2005-ben az ENSZ még úgy jósolta, hogy 2050-re 9 milliárdan lakják majd a bolygót, 2017 júniusában a szervezet a meglepően gyors afrikai népességnövekedés miatt 9,8 milliárdra módosította a 2050-es prognózist. Hogyan fogjuk ellátni ezt a sok embert elégséges tápanyagtartalmú élelmiszerrel, s mindezt a mai, ipari, vegyszer- és fosszilis erőforrás-intenzív agrármódszerekkel?
Ráadásul úgy, hogy azt is be kell kalkulálnunk a képbe, hogy a klímaváltozás miatt gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási események, vagyis a drasztikusabb aszályok, a hevesebb esőzések és árvizek, a felmelegedő tengerekből nagyobb energiát nyerő, erősödő hurrikánok mind veszélyeztetik az adott év termését. A talaj tápanyagtartalmának csökkenéséről, erodálódásáról és a sivatagosodásról nem is beszélve. Ezek mind a mezőgazdálkodásra leginkább alapozó, legszegényebb országokat sújtják a legerősebben, ahol sokszor nincs alternatíva a gazdaságban. Mindenki növényben és állatokban utazik, ha az anyatermészet ad egy pofont, jön az éhínség.
Mik a vertikális farmok?
A környezettudatos mérnökök, ökológusok, közgazdászok és aktivisták a vertikális farmokat, vagyis a sokemeletes raktárházakban való növénytermesztést kiáltották ki a társadalom legszegényebbjei között világszerte tapasztalható éhínség egyik lehetséges megoldásának.
Mit is jelent a vertikális farmon való termesztés? Az agronómusok hidropóniának nevezik a módszert, amikor vizet, napfényt utánzó LED-világítást alkalmaznak, és – táptalaj helyett – vattába vagy valamilyen szivacsba ültetnek magot és nevelnek belőle élelmiszernövényeket. Mindezt magas házak raktárhelyiségeiben, többszintes állványzatokon és polcokon végzik. (Már Jeff Bezos is invesztál ilyen projektbe.)
Fotó: Pinterest, Pawel Lipiński & Mateusz Frankowski
Az ilyesfajta termesztés értelemszerűen mellőzi a napfényt és a termőtalajt, tehát nem függ az évszakoktól. Előnye és erénye tehát, hogy egész évben friss terményt produkál.
Miért jó ez az agráriumnak és az ökoszisztémáknak? Mert csökkenti a termőföldhasználatot és a nyomást, hogy kizsigereljük a földeket, és elvileg csökkenti a növények fertőződésének kockázatát. Kisebb vízhasználattal jár, nem igényel gyomirtó és rovarirtó szereket (melyek gyártása szintén nagy energiafogyasztással és üvegházgáz-kibocsátással jár), s öntözőgépeket vagy traktorokat és kombájnokat sem (melyeknek szintén nagy a karbonvonzata az üzemanyag és a kipufogóik miatt).
Gazdagok multsága?
A vertikális farmok kritikusai az elitizmus gyanúját vetikaz egész metódusra. Ezt a véleményt újabban abban látják igazolva, hogy a vízhiánnyal küzdő közel-keleti arab olajsejkségek is elkezdték önteni a pénzt az ilyen projektekbe és cégekbe. Vagyis ha átveszik a vezetést ebben az alszektorban, azzal csak maguknak fölözik le a nyereséget, a saját ellátási problémájukat oldják meg, de mit nyer ezzel egy szegény fejlődő ország?
Augusztus elején példáu a Crop One Holdings jelentette be, hogy 40 millió dollárral vegyesvállalatot alapít az Emirates légitársaság étkeztetési cégével. Dubai repterén húznak fel egy hatalmas épületet, ami a világ legnagyobb vertikális farmjaként működik majd.
Mintegy 12 000 négyzetméteren folytatnak majd itt biotermelést. A 15 méter magas épületből naponta(!) 2700 kilogrammnyi friss leveles növény fog kikerülni. A zöldségeket természetesen a repülőjáratok fedélzeti menüihez használják fel. Tervbe van véve, hogy epret, rizst, kávébabot és vaníliát is termesztenek a reptéri toronyban.
Fotó: Flickr/Delza
Szakemberek egyelőre túl drágának tartják a vertikális növénytermesztést ahhoz, hogy széles körben elterjedhessen, és nagy embertömegek ellátását tudja biztosítani. Ez az oka, hogy a vertikális farmok egyelőre csak kuriózumok, nincs belőlük sok, és nem álltak rá a tömegtermelésre. De a LED-eszközök árának további csökkenése segítheti az elterjedésüket.
Nagyobb probléma: az állattenyésztés ökolábnyoma
A vertikális farmok távol vannak még attól, hogy számottevően csökkenteni tudják a globális agrárium évi 6 gigatonnás légszennyezését.
A fejlődő országok – főleg Kína és India – népes és anyagilag gyarapodó középosztálya egyre inkább áttér a húsintenzív étrendre. Úgy érzik, ha a gazdagok eddig megengedhették maguknak a húsevés luxusát, most már ők is. Nem akarnak életük végéig rizsen és zöldségeken élni, mint a szegények, ahol csak vásár- és ünnepnapokon jut hús az asztalra. Csakhogy az állattenyésztésnek óriási ökológiai lábnyoma van.
Ebbe nemcsak az állatok ürülékképződése – és a szarvasmarhák kérődzése – értendő, mely metánintenzív folyamat, s a metán sokkal erősebb üvegházhatású gáz, mint a szén-dioxid, hanem például az erdőirtást is, amit azért hajtanak végre, hogy helyet adjanak az ültetvényeknek, melyen megtermelik a szóját vagy a búzát, amiből takarmány lesz a jószágnak. Itt óriási, gyakran egy-egy kisebb vagy közepes méretű ország kiterjedésével egyenlő földterületekről van szó.
Persze nem kell kétségbe esni, erre is van megoldás. A Szilícium-völgy befektetői és a nagy agrár- vagy élelmiszermultik is élénken invesztálnak a műhúst fejlesztő különféle startupokba, melyek laboratóriumi körülmények között hozzák létre hússzövetdarabokból vagy akár egyetlen sejtből a műhúst.
(GreenBiz)
