Minden eddiginél nagyobb méreteket öltött a magyar munkavállalók elvándorlása külföldre: óvatos becslések szerint is alig egy év alatt legalább százezren hagyták el az országot jobb élet reményében. Egyedül Ausztriában egy év alatt csaknem duplájára nőtt a magyar munkavállalók száma.
Magyar Péter lenne jobb a gödörben lévő magyar gazdaságnak vagy Orbán Viktor?
Nem lesz baj abból, hogy a nyugdíjmegtakarításokat ingatlancélra is el lehet költeni?
Online Klasszis Klub élőben Felcsuti Péterrel!
Becslések szerint 2011-ben mintegy százezer magyar hagyta el az országot, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Ez rég nem látott magasságokba lökte az emigrációs statisztikákat. A 2008-as gazdasági válságot, majd a 2010-ben bekövetkezett kormányváltást – és részben az azóta folytatott unortodox gazdaságpolitika megjelenését – követően egyre nagyobb számban döntöttek úgy a magyar állampolgárok, hogy feladják itteni terveiket és máshol próbálkoznak tovább. Ebből a szempontból a legkeresettebb a szomszédos Ausztria, ahol a tavalyi munkaerőpiaci nyitást követően az egy évvel korábbinál mintegy 16 ezerrel többen, összesen 44 ezren mentek dolgozni idén márciusig. A szeptemberi adatok szerint ez a szám azóta tovább emelkedett, szeptember végére meghaladta az 52 ezer főt, ami a tavalyi 28 ezer magyar munkavállaló számához képest 85 százalékos növekedés. Magyarország szempontjából az jó hír, hogy ezeknek az állampolgároknak java része ingázó és nem telepedett meg huzamosabb ideig a sógoroknál - közölte összeállításában a GazdaságTV.
Más a helyzet azonban azokkal, akik távolabb keresnek megélhetést. Németország például a magyar munkavállalók egyik népszerű úti célja: 2010-ben még „csak” 28 ezren, tavaly viszont már 41 ezren vállaltak ott munkát. Anglia már korábban is klasszikus felvevő országa volt a magyar álláskeresőknek, de a korábbi évi mintegy 14 ezer helyett tavaly már több mint 17 ezer magyar kért adószámot a brit munkaügyi hivatalokban. A legfrissebb statisztikák szerint még kimutatható érdeklődés tapasztalható Svájc, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Államok irányában is. A koreloszlást tekintve munkaerőpiaci szempontból legértékesebb jövőbeli forrását veszíti el apránként az ország: minden második, külföldön szerencsét próbáló magyar a harminc alattiak közül kerül ki, ez a réteg tűnik jelenleg a legmobilisabbnak.
Veszélyeztetett ágazatok?
Jelentősen felgyorsult az elvándorlás az egészségügyi dolgozók körében, de tömegével érinti a probléma a vendéglátóipart is. Tavaly 1200 orvos kérelmezte az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivataltól a külföldi munkavállaláshoz szükséges papírokat. A kérelmezők nagy többsége frissen végzett, harmincévesnél fiatalabb, de az ötven év felettiek közül is több mint százan adtak be kérelmet. Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke a kisebb létszámmal megjelenő, ám itthon is hiányszakmának számító aneszteziológus és intenzív terápiás, valamint a neurológus szakemberek távozását tartja drámainak, különösen, hogy ezekre a szakmákra amúgy is nagyon kevés fiatal specializálódik. A távozások mögött a rossz munkakörülmények mellett egyértelműen az anyagiak jelentik a döntő szempontot. Nyugat-Európában a többéves tapasztalattal rendelkező szakorvosok havi 14 ezer, az egészségügyi asszisztensek pedig 2300 eurót is kereshetnek. A vendéglátósok körében a luxushajók kínálnak tömegek számára biztos munkát, amit sok magyar is vállal.
A magyar statisztikákban azonban ez a jelenség csak nyomokban érhető tetten. A KSH legfrissebb népesedési gyorsjelentése szerint például lassult a népességfogyás, részben annak köszönhetően, hogy az elvándorlók és a bevándorlók aránya pozitív egyenleget mutat. A jelentés szerint a pozitív egyenleg mintegy 7500 főre tehető, tehát ennyivel több bevándorló érkezett Magyarországra, mint ahányan elhagyták hazánkat. A problémát azonban az jelenti a magyar statisztikákban, hogy az elvándorlók nem kötelesek bejelenteni migrációs szándékukat és a legtöbben nem is teszik meg ezt. Megmarad adószámuk, bejelentett lakhelyük, sokszor magyarországi bankoknál bejelentett bankszámláik is. A nyilvántartás hiányosságait jól tükrözi, ha összevetjük a benne szereplő kivándorló magyar állampolgárok éves számát a különböző európai országokban azonos években bevándorlóként megjelenő magyar állampolgárok összesített számával. 1994 és 2006 között évente 20-28 ezer, 2007-ben pedig már több mint 34 ezer magyar állampolgárt regisztráltak bevándorlóként az európai országokban. Azonban még ez sem mutatja pontosan a Magyarországról kivándorlók teljes létszámát, hiszen némely európai ország esetében egyes évekre adathiány van, és más földrészekre is távozhattak magyar állampolgárok. A befogadó országok statisztikái alapján összesítve a Magyarországról évente kivándorlók számát megállapítható, hogy 1994 és 2007 között legalább 337 ezer magyar állampolgár távozott különböző európai országokba, ebből 187 ezer 2001 óta.
