Mindez olyan, mintha nem is az USA pénzügyminisztere lenne, hanem egy befolyásos piaci szereplő. Ezzel szemben egy annál is befolyásosabb nem piaci szereplő, hanem policy maker olyan értelemben, hogy döntéseivel komoly kihatással van a világ legnagyobb gazdaságára, s ezen keresztül nyilván a nemzeti és nemzetközi kamatpolitikát is befolyásolhatja. Szóval abszolút nem mindegy mit mond, az meg abszolút nem elegáns, hogy a monetáris politikai döntéshozókat próbálja befolyásolni nem csak otthon, hanem külföldön is.

Na de mennyire tér el Bessent világképe a piaci várakozásoktól? A Fed esetében idén háromszor 25 bázispont, s jövő év végéig nagyjából összesen 125 bázispont kamatvágást vár a piac. Azaz a pénzügyminiszter kijelentései messze túlmutatnak a várakozásokon, ráadásul szerinte már most lejjebb kellene lennie a kamatszintnek. Ezt a nyomást a kiszámíthatóság hiánya, illetve a beavatkozás miatt inkább rosszul kellene a piacnak fogadni, de ehelyett inkább a potenciális kamatcsökkentésre figyel, amely ceteris paribus emeli a részvényárfolyamokat. Minden 25 bázispont többlet mintegy 3 százalék többletet okozhat a fair értékben, ha a kockázat növekedése miatti prémium növekedést nem vesszük figyelembe. Mostanában ezzel viszont nem foglalkoznak.

Japán esetében a piac még 20 bázispont kamatemelést vár idén 0,7 százalék környékére, aztán jövő év végéig ez 1,5 százalékra emelkedhet. Így az inflációs ráta az év eleji 4 százalékos csúcs, s a júniusi 3,3 százalékot követően az elkövetkező egy évben visszatérhet 2 százalék környékére. Szóval abban, hogy Bessent szerint túl lassú a japán kamatemelés lehet valami.