Magyarországon a gépjármű-kereskedelmet nem számítva több mint 60 ezer kiskereskedelmi egység működik, amelyeket így vagy úgy érint a kormány döntése. Biztosan lesznek olyan kicsi családi vállalkozások, amelyek számára e döntés kedvező, azonban hatalmas azok tömege, akik olyan cégnél dolgoznak, ahol 3 vagy annál több alkalmazott van. (Több ezer állás van konkrét veszélyben.)
A becslés ugyan durva, mert az új törvény számos esetben enged kivételt a vasárnapi zárva tartás terén, de a szektorban foglalkoztatott több mint 260 ezer ember jelentős részét mindenképpen érinti az intézkedés. Ha megengedőbbek vagyunk a becslést illetően, és az 5 fő feletti cégeknél azzal számolunk, hogy biztosan dolgozik az üzletben nem családtag alkalmazott is, akkor is több mint 200 ezer ember munkájáról van szó. (Bár van egy kiskapu a törvényben, amellyel fügét mutathatnak a kormánynak a multik.)
A Nielsen piackutató cég szerint a magyar kiskereskedelem forgalma az európai átlagnál nagyobb mértékben emelkedett a tavalyi negyedik negyedévben az előző év hasonló időszakához képest. Az üzletek 4,9 százalékkal adtak el több élelmiszert, háztartási vegyi árut és kozmetikumot; de vajon az elmúlt időszakban a kiskereskedelmi cégek bedőlési aránya is hasonlóan kedvező képet mutatott?
A 2014-es év végén összesen 60 170, kiskereskedelemben tevékenykedő (47-el kezdődő TEÁOR számmal regisztrált) társas vállalkozás működött hazánkban. 2013 végén azonban még 61 503 ilyen cég tevékenykedett a piacon, ami 2,2 százalékos csökkenést jelent. Ez az érték nagyságrendileg megegyezik a teljes magyar cégszám csökkenésével, ugyanis – amennyiben az összes vállalkozást vizsgáljuk –, szintén 2,5 százalékos az egy év alatti csökkenés mértéke.
Az új cégalapítások száma ennél jóval nagyobb mértékben csökkent 2014-ben, mivel tavaly 38 százalékkal kevesebb vállalkozás alakult a szektorban, mint egy évvel korábban. A csökkenés jóval magasabb, mint az országos átlag, mivel 2013-ről 2014-re csak 13 százalékkal csökkent az újonnan alapított cégek száma az összes vállalkozás viszonylatában. Ebből az látszik, hogy kiskereskedelmi egység nyitásában egyre kevesebben látják a lehetőséget, aminek a vasárnapi zárva tartás sem fog a jövőben kedvezni, hacsak nem kicsi családi vállalkozásról van szó.
2013-ról 2014-re az iparágban a felszámolások és kényszertörlések száma is igen jelentős mértékben emelkedett. 2013-ban kicsivel több, mint 1670 felszámolás indult a szektorban, 2014-ben azonban számuk megközelítette a 2300-at, azaz egy év alatt 37 százalékkal nőtt a hitelezők által kezdeményezett negatív eljárások száma. A kényszertörlések is emelkedtek, mivel míg 2013-ban „csak” 3025 ilyen eseményt regisztráltak, addig 2014-ben több mint 5500-at, ami igen magas, 85 százalékos emelkedést jelez. A végelszámolások száma viszont csökkent az elmúlt időszakban: 2013-ban közel 1300 cég kezdeményezte saját megszűnését, 2014-ben azonban 32 %-kal kevesebb, közel 870 vállalkozás. Ezen tények alapján megállapítható, hogy a szektor cégeinek megszűnése inkább külső kényszer hatására történik, mint a vállalkozások saját akaratából.
