Az Ubertől a bevándorlókig tart a megosztás gazdasága

A tömegfinanszírozással, a web 2.0-vel, a közösségi médiával, a crowdsourcinggal, a GPS-szel, az okostelefonok geolokációs alkalmazásaival olyan arzenált kaptunk kézhez, amellyel akár az átlagpolgár is sokkal agilisabban veheti kezébe a sorsát, mint korábban tehette volna.

Pénztermelő magántulajdon

A magánszektorban a P2P (peer-to-peer) kommunikáció érvényesülése eddig elsősorban arról szólt, hogy parlagon hagyott eszközöket „monetizáltunk”, azaz pénzzé tettünk, termelőegységgé alakítottunk. Eddig lakásunk, házunk, nyaralónk, kocsink kizárólag költségtételt jelentett, de ha bérbe adjuk akár csak egy éjszakára, bevételt termelő eszközzé válik.

Az enyém, tied, övék napjainkban összemosódó fogalmak. A megosztás alapú gazdaságban a kollektív fogyasztás kerül előtérbe. Megszokottá vált a megosztás, a kereskedés, a cserélés, a bérlés, s a trend részesévé újabb és újabb társadalmi rétegek válnak.

Az Uber befektetője, Bill Gurley szerint az Y generációt a kényelem szeretete jellemzi. Nem akarnak nyaralót vagy autót birtokolni, kényelmesebb bérlőként kivenni rövid időre, akár csak napokra, vagy utasként autóba szállni. Mindehhez nagyfokú transzparencia társul. A P2P-t fellendítő Couchsurfing hozta be az újfajta átláthatóságot: az ingyenes vendégeskedésről szóló honlap esetében kulcsfontosságú volt, hogy vendég és vendéglátó értékeljék egymást, pontokkal vagy akár lehordó, illetve magasztaló kommentekkel. Aki hanyag vagy goromba, azt kritizálják az Airbnb-n. Az Uber gépkocsivezetőit pontozzák az utasok, s az utasokat a sofőrök. Ez a review-kultúra. Mindenki kap recenziót. Aki sorozatosan rosszul viselkedik, megüti a bokáját, kiszorul erről a piacról.

GDP kontra GIP

A P2P-logika Thomas L. Friedman gondolataira emlékeztet. A The New York Times tárcaírója 2007-ben arról beszélt a Massachusetts Intstitute of Technology (MIT) egyik konferenciáján, hogy a GDP helyett a GIP-re tevődik majd át a hangsúly, vagyis a Gross Individual Productra: arra, hogy mi az inputja az egyénnek, mit dolgozik, mit termel, kiken segít, milyen gondolatokat rak ki a világba, hogyan hat másokra.

A megosztás alapú, informális gazdaság lényegét sok névvel illetik: közvetítői modell, szabadúszó piac, menedzselt szolgáltatás. „Bárcsak én találtam volna ki” – mondta az Airbnb-ről Warren Buffett. A Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman „dotcommunizmusként” üdvözölte a módszert.

Ugyanolyan folyamatok zajlanak az üzleti világban, mint a 19. századi aranyláz idején, csak az aranyat itt a „nagy ötlet” jelenti, amit a legtöbb esetben mostanában a technológia fejlődése tesz kivitelezhetővé. (Itt olvashat erről részletesebben.)

Magánélet: önrendelkezés 2.0

Az Arab Tavasz csak az első megnyilvánulása volt az új P2P-hullámnak. A második a jelenlegi migránsválság az unió határainál. Az arab fiatalok tömeges felkelése 2011-ben közhellyé koptatta a meglátást, miszerint a mobiltelefonnal forradalmat lehet csinálni. A mostani menekülthullám pedig azt mutatja, hogy a GPS-alapú alkalmazások segítségével menekülni is lehet a despota uralkodók és a diktatórikus kormányok elől, nem kizárólag lázongani ellenük. Ahogy a BBC vezető nemzetközi tudósítója, Lyse Doucet rámutatott, „soha nem volt még ekkora a bejövő emberáramlat, amely a lehető legnyilvánosabb módon közli saját vezetőivel és a nagyvilággal: hibáztatok”. A békét nem sikerült megteremtenetek.

