A megállapodás értelmében a cégek az ezen chipeken elért bevételek 15 százalékát befizetik az amerikai költségvetésnek. Teljesen olyan, mint az olajcégeknél a koncessziós megállapodások, amikor a kitermelési jogért cserébe a felszínre hozott kőolaj vagy az abból befolyó bevétel egy részére a koncessziót kiadó fél jogosult.

Na itt az USA kormánya hozta magát ilyen „koncessziót” kiadó helyzetbe. Mindenféle biztonsági aggályokra hivatkozva még áprilisban felfüggesztette a chip exportot Kínába, pedig a fent megnevezett processzorok már eleve kisebb teljesítményűek, mint az eredeti verziók, sőt, az Nvidia esetében már újabb generáció (Blackwell sorozat) van piacon a fejlett és baráti országokban. Sőt, egyes kínai kormányközeli lapok arról cikkeznek, hogy ezekben a processzorokban vagy egy „backdoor”, amelyen keresztül át lehet venni az irányítást a chipek fölött. Ezt az Nvidia határozottan cáfolta. Ugyanis, ha ilyen dologra vetemedne, az a kiberbiztonságba és az amerikai technológiába vetett bizalom megrendülését eredményezné.

Na de a legfontosabb kérdés, hogy ez is olyan „aranybánya”-e, mint az olaj. Ha az Nvidia H20 chipjére vonatkozó kínai keresletet vizsgáljuk, akkor a válasz igen! Állítólag 1,8 millió processzorra ácsingóznak a kínaiak, a mindenféle aggályok ellenére. Ez a becslés is csak azért ilyen „alacsony”, mert a piaci megfigyelők szerint (még egyezség előtt) Trump nem adna engedélyt több leszállítására. Mindenesetre az Nvidiának 600-700 ezer H20-asa lehet raktáron, s kb. két hete adott le rendelést a TSMC-nek 300 ezer H20-as chip legyártásra. A Mizuho elemzője szerint az értékesítés visszaállítása a jelenlegi 5,89 dolláros Bloomberg becslésről 7 dollárra emelné a jövő évi EPS-t. Szóval, ha a korábbi (néhány hetes) becslést elfogadjuk, akkor a hétvégi megállapodás cirka 19 százalékkal emelheti az egy részvényre jutó eredményt (pl. az Nvidia beépíti a chip árba a revenue sharing agreement hatását).