Évek óta a NAV egyik kiemelt ellenőrzési célpontja az áfalevonás alapjául szolgáló számlák hitelességének vizsgálata. Bár tavaly nyáron az Európai Unió Bírósága több, magyar vonatkozású ügyben is kimondta, hogy a NAV ellenőrzési gyakorlata nincs összhangban a közösségi joggal, a tavaly év végi jogalkotási hullámmal olyan újabb szabályok kerültek az adótörvényekbe, amelyek továbbra is lehetővé teszik a korábbi vizsgálati elvek alkalmazását – derül ki a hazai adójogi és adóperes specialista Jalsovszky Ügyvédi Iroda összefoglalójából.

Mindig utána kell nézni a számlát kibocsátó hátterének - Kép: PP

„Bár ideig-óráig úgy tűnt, hogy az Európai Bíróság ítéletei korlátok közé terelik a NAV korábbi gyakorlatát, a januárban hatályba lépett jogszabály-módosítások továbbra is jelentős támadási felületet biztosítanak az adóhatóság számára – nyilatkozta Harcos Mihály okleveles adószakértő, az iroda vezető ügyvédje. – Erre teszi fel a pontot a belföldi összesítőjelentés-adatbázis júliusi elindítása, amely alapján a számlabefogadó adózón is számon kérhető lett a számlakiállítók jogkövető működésének ellenőrzése.”

A szakértő szerint mostantól elengedhetetlen, hogy az adózók saját ellenőrzési lépéseket építsenek be a napi működésükbe: így például az üzleti partnerekre vonatkozó, az adóhatóság honlapján elérhető információk rendszeres ellenőrzését, illetve a befogadott számlák kapcsán azoknak a dokumentumoknak az összegyűjtését és megőrzését, amelyekkel ellenőrzés esetén igazolható, hogy az egyes ügyleteket valóban a számlákat kibocsátó üzleti partnerek teljesítették. „Az új jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve azonban még a leggondosabb eljárás esetén sem szűrhető ki teljesen egy adóhatósági megállapítás kockázata” – mutatott rá a szakember.

Az elmélet…

Az általános forgalmiadó-törvény szerint az adóalanyok az áfa levonására akkor jogosultak, ha rendelkeznek az áfa összegét tanúsító hiteles számlával. A számla pedig akkor tekinthető hitelesnek, ha azt formailag szabályosan állították ki, és tartalmában a valóságnak megfelelően tükrözi a számlázott ügyletet.

Ez utóbbi fordulatra hivatkozva az adóhatósági ellenőrzések során az adóhatóság rendszerint azt vizsgálja, hogy a körülmények alapján igazolható-e, hogy a számlázott ügylet a számlán szereplő felek között, a számlán leírt módon teljesült. Ha ugyanis ez nem igazolható, akkor az adóhatósági gyakorlat szerint a számla hitelessége megdől, és a számlában szereplő áfa levonására nincs lehetőség. Az ellenőrzési gyakorlatban tehát az adóhatóság nem azt vizsgálja, hogy az adólevonásra jogosító ügylet megvalósult-e, hanem annak igazolását kéri számon az adózókon, hogy az ügylet minden szempontból a számlában foglaltak szerint valósult meg.

…és a gyakorlat

Ha például egy költöztető cég fuvarozók bevonásával végzi a tevékenységét, akkor a fuvarozói számlákkal összefüggésben az adóhatóság nem azt vizsgálja, hogy a költöztetés, illetve a fuvarozások megtörténtek-e, hanem azt, hogy igazolható-e, hogy az egyes fuvarozásokat valóban a számlakibocsátó fuvarozók teljesítették, mégpedig a számlán leírt módon. Ilyenkor az adóhatóság rendszerint ún. kapcsolódó ellenőrzéseket folytat le a fuvarozóknál, és megvizsgálja, hogy azok rendelkeztek-e a fuvarozások teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel (pl. tehergépkocsi, bejelentett sofőr, irodahelyiség).

Ha az adóhatóság azt tárja fel, hogy a számlát kiállító fuvarozó nem rendelkezett a fuvarozás teljesítéséhez szükséges személyi és tárgyi erőforrásokkal, akkor arra fog hivatkozni, hogy ugyan a fuvar elvégzése megtörtént, azonban nem igazolható, hogy a fuvart ténylegesen a konkrét számlakibocsátó fuvarozó látta el. Ilyen esetben, miután nem igazolható, hogy a számla hitelesen tanúsítja az ügyletet, a számla áfatartalmának levonhatóságát az adóhatóság rendszerint megtagadja.

