László Ervin professzor - Kép PP, Fotó: Hatlaczki Balázs

Annak tudata, hogy a világ dolgai rossz irányba mennek, ma már teljesen nyilvánvaló a világ szinte összes lakója számára. "Annyira fejlettek vagyunk már, hogy megértjük, nagyon kell változtatni, de az emberiség nagy része még nem érti meg, milyen irányba kellene változtatni", mondta Dr. László Ervin professzor, a Római Klub tagja, a Budapest Klub alapítója, aki a rendszerelmélet tudósaként érkezett el a világhelyzet elemzéséhez és a fenntarthatóság témájához a '70-es években.

A professzor szerint "változásmánia" uralja a társadalmat és a gazdaságot, mindig is fontos volt a gazdasági szereplőknek, hogy mást és máshogyan termeljenek, de ez a változás-vágy most másról szól. Ezt már minden ember érzi, az ezzel kapcsolatos "frusztráció benne van az emberekben mindenhol", tette hozzá László Ervin a Piac&Profit által szervezett hetedik Fenntarthatósági Csúcson.

Szuperkoherencia

Sokat beszélünk fenntarthatóságról, de a nagy kérdés az, hogy mit akarunk fenntartani? "Azt a rendszert, ami tényleg van a világban, vagy azt, ahogyan mi kezeljük. Mert az nem felel meg a valóságnak." Mi hát a valóság? Az ember és az ökoszisztémák egyaránt a bioszféra részei, s mint ilyenek, összetetett rendszerek, minden része minden másik részével kapcsolatban van. Ami az egyik helyen történik, azt megérzi az összes többi hely is és közösen reagál rá."

Az összetett rendszereknek három állapota van:

• Termodinamikai egyensúly. Ebben az állapotban már nem történhet semmi, mert már minden lejátszódott.
• A második állapot, ami közel van az elsőhöz, de ki van mozdulva az elsőből. Itt átmenetileg van egy energiafolyamat és reakciós folyamat, ami olyan irányba megy, hogy minden lejátszódik és a rendszer megnyugszik. Az "attraktorja" tehát a termodinamikai egyensúly, ami húzza.
• A harmadik állapota a rendszereknek az, ahol dinamikus egyensúly van. "Ez az élő rendszerekre vonatkozik, de szerintem a társadalmi rendszerekre is, minden összetett rendszerre, amiben energiát kezelnek és ennek irányítása lehetséges."

A professzor e három állapotot egy völgy-hasonlattal érzékeltette:

Képzeljünk el egy völgyet és egy golyót. Amikor a golyó egyensúlyba kerül, az a völgy legmélyebb pontjára ér le. Az említett harmadik állapotban tulajdonképpen felmegy a hegy tetejére, és ahelyett, hogy legurulna a völgybe, fenntartja magát ott a magasban, mert állandó dinamikus egyensúlyt tart fenn magában.

Világunkban ennek fenntartására az szükséges, hogy a rendszer "minden része kapcsolatban legyen egymással, tudjon reagálni a másikra, és a másik rendszerrel, a külvilággal is egyensúlyban legyen. Amikor egy rendszer önmagában koherens és koherens a külvilággal, azt úgy hívják az új kvantumfizikában és hasonló tudományokban, hogy szuperkoherencia." Minden élő rendszer, legyen szó akár egy élő organizmusról, vagy organizmusok egy halmazáról, szuperkoherens. A bökkenő az, hogy az ember ebből kivált. Szennyezi magát és a világot.

Kiszakadtunk az egészből

A kvantumkapcsolatok át meg át hálózzák az anyagi világot és ez alól az emberi tudat sem kivétel. "Akár felfogjuk, akár nem, akár mérjük, akár nem, a világ állandó összhatásokban van. Ezt a régi kultúrák a régi tradíciók érezték: hogy a természet egységes és mi ennek a részei vagyunk." Az ősi népek ezért tudták fenntartható módon kezelni a természetet.

László Ervin szerint elfelejtettük, hogy összetartozunk a külvilággal. "Ahogy a régiek mondják, nincs a világban evolúció, csak co-evolúció. A buddhisták ezt már tudták." A modern, technológiailag fejlett világ embere úgy kezeli a világot, mintha egy mechanikus rendszer lenne, a newtoni törvények alapján, amiből ki tudunk venni egy részt, és azt kezeljük, "nem figyelve arra, ez milyen ez hatással van a többi részére. Tehát egy felbonthatatlan rendszert bontunk fel."

A professzor ilyen igyekezetnek látja például Trump választási szlogenjét: "Make America Great Again." (Tegyük újra naggyá Amerikát). A gazdaságban ilyen koncepció volt Milton Friedman gondolata, aki a '70-es években azt hirdette, "egy vállalkozás egyetlen felelőssége, hogy a tulajdonosainak pénzt keressen." Ha ilyen módon zúzunk szét egy alapvetően "felbonthatatlan rendszert", akkor képtelenek leszünk 7,2 milliárd embert "életben tartani és jólétben tartani".

Hiábavaló szeparatizmus

"Amikor a politika azt mondja, hogy mi most felszabadítjuk magunkat a világ többi részétől, mint például a Brexit esetében, akkor látjuk, hogy ez nem működik. Mert egyik rendszer sem tud fenntarthatóan működni egymagában, csak akkor ha együtt dolgozik a többivel." A nagypolitika receptjei nem kínálnak életképes jövőképet. "Nem megoldás az, ha valami nem megy, akkor kizárjuk a világot, falakat építünk, hanem az a megoldás, hogy megpróbálunk együtt lenni, együtt dolgozni és úgy működni, hogy mindenki valahogyan mehessen előre."

