a jövő évben. Sajnos a költségvetés nem segíti elő, hogy a bankrendszer friss forrásokkal támogassa a gazdaságot, mivel a tranzakciós illeték és a banki különadó együttesen akkora terhet jelent, amely miatt jelentősen beszűkül a hitelezés és csak azon cégeknek nyújtanak hitelt, amelyeknél minimális a kockázat.
A kormány költségvetési mozgástere - alapvetően a jelentős finanszírozási terhek miatt - erősen determinált, azaz nem látunk arra reális esélyt, hogy a bankszektor terheit érdemben csökkentse a kabinet. Véleményünk szerint azonban lehetne olyan csomagot összerakni, amely arra ösztönözhetné a bankokat, hogy újra hitelezzenek a gazdaságban. Ennek alapeleme az EU-IMF hitelcsomag, amely egyrészt biztosabbá tenné az ország finanszírozását, ezáltal a kockázati besorolásunk is javulhatna, ez pedig elősegíthetné a bankok besorolásának kedvező irányú változását is. Ez automatikusan azt jelenti, hogy a bankközi piacról olcsóbban juthatnának forráshoz. A csomag eleme kell legyen, hogy az MNB tartalékainak egy részét a bankokon keresztül kihelyeznék a gazdaságba, ez segítené a jelenleginél alacsonyabb kamatszint kialakulását is.
A gazdaság számára az egyik fontos változás lenne, hogy a régiós versenytársainkéhoz képest is magas jegybanki alapkamat csökkenjen, ezáltal még kedvezőbb feltételekkel jussanak pénzhez a vállalkozások. Ehhez azonban szilárd, az elmúlt két évben tapasztalt volatilitásnál jóval gyengébben változó forint árfolyam (ez az EU-IMF hitellel meg is valósulhat), és egyúttal a jegybanki célkitűzésnél is alacsonyabb infláció kellene. Ez utóbbit sajnos nem látjuk reálisnak jövőre, azaz érdemi kamatcsökkentés nem várható.