Egyre nagyobb a kockázat
A bedőlési index értéke (felszámolások és csődök cégszámhoz viszonyított aránya) jelzi leginkább egy szektor országos átlaghoz viszonyított helyzetét és teljesítményének romlását vagy javulását. A bedőlési arány 2013-ról 2014-re az országos átlaghoz hasonló mértékben romlott. Míg 2013-ban 2,74 százalék volt a kiskereskedelemmel foglalkozó vállalkozások bedőlési aránya, addig 2014-ben már jóval magasabb (3,79 százalékos) bedőlési aránynal kellett számolni. Ez alapján elmondható, hogy a teljes iparág fizetőképessége romlott, azaz egy korántsem könnyű helyzetben lévő szektort érint a kormány március közepétől életbe lépő intézkedése.
A szektor teljesítményének vizsgálatához megfelelő alapot biztosítanak az iparágban tevékenykedő cégek számlafizetési szokásai, melyeket a Bisnode fizetési tapasztalat tartalmaz. Amennyiben egy magyar cég nem egyenlíti ki számláit időben, átlagosan 16 nap a fizetési késedelem. A kiskereskedelem szereplői azonban ennél kevesebb, 10 nap késéssel egyenlítik ki tartozásaikat. Az alacsony késedelmes napok száma az iparág jellegéből is következik, mivel késedelmes fizetés esetén a nagykereskedők nem szállítanak tovább, így az üzlet működése is veszélybe kerülhet. A szektor az országos átlagnál rövidebb átlagos fizetési határidővel rendelkezik, azaz összességében 20 nap alatt várják a hitelezők az iparág szereplőitől pénzük beérkezését, miközben országosan 26 napra fizetnek a cégek. Jól látszik, hogy az iparág szereplőinek – ha működésüket fent kívánják tartani – az országos átlagnál szigorúbb fizetési feltétekkel kell szembenézniük, ami a szigorodó szabályozási feltételek mellett nagy kihívást jelenthet számukra.
Keleti József, a Bisnode csoport Country Managere szerint a kiskereskedőknek hitelező nagykereskedelmi szektornak is résen kell lennie a következő időszakban. A márciusban életbe lépő vasárnapi zárva tartás után különösen figyelniük kell arra, hogy az új intézkedés miként érinti kiskereskedelmi partnereiket. Érdemes lesz ezután felülvizsgálniuk partnereik kockázatosságát és a meglévő hitelkereteket, mivel előfordulhatnak nagyobb változások az iparágban. Lehetnek olyan üzletek, ahol bátrabban hitelezhetnek majd, de bizonyára akadnak majd olyanok is, ahol a kockázatosság olyan mértékben megemelkedik, hogy érdemes lesz a meglévő hitelkereteket csökkenteni. Keleti József azt javasolja a nagykereskedőknek, hogy mindenképpen monitorozzák ebben az érzékeny időszakban kiskereskedelmi partnereik kockázatosságát, és szükség esetén avatkozzanak be.
A magas számú felszámolások és kényszertörlések, valamint az emelkedő bedőlési arány miatt a vasárnapi zárva tartás egy olyan szektort érintett, ami koránt sincs jó helyzetben, még ha a kiskereskedelmi forgalom javuló tendenciát is mutat. Nem beszélhetünk egy stabil iparágról, ami ráadásul rengeteg embernek ad kenyeret. Sok előrejelzés azt mutatja, hogy jelentős forgalomcsökkenést ugyan nem fog okozni a boltok vasárnapi zárva tartása, azonban a rövidebb nyitvatartási idő miatt biztosan többen kényszerülnek majd leépítésre, a munkarend drasztikus átalakítására. Azon vállalkozásoknál, akik a jelenlegi alkalmazotti számmal próbálnak majd kitartani, számolni kell a fizetőképesség romlásával, valamint a kockázatosság növekedésével. A törvényi változtatás ezért nemcsak a kiskereskedőket érinti majd, hanem a nekik hitelező nagykereskedőkre is nagyobb terheket ró, mivel alkalmazkodniuk kell a piac átstrukturálódásához, és gyorsan le kell követniük a felmerülő változásokat. Remélhetőleg a növekvő kereslet és az alacsony üzemanyagárak ki tudják küszöbölni azt az esetleges veszteséget, amit az egy nappal rövidebb nyitva tartás eredményez.
