A magyarok érzik magukat legkevésbé́ felelősnek a nyugdíjaskori jövedelmük megteremtéséért – derül ki az Aegon 15 országban végzett kutatásából. Sőt, a felelősséget vállalók aránya 2012 óta négy százalékponttal csökkent! A döntő többség – 78 százalék – azt gondolja, hogy a költségvetésnek kell gondoskodnia a nyugdíjasokról. Tízből heten az állam feladatának tartják azt is, hogy a munkáltatókat ösztönözze arra, hogy a dolgozóikat beléptessék vállalati nyugdíj-megtakarítási programokba. Azzal pedig mindössze 37 százalék értett egyet, hogy az egyénnek magának kell takarékoskodnia a nyugdíjára. A magyarok saját megtakarításaikból mindössze az időskori megélhetésükhöz szükséges jövedelem 29 százalékát finanszíroznák.
Illúziók helyett
Ezek szerint a lakosság többsége a mai napig nem érti a hazai felosztó-kirovó nyugdíjrendszer lényegét, azt, hogy a ma beérkező befizetésekből a mostani nyugdíjasok jutnak járandósághoz. A jövő nyugdíjasainak jussát pedig az akkori munkavállalók által befizetett járadék határozza majd meg. Egy a közelmúltban készült MNB-tanulmány 2030-ra teszi a fordulópontot: „A 2030-as évek közepéig a nyugdíjrendszer bevételei fedezik a kiadásokat – a jelenlegi szabályok és járulékszint mellett tehát a nyugdíjkiadások finanszírozása ezen időpontig a nyugdíjrendszeren belülről biztosítva van. Hosszabb időtávon azonban a nyugdíjrendszer egyenlege – elsősorban a kedvezőtlen demográfiai folyamatok miatt – egyelőre a meghozott intézkedések ellenére is egyre nagyobb hiányt mutat” – olvasható a jegybank szakmai anyagában (Berki Tamás – Palotai Dániel – Reiff Ádám: A következő húsz évben nincs gond a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatóságával).
A számok azonban azt mutatják, hogy a lakosság nagy része nem használja ki az önkéntes pénztárakban, biztosításokban vagy más nyugdíjcélú megtakarítási konstrukcióban rejlő lehetőségeket annak ellenére sem, hogy az egyéni befizetéseket az állam 20 százalékos szja-jóváírással ösztönzi. A felügyelet augusztus végén megjelent szektorjelentése szerint továbbra is csökken az önkéntes nyugdíjpénztári taglétszám. Némi vigasz, hogy nem csökkent a tagdíjbevétel, tehát aki marad, egyre tudatosabban tesz félre időskorára. „Az azonosított, egyéni számlán jóváírt önkéntes nyugdíjpénztári tagdíjbevételek 2016 első és második negyedévi halmozott értéke 5,3 százalékkal haladta meg a 2015. év azonos időszakának értékét. A pénztári befizetésekhez kapcsolódó adó-visszatérítés 2016 első és második negyedévi halmozott értéke 6,3 milliárd forintot tett ki, ami 21 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbi értékhez viszonyítva” – írja elemzésében az MNB.
Horváth Gyula, az Aegon Magyarország vezérigazgató-helyettese szerint a nyugdíjtervezés terén jó megoldás lehet a világ sok országában működő, úgynevezett vállalati nyugdíjprogram, amikor a munkáltató automatikusan vonja le a dolgozóktól a fizetésük bizonyos százalékát annak érdekében, hogy időskorukra megfelelő összegű megtakarítást érjenek el. A felmérés szerint a megoldással a magyar munkavállalók többsége is egyetért: fizetésének hat százalékát tízből hat munkavállaló odaadná, de nyolc százalékos elvonással is egyetértene 54 százalék.
Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter augusztus közepén a Magyar Időknek adott interjúban viszont a munkáltatói járulékok fokozatos csökkentésének lehetőségét vetette fel. Mivel ez szerinte megoldást jelenthetne a hazai foglalkoztatási nehézségek bizonyos részére, a Nemzetgazdasági Minisztérium vizsgálja, mikor és milyen arányban mérsékelhetnék a közterhet. Az ötlet első pillanatban akár jónak is tűnhet, hiszen valóban magasak a munkáltatókat sújtó befizetések, ami akadályozhatja a foglalkoztatás bővülését, sőt, a gazdaság kifehérítését is, hiszen sok cég – különösen a kis- és középvállalatok – emiatt a mai napig minimálbéren, vagy ahhoz közeli fizetésen tartják alkalmazottaikat, ami befolyásolja a nyugdíjkassza büdzséjét is.
A kormány 2015-ben tizenkétezer-milliárd forintot szedett be a járulékokból, kérdés, ennek hány százalékáról mondana le, és kérdés az is, hogy ezzel mekkora hatást érne el a foglalkoztatásban, vagy emelkedne-e a hazai bérszínvonal. Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora a vg.hu-n azt írja: „Első ránézésre jó a gondolat, hiszen az élőmunka adó- és járulékfizetési terhe igen nagy, főleg a fejlettségi szintünkhöz képest. Második ránézésre is jó: a cég számára a havi nettó bér húszezer forintos megemelése negyvenezerbe, egy évben félmillióba kerül. Ezt a cégek zöme megsínylené. A szociálpolitikában jártasak viszont hozzáteszik: a munkavállaló által fizetett nyugdíj- és egészségügyi járulék, valamint a munkaadók (kormányzati taktikai okokból adónak nevezett) járulékfizetése tartja fent a nyugdíjrendszert és az állami egészségügyet.”
Máris más lehet a járulékcsökkentési terv visszhangja, ha feltételezzük, hogy ez negatívan érintené az amúgy is kétséges hazai nyugdíjrendszert, vagy az amúgy is alulfinanszírozott egészségügyet. „Ha a járulékfizetés egy részéről le tudna mondani a kormány, akkor a generális csökkentés helyett jobb lenne, ha a munkaadók a befizetéseikből jobban támogathatnák az öngondoskodást, egészségügyi és önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítást. Olyan országban élünk, ahol az eddigi és mai kiskeresetűekre nem vár elégséges állami nyugdíj, és az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségével komoly gondok vannak” – javasolja Bod Péter Ákos.
