Ma Magyarországon a juttatások két alapvető típusa létezik: az egyik a napi költések támogatása (étkezés, iskolakezdési támogatás stb.), a másik a gondoskodó jellegű, azaz a hosszú távú felhalmozás, amit egy összegben bizonyos alkalmakkor vehet igénybe a dolgozó (nyugdíjpénztár vagy biztosítás). Erre az utóbbira különösen nagy szükség lenne, mivel a magyar lakosság megtakarításai (különösen a nyugdíj-megtakarításai) alacsonynak számítanak európai viszonylatban.

„A lakosság, főként a fiatalok sok esetben úgy gondolkodnak, hogy meg sem érik a nyugdíjas kort. A statisztika azonban azt mutatja, hogy Magyarországon mégis vannak nyugdíjasok. Ezért idejében el kell kezdeni a gondoskodást” – mondta Fata László cafeteriaszakértő a CafeteriaTrend Munkáltatói Gondoskodás 2014 konferenciáján. A szakember szerint viszont sok esetben sem a munkáltatók, sem a munkavállalók nem jeleskednek a hosszú távú gondolkodásban a cafeteriaelemek összeválogatásakor.

Kép: Fotolia

Aki adja, annak is jó

Pedig a jól felépített juttatási rendszer fontos a cégeknek is: növeli a lojalitást, tehát segíti a munkatársak megtartását, és komoly költségcsökkentési vonzata is van. Azoknál a cégeknél ugyanis, ahol a juttatások megfelelnek a dolgozóknak, kevesebb a hiányzás és a fluktuáció, még akkor is, ha alacsonyabb az éves cafeteriakeret. Azért van ez így, mert nem csak az a fontos, hogy mennyit adunk az alkalmazottaknak, hanem az is, hogy ezt mennyire érzik fontosnak, valódi hozzájárulásnak. Ügyelni kell arra, hogy a munkavállalók szempontjából mi számít érzékelhető juttatásnak. Egy sofőrnek például egy baleseti vagy életbiztosítás jelentheti azt, hogy úgy érzi, a cége valóban gondoskodik róla. Ugyanez viszont egy szoftverfejlesztőnek nem biztos, hogy megfelelő – hangsúlyozta Fata László.

Ezért érdemes alaposan tájékozódni a munkavállalók igényeiről. „Más fontos a munkáltatók és más a munkavállalók szerint. A CafeteriaTrend legfrissebb felméréséből kiderül, hogy a munkába járás költségtérítését például a harmadik legfontosabbnak gondolják a dolgozók, addig a munkáltatók szerint ez a kilencedik a fontossági sorrendben” – emelte ki a szakértő. (Itt talál részleteket a munkába járás költségének megtérítésére vonatkozó szabályokról.) Ugyanakkor a gondoskodó jellegű juttatások a munkavállalók körében nem túl népszerűek, aminek komoly hosszú távú következményei lehetnek.

Túl sok nyugdíjra ne számítsunk!

Nem könnyű feladat ma eldönteni  a munkáltatóknak, hogy mire koncentrálják az erőforrásokat a béren kívüli juttatási rendszerben, hiszen a munkavállalók sok esetben a napi költségeik fedezésében igényelnek segítséget. „Azonban fontos hosszú távon gondolkodni akkor is, ha esetleg a gazdasági helyzet ezt megnehezíti. Tudatosan, alaposan fel kell készülnünk a hirtelen bekövetkező kockázati eseményekre – és ezt tudatosítani is kell a munkavállalókban” – mondta dr. Renneczéder Éva ügyvéd, cafeteria jogi szaktanácsadó.

Magyarországon az aktív népesség (18–62 között) csak a lakosság kétharmada: 3 millió 124 ember inaktív, aki nem aktív részese a termelésnek. Az inaktívak aránya ráadásul a munkavállaló korú népességen belül gyakorlatilag stagnál. Két-három év alatt a rendszerváltás után több mint 600 ezer ember lépett ki a munka világából. Ez a szám viszonylag stabil: a munkaképes korú lakosság 11-14 százaléka tartósan inaktív. „Jelentős a rokkantnyugdíjasok aránya. A 90-es évek elején ezért nőtt mintegy 300 ezerrel a rokkantnyugdíjasok száma. Ezenkívül a fennmaradó inaktív munkaképes korú népesség jelentős része valószínűleg feketén dolgozik – vagy csak jövedelme egy részét kapja hivatalosan – hangsúlyozta a jogi szakember. – Ezeknek az embereknek csak minimális lesz a nyugdíja” – hangsúlyozta Renneczéder Éva.

A szakember szerint egyértelmű az a kormányzati törekvés, hogy csökkentsék az inaktív népesség arányát. „Minden további nélkül számítanunk kell a nyugdíjkorhatár emelésére vagy a munkaképességi szabályok újraalkotására – emelte ki a szakember, aki szerint ezért magánszemélyként mindenkinek fel kell készülnie az időskorára. – A felelős munkáltatóknak vagy HR-eseknek ezért minden munkavállaló szempontjából erősíteniük kell az öngondoskodást, hiszen már most is a megélhetési lehetőségek határán vannak a nyugdíjak. A demográfia folyamatok egyértelműek: nem számíthatunk arra, hogy a nagy állami ellátórendszerből olyan nyugdíjat kapjunk, ami az átlagos megélhetéshez elegendő” – hangsúlyozta Renneczéder Éva.