2005-ben az ENSZ még úgy jósolta, hogy 2050-re 9 milliárdan lakják majd a bolygót, 2017 júniusában a szervezet a meglepően gyors afrikai népességnövekedés miatt 9,8 milliárdra módosította a 2050-es prognózist. Hogyan fogjuk ellátni ezt a sok embert elégséges tápanyagtartalmú élelmiszerrel, s mindezt a mai, ipari, vegyszer- és fosszilis erőforrás-intenzív agrármódszerekkel?

Ráadásul úgy, hogy azt is be kell kalkulálnunk a képbe, hogy a klímaváltozás miatt gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási események, vagyis a drasztikusabb aszályok, a hevesebb esőzések és árvizek, a felmelegedő tengerekből nagyobb energiát nyerő, erősödő hurrikánok mind veszélyeztetik az adott év termését. A talaj tápanyagtartalmának csökkenéséről, erodálódásáról és a sivatagosodásról nem is beszélve. Ezek mind a mezőgazdálkodásra leginkább alapozó, legszegényebb országokat sújtják a legerősebben, ahol sokszor nincs alternatíva a gazdaságban. Mindenki növényben és állatokban utazik, ha az anyatermészet ad egy pofont, jön az éhínség.

Mik a vertikális farmok?

A környezettudatos mérnökök, ökológusok, közgazdászok és aktivisták a vertikális farmokat, vagyis a sokemeletes raktárházakban való növénytermesztést kiáltották ki a társadalom legszegényebbjei között világszerte tapasztalható éhínség egyik lehetséges megoldásának.

Mit is jelent a vertikális farmon való termesztés? Az agronómusok hidropóniának nevezik a módszert, amikor vizet, napfényt utánzó LED-világítást alkalmaznak, és – táptalaj helyett – vattába vagy valamilyen szivacsba ültetnek magot és nevelnek belőle élelmiszernövényeket. Mindezt magas házak raktárhelyiségeiben, többszintes állványzatokon és polcokon végzik. (Már Jeff Bezos is invesztál ilyen projektbe.)

Az ilyesfajta termesztés értelemszerűen mellőzi a napfényt és a termőtalajt, tehát nem függ az évszakoktól. Előnye és erénye tehát, hogy egész évben friss terményt produkál.

Miért jó ez az agráriumnak és az ökoszisztémáknak? Mert csökkenti a termőföldhasználatot és a nyomást, hogy kizsigereljük a földeket, és elvileg csökkenti a növények fertőződésének kockázatát. Kisebb vízhasználattal jár, nem igényel gyomirtó és rovarirtó szereket (melyek gyártása szintén nagy energiafogyasztással és üvegházgáz-kibocsátással jár), s öntözőgépeket vagy traktorokat és kombájnokat sem (melyeknek szintén nagy a karbonvonzata az üzemanyag és a kipufogóik miatt).

Gazdagok multsága?

A vertikális farmok kritikusai az elitizmus gyanúját vetikaz egész metódusra. Ezt a véleményt újabban abban látják igazolva, hogy a vízhiánnyal küzdő közel-keleti arab olajsejkségek is elkezdték önteni a pénzt az ilyen projektekbe és cégekbe. Vagyis ha átveszik a vezetést ebben az alszektorban, azzal csak maguknak fölözik le a nyereséget, a saját ellátási problémájukat oldják meg, de mit nyer ezzel egy szegény fejlődő ország?

Augusztus elején példáu a Crop One Holdings jelentette be, hogy 40 millió dollárral vegyesvállalatot alapít az Emirates légitársaság étkeztetési cégével. Dubai repterén húznak fel egy hatalmas épületet, ami a világ legnagyobb vertikális farmjaként működik majd.

Mintegy 12 000 négyzetméteren folytatnak majd itt biotermelést. A 15 méter magas épületből naponta(!) 2700 kilogrammnyi friss leveles növény fog kikerülni. A zöldségeket természetesen a repülőjáratok fedélzeti menüihez használják fel. Tervbe van véve, hogy epret, rizst, kávébabot és vaníliát is termesztenek a reptéri toronyban.

Szakemberek egyelőre túl drágának tartják a vertikális növénytermesztést ahhoz, hogy széles körben elterjedhessen, és nagy embertömegek ellátását tudja biztosítani. Ez az oka, hogy a vertikális farmok egyelőre csak kuriózumok, nincs belőlük sok, és nem álltak rá a tömegtermelésre. De a LED-eszközök árának további csökkenése segítheti az elterjedésüket.

Nagyobb probléma: az állattenyésztés ökolábnyoma

A vertikális farmok távol vannak még attól, hogy számottevően csökkenteni tudják a globális agrárium évi 6 gigatonnás légszennyezését.

A fejlődő országok – főleg Kína és India – népes és anyagilag gyarapodó középosztálya egyre inkább áttér a húsintenzív étrendre. Úgy érzik, ha a gazdagok eddig megengedhették maguknak a húsevés luxusát, most már ők is. Nem akarnak életük végéig rizsen és zöldségeken élni, mint a szegények, ahol csak vásár- és ünnepnapokon jut hús az asztalra. Csakhogy az állattenyésztésnek óriási ökológiai lábnyoma van.

Ebbe nemcsak az állatok ürülékképződése – és a szarvasmarhák kérődzése – értendő, mely metánintenzív folyamat, s a metán sokkal erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid, hanem például az erdőirtást is, amit azért hajtanak végre, hogy helyet adjanak az ültetvényeknek, melyen megtermelik a szóját vagy a búzát, amiből takarmány lesz a jószágnak. Itt óriási, gyakran egy-egy kisebb vagy közepes méretű ország kiterjedésével egyenlő földterületekről van szó.

Persze nem kell kétségbe esni, erre is van megoldás. A Szilícium-völgy befektetői és a nagy agrár- vagy élelmiszermultik is élénken invesztálnak a műhúst fejlesztő különféle startupokba, melyek laboratóriumi körülmények között hozzák létre hússzövetdarabokból vagy akár egyetlen sejtből a műhúst.

(GreenBiz)