A 2015. novemberében történt, 130 halálos áldozatot követelő párizsi terroristatámadás miatt a francia szálloda- és vendéglátóipart olyan csapás érte, hogy visszaestek a turizmus bevételei. A megrázkódtatástól azóta sem tért magához a szektor. A futball Európa-bajnokság régóta várt extázist hoz az országba - még ha ez olykor huligánkodásba is torkollik.
A "feel good factor", vagyis a jó érzés olyan tényező, ami gyakran felbukkan a nagy sportesemények gazdaságserkentő hatását elemző közgazdasági, akadémiai tanulmányokban. A nem kézzelfogható, immateriális tényezőt próbálják a szakemberek számszerűsíteni, amikor arról van szó, hogy mennyire éri meg világra szóló sporteseményeket szervezni.
Kép: Flickr
Közgazdászok úgy vélik, hogy a (sport)hazafiasságtól duzzadó kebel könnyebben hoz vásárlási döntéseket a sportesemények hurráoptimizmusától és kollektív vetületétől hajtva, mint ahogy ugyanezek az emberek az unalmas szürke hétköznapokon tennék ezt. Ezt állítja az Allmers-Maennig szerzőpáros, és ezt vizsgálta Malte Heyne a 2006-os német VB előtt és után is: a költési hajlandóság a VB előtt átlagosan 4,26 euró volt, utána viszont 10 euró. (A hajlandóság ugye nem egyenlő azzal, hogy ténylegesen meg is veszik, amit akarnak. Csak azt, hogy nagy valószínűséggel meg fogják vásárolni a megkívánt terméket vagy szolgáltatást.) Ha ezt 82 millió német lakossal megszorozzuk, 479,3 millió euróról beszélünk. Georgios Kavetsos és Stefan Szymanski 2008-ben annyiban erősítette meg ezt a teóriát, hogy az olimpiák és a futballbajnokságok növelik a lakosok boldogságát, azt a bizonyos feel good factort. De azt nem állították, hogy ez feltétlenül átkonvertálható megnövekedett költésekre is.
Az angolok is számíthatnak a feel good factor hozta bevételekre, ugyanis a Lloyds Bank elemzői arra jutottak, hogy 1996 óta azokban az években, amikor futball bajnokság volt, az átlagos fogyasztói költés növekedés 0,26%-kos szintről 0,41%-ra ugrott a második és harmadik negyedévben. Ez a hatás akkor látszott leginkább, amikor a britek fogadó országként bajnokságot rendeztek. Az elemzők szerint a jó érzések keltette költési hajlandóság mértéke azzal is összefügg, hogy mennyire szerepel jól az adott ország csapata - most tehát a magyaroknak is örülhetnek a francia kereskedők.
Kevéske
Az elemzők szerint ugyanakkor összességében kevéssé éri meg az EB és VB rendezés a házigazda országoknak. A Reuters összefoglalója szerint az idei EB gazdaságserkentő hatása rövid lesz. A három éves stagnálást - pontosabban stagnálás közeli állapotot - követően az elmúlt 18 hónapban növekedést mutatott a francia gazdaság. 2015-ben 1,3%-kal nőtt a GDP, holott 0,6%-kal számoltak az előrejelzések. Ráadásul egy olyan nagy nemzetgazdaságnak, mint Franciaországé, igazából csak kerekítési értéket jelentenek az oda utazó szurkolótömegek költései. A Limoges University által kiadott - és nem mellesleg az EB-t megrendező UEFA által megrendelt és finanszírozot t- kutatás szerint a szurkolók és a focidelegációk költései 1,43 milliárd dollárnyi (1,27 milliárd eurónyi) bevételt jelentenek a francia cégeknek. Ez a francia GDP alig 0,05%-ának felel meg.
Megéri megrendezni?
Ha még egy ilyen turisztikailag népszerű országnak is csak ennyi bevételt hoz az EB, akkor mit remélhetnek kisebb országok? Vagy éppen náluk érvényesül az az effektus, hogy a világ közvéleménye felfedezi az országot, mint turisztikai célpontot?
Egy VB-t vagy EB-t megrendezni nem feltétlenül igényel hatalmas infrastrukturális beruházást. Ha kellő számú nagy futballstadionja van az adott államnak, akkor nem kell költséges építkezésekbe kezdenie. Viszont éppen a kis országoknak nincsenek ilyen létesítményei. Tehát náluk a legköltségesebb a bajnokság megrendezése.
A FIFA 12 modern stadiont követel meg a VB-t megrendező országtól. A főbb mérkőzéseket 80 000 fős stadionokban kell rendezni, a többinél elég, ha 40 000 ember fér el a lelátón. A stadionokat azonban nem csak megépíteni kell, hanem fenntartani is. A Reuters szerint egy nagy modern stadion éves fenntartási költsége 3 milliárd dollár évente.