A politika még mindig az úgynevezett gutt reaction, a zsigerből jövő ellenségkép-gyártás és támadás mechanizmusait ismételgeti. Ez mindig "hirtelen elgondolás, visszarúgok. Ha bajom van, akkor kizárom a másikat." De az igazság az, hogy "nem élhetünk szigeten sehol sem." A felbonthatatlan rendszer feldarabolásával csak olyan szituációkat kreálunk, ahol egymás ellen harcolnak a kis egységek.

Mára teljes mértékben "globális faj" lettünk, belaktuk az egész bolygót, használjuk szinte minden fellelhető természeti erőforrását, és ebben az űrhajóban, ami a Föld, "kezdünk most harcolni, ahelyett, hogy elkezdenénk együttműködni" és közösen találnánk meg annak módjait,  az erőforrásokat hogyan használjuk fel a legjobban, leghatékonyabban. "Harcolunk, hogy kinek legyen itt jobb, azáltal, hogy a másikat kizárjuk. Ez itt a tévedés. Ha ezt tovább csináljuk ilyen formában, a frusztráció és az erőszak csak növekedni fog."

László Ervin szerint ennek helytelenségét érzik az emberek. Saját bőrükön érzik, hogy mennyi stressz és rohanás van a világban. Embertelen világot alkottunk az anyagi javak eszetlen hajhászásával. A professzor kiviláglott, hogy szerencsétlen fejleménynek tartja Donald Trump megválasztását, s Obama győzelme 2008-ban jó elmozdulás volt a megfelelő irányba. "Most bedöglött ez a változás. Megint egy másik irányba megy. Ez vissza fog csapni." A Budapest Klub és az Üzleti Etikai Díj alapítója úgy látja, az üzleti szférának nagy szerepe van az élhetőbb és fenntarthatóbb világ kialakításában, mert "hatalma van ebben a világban. Ez tud még mozogni. A politikától nem várhatjuk el, hogy az új alapelvek mögé álljon."

A világszerte olvasott könyvszerző és tudományfilozófus sem téveszti szem elől, hogy a természetben is létezik harc és verseny. "Persze, hogy egyik megeszi a másikat, a tápláléklánc megvan, de nem rongálják a rendszert, amiben élnek." E ponton tér el a több földlakó fajtól az ember.

Az együttműködés ma már nemcsak "filozófiai tétel, hanem életfeltétel. "Ha felbontjuk a rendszert és egymással harcolunk, hogy nekünk egy kicsit jobb legyen, mint a másiknak, ezzel csak frusztráció növekszik." Az ilyen gondolatok által vezérelt emberek választják a Trumphoz hasonló alakokat vezetőnek, akik azt mondják, hogy "nincs más felelősségünk, csak saját magunkért, csak saját országunkért, saját vállalkozásunkért, saját etnikai csoportunkért. A többi nem érdekel. Ez a típusú elgondolás recept arra, hogy egy nagyon-nagyon erőszakos világ jöjjön létre." És sajnos nagyon jól fel vagyunk szerelkezve tömegpusztító fegyverekből, hogy kipusztíthassuk a magasabb szintű életformákat erről a bolygóról.

Nem elérhető, de irányadó

A fenntarthatóság és a szuperkoherencia, amik bizonyos tekintetben egymás szinonímái, nem elérhető célok. Természeti erőforrás mindig el kell venni, mindig fel kell használni, hogy fennmaradjunk. De a szuperkoherenciának olyan alapelvnek kellene lennie, ami afféle csillagként mutat utat a vándornak. "Nem arról van szó, hogy el fogjuk érni a csillagot. De mutatja az irányt. A feladat felcserélni a mechanisztikus szemléletet azzal, ami mindig is volt a világban. Amire azt mondjuk, hogy holisztikus gondolkodás, összetett gondolkodás."

László Ervin bizalomgerjesztő jelenségnek tartja, hogy a fiatalok és a haladó gondolkodású értelmiségiek körében erősen él az együvé tartozás, az összetartozás és a feltétlen szeretet érzése. "Túl sok ezt elvárni? Hogyha túl sok, akkor baj van. Akkor ebben a világban mindig nagyobb és nagyobb lesz a feszültség. Nincs más utunk, mint visszatérni arra a gondolkodásra, arra a tudatképre, ami évezredek óta benne van az emberiségben." (A Fenntarthatósági Csúcson is többször hangzott el a szeretet szó több előadó szájából, mint eddig a korábbi rendezvényeken valaha, amire Demcsák Mária, a Piac & Profit alapító-főszerkesztője is felhívta a figyelmet. Néhány évvel ezelőtt tudós emberek, ökológusok jóval kevésbé voltak hajlandók bevonni e szempontot a mondandójukba, holott az emberi boldogság, a szeretetteli emberi kapcsolatok a fenntartható világ nélkülözhetetlen részei.)

László Ervin egy viccel zárta mondandóját, mellyel derültséget váltott ki a közönségből: "Én nem vagyok sem pesszimista, sem optimista. Az optimista azt mondja, hogy ez a legjobb világ, ami csak lehet. A pesszimista meg az, aki nagyon fél attól, hogy optimistának igaza van. Ezek mind fatalisták. Csak pozitivistának

A lehetőségek után menni. Bennünk van valami, azt hiszem, mondjuk így, isteni szikra, lehet nevezni sokféleképpen. Van bennünk egy ösztön, az összefogásért, az egység irányába. Ezt a típusú motivációt kellene fejleszteni és az üzleti világban is alkalmazni." Hogy a cégek és vezetőik tudatosítsák, hogy egy nagyobb egész részei és ennek felelősségteljes szereplőiként működnek.