Elsőre azt gondolnánk, hogy természetesen a nagy cégeknek hihetetlen mennyiségű és minőségű elvárásai vannak a hozzájuk munkára jelentkezőkkel szemben, biztos a „multik" akarnak ilyen embereket, a kis- és középvállalkozások megelégszenek az egyszerű halandókkal is.
Azután az is eszünkbe juthat, hogy pont a kisebb cégek keresik a félisteneket, hiszen egy kisvállalkozásban egy munkatársra sok különböző fajta feladat hárul, melyek megoldásához igen sokrétűnek és több témában is kellően képzettnek kell lenni. Miközben a nagyvállalatok méretükből adódóan képesek megfizetni és megfelelő mennyiségű munkával ellátni, csak a saját területéhez értő, de abban profi munkatársakat, akiknek csak az adott témakörhöz szükséges ismeretekkel és csak az odaillő emberi tulajdonságokkal kell rendelkezniük.
A fenti problémához azonban kevés köze van a méretnek - magyarázza Nagy Géza, a Cégdoktorok ügyvezetője. Egy kevés van, mert az valóban igaz, hogy egy nagyvállalat könnyedén meg tud fizetni egy vagy akár több teljes idős marketingest, miközben egy kisvállalkozásban gyakran ellátják pénzügyi és egyéb adminisztratív munkával is a marketingest, hogy kitöltse a munkaidejét és bért tudjanak megtakarítani. Ezért van az, hogy leginkább kis cégeknél látjuk ezt a gondot, de a több száz fős, milliárdos cégek behatóbb megismerése rádöbbentett, hogy a méret nem garancia, csak a szervezettség a biztosíték arra, hogy ne kelljen ilyen hirdetésekhez folyamodnunk.
Ennek ellenére mégis azt tapasztalom, hogy a „szupermen" kérdés a cég szervezettségének fokán múlik. Minél szervezetlenebb egy vállalkozás, annál inkább hajlamos a cégvezető mindenhez értő, mindenre alkalmas, mindenféle emberi tulajdonsággal, sőt azok teljes ellentéteivel is rendelkező munkatársakat keresni vagy kerestetni. Egy ilyen munkatárs megtalálása szinte a lehetetlennel egyenlő, és ha mégis sikerül, akkor hamar kiderül, hogy az adott cég számára megfizethetetlen, főleg azért mert kellene belőle legalább tíz. (A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint nem csak a fizetés számít az álláskeresőknek, legalább annyira az is, hogy jó munkahelyen dolgozzanak.)
Egy három főt foglalkoztató vállalkozást is meg lehet úgy szervezni, hogy ne kelljen Zeuszt és barátait szerződtetni a megfelelő mennyiségű és minőségű termelés eléréséhez. Ha pontosan körvonalazzuk a folyamatokat (például: beszerzés - marketing - értékesítés - kiszállítás - számlázás, stb.) és ez alapján meghatározzuk a cégstruktúrát (cégvezetés, személyzet, kommunikáció, kereskedelem, pénzügy, termelés, minőségbiztosítás, stb.), kidolgozzuk az előzőek alapján a pontos munkaköröket, azok várt eredményeit és mérési eszközeit, akkor a három munkatársait el lehet helyezni úgy a szervezetben, hogy ne kelljen mindenkinek mindent csinálnia, mindenhez értenie, mindenbe belekapnia, hogy egyre jobban fokozza a zűrzavart. Mindenki megkaphatja azokat a fő területeket, amelyeket a legjobban képes irányítani képzettségének, képességeinek és tapasztalatainak megfelelően. Egy ilyen cégbe azután sokkal könnyebb lesz további munkatársakat találni, hiszen pontosan láthatjuk, hogy milyen területekre, milyen követelményekkel keresünk segítséget.