Csökkenteni kellene, de mégsem jön össze: a világ szén-dioxid kibocsátása egyre csak növekszik, annak ellenére, hogy szaporodnak az intő jelek, a globális felmelegedés okozta klímaváltozás óriási problémákat okozhat világszerte. A légköri szén-dioxid mennyisége 2012-ben már meghaladta a 400 ppm-es értéket, azaz a Föld légkörében hozzávetőlegesen 800 ezer éve nem volt ilyen sok üvegházhatású gáz. Idén újra „sikerült” átlépnünk ezt a határvonalat. Ez a jelek szerint nem izgatja a világ energetikai cégeit, legalábbis a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai szerint, a szektor kibocsátása ugyanis tavaly minden eddigi rekordot meghaladt: elérte a 31,6 Gigatonnát. (Összehasonlításképpen Magyarország teljes emissziója ennek kevesebb, mint egy százaléka.)
Az IEA hétfőn közzétett jelentése szerint ha nem következik be változás – azaz az átállás az alacsony kibocsátású technológiákra – az energetikai szektorban, akkor tarthatatlan az a kiotói protokollban is megfogalmazott cél – hogy a világ globális átlaghőmérséklete 2100-ig „csak” 2 Celsius fokkal emelkedjen. „A jelenlegi folyamatok inkább ennek a dupláját, egy 4 Celsius fokos emelkedést valószínűsítenek” – mondta Fatih Birah az IEA vezető közgazdásza. Kutatók szerint a globális felmelegedés okozta klímaváltozás hatásai még a 2 Celsius fokos emelkedés esetén is nehezen kezelhetők, de egy 4 Celsius fokos emelkedés olyan hatásokkal járhat az emberi civilizációra és a Föld ökoszisztémájára, amik mellett a legborúsabb előrejelzések is utópiának tűnnek.
Vannak jó jelek
Nem reménytelen azonban a helyzet: a legnagyobb szennyezők, az Egyesült Államok és Kína valamennyire visszafogta kibocsátását. A palagáz-forradalom az Egyesült Államokban a gázárak drasztikus zuhanását hozta, így egyre többen állnak át az alacsonyabb kibocsátású földgáz használatára. Ennek következtében az USA kibocsátása tavaly a kilencvenes évek közepén mért értékre esett vissza.
Riasztó viszont a helyzet Európában: a szén árának esése miatt jelentősen nőtt a legszennyezőbb fosszilis tüzelőanyag felhasználása. Németországban a nukleáris erőművek leállítása miatt a kieső kapacitásokat szénerőművekkel pótolták, Berlin így nemhogy csökkentette volna kibocsátását, éppen növelte éves szinten 2,2 százalékkal. Még nagyobbat nőtt a brit kibocsátás, London 4,5 százalékkal növelte kibocsátását. öröm az ürömben, hogy a gazdasági válság miatt bekövetkezett recesszió miatt az egész Európára vetített kibocsátás 1,4 százalékkal csökkent. Ennél jelentősebben estek vissza viszont a megújuló erőforrásokra, illetve az energiahatékonysági intézkedésekre fordított beruházások is.
Még mindig van esély
Az IEA jelentése szerint még mindig van esély arra, hogy a 2 Celsius fokos hőmérséklet emelkedés elérhető legyen, de ehhez a világ ipari nagyhatalmainak mind együtt kellene működnie. Korlátozni kellene az új szénerőművek építését, a legrégebbieket le kellene állítani. Önmagában az 8-10 százalékkal fogná vissza a kibocsátást, ha a nagy gáz- és olajkitermelők nem égetnék el a kitermelés során kiszabaduló metánt. 10-12 százalékkal csökkenne az emisszió, ha a világ kormányai felhagynának az energiaforrások lakossági és ipari fogyasztói számára fizetett szubvenciókkal.
Már nem helytálló a „száz évben egyszer” kifejezés
A Dunán jelenleg levonuló árvíz is jelentős részben az emberi tevékenység következménye. Részben a folyópartok átalakításának, beépítésének, a vízgyűjtő területeken végzett erdőirtásnak „köszönhető” részben azonban a globális felmelegedés okozta klímaváltozás is okolható érte. A klímaváltozás ugyanis nem az átlaghőmérséklet növekedésében, hanem a korábban szokatlan események szaporodásában jelenik meg. Ilyen például az egy havi csapadéknak megfelelő eső lehullása alig egy nap alatt. Ugyan a tavaszi esőzések nem tekinthetők váratlannak, vagy szokatlannak, a jelenlegi dunai árvizet az alig néhány nap alatt az Alpok keleti részére, valamint a Kárpátok észak-nyugati területeire lehullott extrém mennyiségű csapadék okozta. Egyes területeken május 31-e és június 3-a között az éves csapadékátlag 40 százaléka, több mint 250 milliméternyi csapadék hullott le. (Budapesten a belvárosi budai kerületekben június 8-án egyetlen óra alatt több mint 40 mm csapadék hullott, ezzel szemben Budapesten 2011-ben alig 273 mm eső esett egész évben.) Ilyen csapadékmennyiség azelőtt olyan ritkán hullott, hogy joggal alakult ki a „száz évben egyszer” kifejezés. Ám ezt a frázist most kidobhatjuk az ablakon. „Ha csak a 21.századi klimatikus adatokat tekintjük, a száz évben egyszer helyett a 10 évente kifejezést kellene most már használnunk” – mondta Mojib Latif a Helmholtz Center for Ocean Research vezető klimatológusa. A kutató szerint ugyanis a 2002-es, a 2010-es, valamint a 2013-as esztendőben is valósággá vált, hogy addig korábban csak rendkívül ritkán észlelt intenzitással érkezett a csapadék Közép-Európában.
Gyakoribbak lesznek az árvizek
Hervé Douville, a francia meteorológiai intézet, a Météo-France kutatója szerint az árvizeket meg kell különböztetni az erős esőzésektől. "Az árvizek alakulása sok mindenen múlik, például a mezőgazdaságon, az erdőirtáson vagy az urbanizáción, és ezért ugyanakkora csapadék mellett lehet, hogy nagyobb lesz az áradás" - hangsúlyozta a szakember. Douville szerint az embernek az éghajlatra gyakorolt hatása növeli az árvízveszélyt nagyon sok régióban, és ez nincs összefüggésben a csapadék átlagos változásaival. A szakértő nyugtalanítónak látja ezt a jelenséget. Ez azt jelenti, hogy miközben a lehullott csapadék átlagmennyisége egyik évről a másikra nem változik, előfordulhat, hogy az adott vízmennyiség rövidebb idő alatt esik le és nagyobb károkat okoz.
Ennek a jelenségnek Európában ellentmondásos következményei is lehetnek. Éves átlagban a csapadék mennyiség növekszik Európa északi részén, és csökken délen, de ennek ellenére nem biztos, hogy Dél-Európában nem fog növekedni az árvizek gyakorisága - hangsúlyozta a francia kutató.