Az emberek gyakran már nem várnak arra – mert nem maradt rá idejük, reményük, esélyük, jog- és életbiztonságuk –, hogy egy náluk nagyobb hatalom (kormány, hadsereg ENSZ stb.) tegyen valamit az érdekükben. Ehelyett aktivizálják magukat. Magukhoz ragadják a kezdeményezést. A Reuters közzétett egy fotót, amely emblematikus képe a menekültválságnak: az utca aszfaltján egy hosszabbító, amelybe másfél tucat mobiltelefon töltője van bedugva. A kép szélén menekültek kezei. A geolokációs alkalmazások mindig képbe hozzák őket, tudják, hol vannak. Nincs több tévelygés a bozótban. Valahányszor belépnek egy új országba, vesznek egy helyi SIM-kártyát, és letöltik az appot, amivel belőhetik, merre vannak pontosan. A mai migráns alapvető létszükségletei: étel, víz, fedél a fej fölé és okostelefon töltővel. A hontalanná vált vándorlók telefonálnak és SMS-eznek egymásnak, legyenek akár rokonok, barátok, egykori kollégák vagy volt szomszédok. Sokan Facebook-csoportokban osztják meg egymással praktikus tanácsaikat: merre menjenek, kit keressenek. A migránshullám azért is olyan koncentrált, mert az appok segítségével a menekültek egyfelé tendálnak: ahol sikeresen tovább lehet jutni egy határon, ott nagyobb számban jelennek meg. Ez a koncentráltság lényegesen nagyobb terhelést ró egyes útvonalakra és határátlépési pontokra.

Csak idő kérdése, hogy igényeikre szabva muszlimspecifikus, arab nyelvű Airbnb-másolatok és Uber-klónok létesüljenek, amelyek kiszolgálják a migránsokat, mint egyre népesebb célközönséget. 2015. augusztus végén az ENSZ úgy jósolta, hogy hamarosan napi 3000 fő utazik keresztül a Balkánon. Ez 0,9 millió ember havonta. Voltaképpen az ISIS-ról is azt írják külpolitikai elemzők, hogy a Wikipediától ellesett crowdsourcing módszerét használja. Mindenki hozza a saját képességeit, inputját, aktivizálja magát a saját szintjén. Ez is P2P.

A hagyományos hatalmi struktúrák – kormány, állam, adóhivatal, bíróság – részéről nagy az ellenállás a polgári önszerveződés eme új formái ellen. Mert a P2P-szektor regulázhatatlannak tűnik. Legalábbis a felülről jövő diktátumoknak ellenáll.

Kritikák

Az adóhivatalok csak most kezdik felmérni világszerte az informális gazdaság kereteit és ellenőrzésének lehetőségeit. A NAV kétségtelenül a korai ébredők közé tartozik: rádióhíradások már nyáron megerősítették, hogy a hazai adóellenőrök szúrópróbaszerűen ellenőrizni kezdték az Airbnb lehetőségeivel élő magyar polgárokat. Civilként szállást foglalnak, becsekkolnak, és aki nem ad számlát, arra kiszabják a bírságot. Kérdés az is, ki fizeti az idegenforgalmi adót. Több országban az Airbnbt kötelezték erre. Az Uber estében pedig a taxisok januári tüntetése gyorsította fel a folyamatot, így a NAV már külön állásfoglalást is készített az Uber-sofőrök számára (más kérdés, hogy a cég mást gondol a kötelezettségekről).

A kritikusok azt mondják, a megosztási gazdaság cégei nem osztanak meg semmit. Mindössze a hirdetési felületek – csak éppen nem honlapként, hanem app formátumban – fölöznek le jutalékot a tranzakciókról. A másik gyakran hangoztatott kritika, hogy e cégek csak kihasználják az egyszerű embereket, akiknek nem fizeti senki az egészségbiztosítását. E szempontból a P2P-bizniszek jogi megítélése és besorolása is kétes. 2015. márciusban két kereset került San Franciscóban a szövetségi bíróság elé, amelyet a sofőrök nyújtottak be az Uber és a Lyft ellen azzal a céllal, hogy szerződéses partnerek helyett munkavállalókká legyenek minősítve, s így a cég állja az üzemanyagköltséget és az autó szervizelését. Mindkét perben hiába érvelt a két neves vállalkozás. Júniusban a California Labor Commission egy külön ügyben döntött úgy, hogy Barbara Ann Berwicket alkalmazottként kell kezelnie az Ubernek.

Egy-egy ilyen precedensértékű döntésnek messze ható következményei lehetnek az egész szektor jövőjére nézve: közterhek garmadáját dobhatja az Uberre és a hasonló startupokra. „Ha alkalmazottakat kell felvenni, ezek a vállalkozások sokkal kevesebbet érnek” – fogalmazott egy neve elhallgatását kérő kockázati tőkés a Business Insidernek.

Megoldásra is van javaslat

Az Uber menedzsmentje már jelezte, hogy készen áll kidolgozni egy köztes megoldást, ami a státuszba vett alkalmazott és a szerződéses alvállalkozó között van. Az elnöki posztra ácsingózó Hillary Clintont a Slate.com értesülése szerint érdekelné a javaslat. Észtországban az Uber megegyezett az adóhivatallal, hogy új, egyszerűsített elektronikus adóbevallási módszert hoznak létre a sofőrök bevételeinek adóztatására 2016-ban. Legutóbb pedig Vilnius állt az Uber mellé: a litván főváros vezetése szerint a fuvarmegosztás környezetbarát, biztonságos, és megfelel a fogyasztói elvárásoknak, ezért a városvezetés szándéknyilatkozatot írt alá közös utazásmegosztó projekt indításáról.