Az Olimpia azonban más tészta. Kevés olyan ország van, amelynek nem kell uszodák, stadionok, sportpályák sorát felépítenie, hogy megfeleljen a rendezvény megszervezéséhez szükséges kritériumoknak.
Yundong Liu 2013-ban áttanulmányozta a sportesemények, főleg az olimpiák, gazdasági kihatásairól szóló akadémiai-egyetemi kutatások szakirodalmát, és azt találta, hogy közel tucatnyi ékesszóló szerző közül csak egy-kettő érvel úgy, hogy megéri egy országnak olimpiai játékokat rendezni. Többen nem találtak az olimpia megrendezéséből származó rövidtávú gazdasági előnyt (pl. Swantje Allmers& Dr. Wolfgang Maennig, 2009, Victor A. Matheson, 2012), hosszútávú iparági növekedést csak néhányan tulajdonítottak az Olimpia következményének (pl. a Hamburgi Egyetemen a kérdést 2009-ben kutató közgazdász, Dr. Wolfgang Maennig).
A turizmus azért nem ível fel rövidtávon, mert akik vakációznának az adott országban, elhalasztják utazásaikat - tudván, hogy a szurkolóktól úgysem tudnak rendesen mozogni, közlekedni, vásárolni, szórakozni, stb. Meg hát ki akar két focicsapat szurkolóinak összecsapásának össztüzébe kerülni? Egy nagy sportesemény alatt persze megugrik a turisták száma - Maennig szerint 60%-kal több ember érkezik egy VB-re, mint a VB előtt a turisták létszámának átlaga.
De mi van a szurkolóktól bekasszírozott bevétellel? A közgazdászok nem tévesztik szem elől, hogy sok szállodalánc külföldi tulajdonban van, így az esetlegesen nemzeti szinten keletkező nyereséget amúgy is kivonják az országból. Ezért egy-egy nagy sportesemény megrendezése -annak minden velejáró költségével- nem kifizetődő az államnak.
Maening és Florian Hagn 2007-ben az 1974-es németországi VB gazdasági hatását vizsgálták és arra a következtetésekre jutottak, hogy az elkövetkező 30 évben semmi hatása nem volt a foglalkoztatottsági rátákra. (De hát miért lenne egy ilyen eseménynek hatása 2004-ben arra, hogy hány embernek van állása?) Még fontosabb az a meglátásuk, hogy a turizmusra, a szállásokra és a kiskereskedelemre sincs számottevő élénkítő hatással egy-egy VB.
A görögöket is ez vitte csődbe
A VB után az újonnan épített stadionok kihasználtsága a fejlődő országokban gyakran elég gyér. Dél-Afrikában például az átlagos nézőszám 7500 (ugye több tízezer férőhelyes stadionokról van szó). Az ilyen országok tehát nem profitálnak a megasportesemény után abból, amit nagy befektetéssel megépítettek. A jegybevételek ugyanis korántsem hoznak eleget ahhoz, hogy fenntartsák a létesítményeket. A sportolókat ellátó negyedeket (amelyek további sorsáról szintén sok szó esik) később át lehet alakítani turisztikai célra vagy lakónegyeddé, a stadionok viszont egyfunkciósak. Sporteseményeken kívül másra nemigen használhatók. (Legfeljebb koncertekre lehet bérbe adni őket)
Vannak közgazdászok, akik úgy vélik, az aránytalanul nagy sportinfrastruktúra-beruházások indították el Görögország mélyrepülését, mert ezek miatt nőtt meg ugrásszerűen az államadósság. A The Guardian brit napilap nemrég képriportot közölt az elhagyott, rothadó-gazosodó létesítményekről. Szomorú látvány.
effektíve rohadnak
Mi ebből a tanulság? A fejlődő országoknak nem éri meg ilyen nagy eseményekbe vágniuk a fejszéjüket és erre pazarolniuk az államkincstár tartalmát, csak a legfejlettebb, legnagyobb sportiparral rendelkező államoknak.
Ahol bejött
Van, ahol volt még pozitív hatása a nagy sporteseménynek, de ez is csak időleges: az angol csapat jó szereplése a VB-n megdobta a londoni tőzsdén jegyzett részvények árfolyamait, mutatta ki J.K. Ashton, B. Gerrard és R. Hudson egy 2003-as tanulmányában. (Most viszont durván esnek a Brexit miatt.) A szakemberek egyébként úgy tartják, hogy az elmúlt évtizedekben csakis London járt jól az olimpia megrendezésével, mert sikerült vele maradandó mértékben, hosszú távon tovább növelnie turizmusát. Sem Peking, sem Torino, sem Vancouver, semelyik más város és ország nem járt jól az olimpiával.
Forrás: Reuters, pitjournal.unc.eduYundong Liu