„Felmerül a nyilvánvaló kérdés, terhelheti-e felelősség a számlabefogadót olyan körülményekért, amelyek a számlakibocsátónál merülnek fel. A jogszabály ugyanis nem írja elő, hogy az üzleti élet szereplőinek ellenőrizniük kellene egymást, és azt sem, hogy meg kellene győződniük arról, hogy a számlázó fél valóban rendelkezik-e azokkal az erőforrásokkal, amelyek az ügylet teljesítéséhez szükségesek – állítja Harcos Mihály.–  Az ügyletkötési gondosság a gyakorlatban általában kimerül abban, hogy a számlabefogadó ellenőrzi a megrendelt terméket vagy szolgáltatást, és ha rendben találja azt, akkor kiegyenlíti a számlát.”

A NAV álláspontja szerint ugyanakkor a piaci szereplőktől elvárható, hogy ellenőrizzék az üzleti partnereiket, így különösen azt, vajon az üzleti partner ténylegesen folytat-e tevékenységet a székhelyén, illetve telephelyén, foglalkoztat-e bejelentett alkalmazottakat, illetve rendelkezik-e az eladott termék beszerzését igazoló dokumentumokkal. Harcos Mihály elmondta: a törvény nem ad eligazítást a tekintetben sem, hogy az adózók miként tudnak eleget tenni ennek a követelménynek, különösen, hogy sokszor olyan körülményeket kellene igazolniuk, amelyekre sem rálátásuk, sem ráhatásuk nincs.

Hab a tortán

Az áfatörvény 2013. január 1-jén hatályba lépett rendelkezése szerint ráadásul az adóalanyoknak biztosítaniuk kell a „számla eredetének hitelességét”. Az eredet hitelességének biztosítása ebben az esetben azt jelenti, hogy az adózóknak a befogadott számláik és a számlákon szereplő ügyletek közötti kapcsolat ellenőrzését lehetővé kell tenniük az adóhatóság részére.

Abban az esetben, ha az adóhatósági ellenőrzés során az adózó dokumentumaival nem igazolható, hogy a befogadott számlán szereplő ügyletet valóban a számlán eladóként szereplő fél teljesítette, akkor a számla nem tekinthető hitelesnek, és az adózó elveszíti azt a jogát, hogy a számla áfatartalmát levonásba helyezze.

Mit mond az unió?

Tavaly nyáron az Európai Unió Bírósága (EUB) több, magyar vonatkozású ügyben is döntést hozott. Ezekben kimondta, hogy az uniós joggal ellentétes az az adóhatósági gyakorlat, amely módszeresen megkérdőjelezi az adózók adólevonási jogát azon az alapon, hogy a számlakibocsátó fél nem rendelkezett igazolhatóan a teljesítéshez szükséges tárgyi és személyi erőforrásokkal.

Az EUB ezt röviden azzal indokolta, hogy az adózók ellenőrzése nem az adózók, hanem az adóhatóság feladata. Az EUB szerint, ha az ügylet teljesült, és az adóalany ezt szabályosan kiállított számlával igazolni tudja, akkor nem róható fel neki, hogy a számlakibocsátó fél vagy annak üzleti partnerei nem tudják igazolni az értékesített termék vagy szolgáltatás beszerzését vagy előállítását. Az EUB ítélkezési gyakorlata szerint a fenti alapelvi szabály alól csak két esetben lehet kivételt tenni.

Egyfelől akkor, ha az adóalanynak gyanúja merülhetett fel a számlakibocsátó üzleti partner működésének jogszerűségét illetően – ilyenkor ugyanis elvárható tőle, hogy fokozottan ellenőrizze az üzleti partnerét. Másfelől, ha az adóalany tudta, vagy tudhatta volna, hogy adócsalást megvalósító ügyletben vesz részt; ilyen esetben az ügylet során rá áthárított áfalevonására eleve nem tarthat igényt.

Harcos Mihály rámutatott: idén júliustól a számlabefogadó adóalanyoknak a NAV honlapján lehetőségük van ellenőrizni, hogy a számlakibocsátó fél az ügyletet az összesítő jelentésében szerepeltette-e. Az EUB álláspontját is szem előtt tartva, a gyakorlatban ez a lehetőség valójában kötelezettséget jelent: az adózók ugyanis a továbbiakban nem hivatkozhatnak arra, hogy nem tudtak a számlakibocsátó fél szabálytalan működéséről.