Négy országban négy különböző élelmezési válság alakult ki. Az ENSZ februárban éhínség sújtotta régiónak nyilvánította Dél-Szudánt. A legutóbb 6 éve volt a világban éhínségzóna az ENSZ szerint. De Arif Husain, az ENSZ Élelmezésügyi Programjának (WFO) vezető közgazdásza még ennél is tovább ment: a Reutersnek úgy fogalmazott, hogy 15 éve, amióta a WFO-nál van, ilyen szörnyű éhínséget még nem látott. Különösen, hogy négy különböző ország nem egymástól eredő krízishelyzetéről van szó.
Jelenleg az éhínség az emberiségre leselkedő legnagyobb veszély. Komolyabb, mint például az AIDS.
A szervezet kalkulációja szerint 1,4 millió gyereket veszélyeztet az éhhalál kockázata Nigériában, Szomáliában, Jemenben és Dél-Szudánban. Ezekben az országokban 20 millió ember halhat éhen júliusig, amikor végre beindulhat ismét az aratási szezon. Vagyis több mint két Magyarországnak a lakossága tűnhet el a Föld színéről. Husain hozzátette, ugyan júliusi határidőt emleget a WFO, de a válság jelen idejű: az emberek már most is sorra halnak meg.
Dél-Szudánban egyes családok azért menekültek a Nílus menti mocsarakhoz és szigetekhez, hogy itt találjanak menedéket a fegyveres lázadók ellen. A földönfutók maguk mögött hagyták házaikat, farmjaikat, megválva attól azoktól a forrásoktól, amikből megéltek: a termőföldtől és a jószágaiktól. Jelenleg néha hal is jut nekik a folyóból, de javarészt gyökereken és tavirózsákon élnek. Amikor meghallották, hogy az ENSZ összeírja a menekülteket, és élelmiszersegélyt fog szétosztani, közel 20 ezer ember gyűlt össze a lázadók által kontrollált Tonyor nevű faluban. Egyes családok halászhálókat és rudakat kaptak, amíg megérkeznek a szállítmányok. Így legalább tudnak halászni addig.
Júliusig a szudáni lakosság közel felének, 5,5 millió embernek nem lesz elegendő élelme, vélik az ENSZ szakértői. Az éhezés oka nem is annyira természeti, mint inkább emberi tényező: a világ legfiatalabb, 6 éve alapított országában 2013 óta, azaz több mint 3 éve polgárháború dúl – a lakosság megosztottságát etnikai feszültségek táplálják. Az agráriumot pedig a szárazság tette tönkre.
Előfordul, hogy az élelmiszersegély bajt hoz azokra, akik kapják: tavaly egyenruhás emberek rabolták ki, dúlták fel és égették fel azoknak a polgároknak az otthonait, akik az ENSZ által kiosztott élelmiszert birtokoltak.
Hányan fognak meghalni?
A becslések aggasztóak:
- Az ENSZ állítása szerint 100 ezer dél-szudáni polgár bármelyik nap éhen halhat, 1,4 millió gyermek pedig az éhhalál szélén van, ők valószínűleg nem bírják sokáig élelmiszersegélyek nélkül.
- Az ENSZ gyermekeket segítő szervezete, a UNICEF szerint Szomáliában idén 185 ezer gyermek fog szenvedni akut alultápláltságtól, de megvan az esélye, hogy számuk könnyen 270 ezerre emelkedhet a következő hónapokban.
- Jemenben 420 ezer az érintett gyermekek száma. Ott 2 éve tart a háború.
- Nigéria északkeleti részében már tavaly óta éheznek nagy számban. Az országban a kormány és a Boko Haram militáns csoport közötti harcok nehezítik meg a gazdaság működését és az élelmiszer-ellátást. Nigériában idén várhatóan 450 ezer gyerek szenved majd vészes alultápláltságtól, amibe bele is halhat.
- A követező országokban elégtelen még a rendelkezésre álló élelmiszer-mennyiség: Kongói Demokratikus Köztársaság, Közép-Afrikai Köztársaság, Burundi, Mali, Nigéria.
2016-ban 500 százalékos volt az infláció az érintett országok némelyikében. Jemenben és Dél-Szudánban a gazdaság összeomlása azt eredményezte, hogy az emberek nem tudják maguknak megengedni a piacon kapható terményt. Kenyában és Ugandában a helyi pénznem gyakorlatilag hasznavehetetlen, mert a kereskedők értéktelennek tartják. Szomália fővárosában, Mogadisuban csak január óta negyedével nőttek az élelmiszerárak.
Az infrastrukturális elmaradottság sem könnyíti a helyzetet. Dél-Szudánban az ország egyes részei földrajzi adottságaik miatt megközelíthetetlenek, másokban még dúlnak a harcok. (A Texas-nagyságú Dél-Szudánban például csak 120 kilométernyi aszfaltozott út van.)
Jemenben a városi lakosság – a teljes népesség közel egyharmada – nem kapta meg a fizetését, s ilyenkor a megtakarításaikhoz (leggyakrabban arany, ezüst, fegyver) kell hozzányúlniuk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy amint felélik ezeket a vésztartalékokat, szinte lehetetlen visszakapaszkodniuk egy biztonságosabb anyagi létbe, vagyis felhalmozni egy kevés felesleget.
Az említett országokat most ugyanaz a fajta kelet-afrikai aszály sújtja, mint 2011-ben az Afrika szarvának nevezett régiót (Etiópia, Szomália), ahol akkor olyannyira széles tömegeket érintett az éhezés, hogy az ENSZ éhínség sújtotta területté nyilvánította a több országon átnyúló övezetet, ahol 260 ezer ember halt éhen. Egyébként az ENSZ késedelmesen hirdette ki az éhínségi állapotot. Júliusban tette meg a lépést a szervezet, holott az emberek többsége már májusra sorra meghalt(!).
Amíg az ENSZ nem hirdeti ki az éhínségi helyzetet (famine), addig hivatalosan „csak” válságos szükséghelyzet (emergency) van érvényben.
Ami nagy baj idén, hogy míg a 2011-es éhínség egy jó termésű mezőgazdasági szezon után következett be, most már 2 éve tart az aszály. Nem jó hír az éhezőknek az sem, hogy a humanitárius segélyszervezetek már így is túlterheltek a szíriai, iraki, afganisztáni menekültáradat, az Ukrajnában, Burundiban, Líbiában és Zimbabwében kialakult veszélyhelyzetek és tömeges népvándorlások miatt.
Forrás: Reuters