A migrációs hajlandóság sosem volt ilyen magas, mint most: a felnőtt magyar lakosság hatoda gondolkodik arról, hogy rövid vagy hosszú távon munkát vállalna külföldön, vagy akár örökre határon túlra költözne. 2011 áprilisában a felnőtt lakosság 12 százaléka tervezte, hogy néhány hétre vagy hónapra, 13 százaléka pedig azt, hogy pár évre külföldre menne dolgozni, 7 százalékuk pedig kivándorolna.
Az ingatlanpiacon ez a hatás ugyan sokáig tompított maradt, ám ha a trend fennmarad, súlyos problémákat okozhat a jövőben. A lakossági szegmensben ugyanis jelenleg a fiatalok által kezdeményezett tranzakciók dominálnak. „2009-2011 között az éves 90 ezer db körüli ingatlan tranzakciószám elsősorban "szükségvételekből" állt, vagyis olyan (elsősorban családi, élethelyzet adta) események vezérelték, amelyek nem voltak halogathatóak.
Ebbe a körbe tartoznak a fiatalok élet- és pályakezdéséhez köthető lakásvásárlások is. Az idei első félévben a vevők harmada elsőlakás vásárló volt. A korosztályi bontásból az is kiderül, hogy a vásárlók negyede (26%) 20-30, további harmada (32%) 30-40 év közötti, vagyis az összes vevő 58%-a fiatalnak mondható. Mindebből kiderül, hogy ebben a piaci helyzetben nagyon fontos, szinte éltető szerepet töltöttek be a fiatal vevők" – közölte a Piac&Profittal Rutai Gábor a Duna House elemzési vezetője.
A más országokban szerencséjüket keresők motivációi között a legfontosabb helyen a munka- illetve karrierlehetőségek hiánya áll (Lásd keretes írásunkat). A magyar munkaerőpiac ebből a szempontból (is) siralmas állapotban van: minden negyedik fiatal munkanélküli. A 15-74 év közötti férfiak közül a második negyedévben 267 ezren voltak munkanélküliek, 19 ezerrel többen, mint tavaly a második negyedévben. A munkanélküliségi ráta itt egy év alatt 0,6 százalékponttal 11,4 százalékra emelkedett. A nők közül 206 ezren tartoztak e táborba, amely 10,3 százalékos rátát jelent, ami 0,5 százalékpontos csökkenést mutatva a bázishoz képest. A munkanélküliek 17,0 százaléka volt 2012 második negyedévében 15-24 év közötti. E korcsoport munkanélküliségi rátája ezzel 27,9 százalék, amely 3,6 százalékpontos növekedést jelent. A 25-54 éveseknél ez az adat 10,0 százalék. A KSH jelezte azonban, hogy jelentős az eltérés a női és férfi népesség adataiban.
Motivációk
■ Bár a migráció indokai között a pénz mellett jellemzően megjelenik a szakmai fejlődés és a karrier lehetősége is, a Randstad Workmonitor felmérés szerint a több fizetésért költözőknél (57 százalék) jelentősen kevesebben (27 százalék) távoznának külföldre csupán a kielégítőbb munka kedvéért. Ha a bérek között nem lenne különbség, a magyarok közül viszonylag kevesen hagynák el szülőföldjüket. A most külföldre költözők esetében az úgynevezett „transznacionális migráció” a jellemző forma: többségüknek megmarad a kötődése Magyarországhoz, fenntartja itteni kapcsolatait, és általában rendszeresen látogat haza.
■ A szakemberek „menekülése” káros szociálpszichológiai folyamatokat generál a társadalomban: a maradókban erősíti a kilátástalanság, a süllyedő hajó érzését, aktivitásukra, vállalkozói hajlandóságukra is hatással lehet az „itt úgysem lehet csinálni semmit” gondolkodásmód. A motivációhiány, a sikertelenség, a kilátástalanság folyamatos stresszhelyzetet eredményez, ami hosszú távon kiégéshez vezet. A kiégésszindróma a tartós érzelmi megterhelés (stressz) nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, a célok elvesztésével jár, s amelyet a saját személlyel, munkával, valamint a másokkal szembeni negatív beállítódás jellemez.
■ A karrierváltás ma már akár a világ másik végén is megtörténhet. Mivel sokan szívesen próbálkoznak egészen más területen, mint ahol korábban dolgoztak, az sem feltétlenül probléma, ha valaki a saját szakterületén nem talál külföldi állást. Emiatt – és azért is, mert a váltást elsősorban anyagi megfontolások vezérlik – számos szakember akár alacsonyabb státusú munkával is megelégszik az ország elhagyása érdekében.
