A fair trade címke olyan árukat és gyártókat takar, akik nem nyomott áron, hanem annál magasabb, fair árat fizetnek a terményekért. A fair trade mozgalom azért jött létre, hogy a harmadik világ nyomorgó termelőit, farmereit kiemeljék a szegénysorból. A felárat közösségi programokra, iskolák finanszírozására használhatják a program kezdeményezettjei, akiknek általában a termesztés és a termény minőségének javításában is segít az illetékes fair trade szervezet, melyből több is működik világszerte. A fair trade mozgalomról itt olvashat bővebben. (A fair trade egyike azon üzleti modelleknek, amelyek már a fenntartható gondolkodás szülöttei. Itt bemutatunk további öt ilyet!)
A kezdeményezés eddig javarészt a banán-, kávé- és kakaóbab-beszerzésekre vonatkozott, újabban a teára is. A fair trade címke forgalma az elmúlt években átlagosan 70 százalékban csak a kávébeszerzéseket jelentette.
Szigorúan vagy megengedően
A címke amerikai használatát felügyelő és engedélyező Fair Trade USA 2011-ben úgy döntött, hogy – eltérve a nemzetközi fair trade címkézés gyakorlatától – eltörli a kis farmok előnyben részesítését, és a címkét odaítéli olyan termékeknek is, amelyek alapanyagait nagy ültetvényekből szerzik be. Ez felingerelte a zöld aktivistákat, akik jó ideje vallják, hogy a nagy ültetvényeket gyakran az őshonos (eső)erdők letarolása után, azok helyére létesítik.
Mások azt nehezményezték, hogy a változtatás a kistermelők háttérbe szorulásához vezethet, mert a nagy láncok, mint a Starbucks és a Wal-Mart idő- és erőforrás-optimalizálás gyanánt könnyen átállhatnak arra, hogy kisszámú nagy termelőtől szerzik be fair trade alapanyagaikat, csökkentve a tárgyalási, szerződési, adminisztratív költségeket és az időráfordítást.
A szervezet továbbá elkötelezte magát amellett, hogy megadja a besorolást olyan termékeknek, amelyekben a fair trade alapelvekkel beszerzett termények a felhasznált alapanyagoknak mindössze 10 százalékát teszik ki, amit a kritikus a program és a koncepció felhígításának tartanak. (Addig 20 százalék volt a hozzávalók arányának alsó limitje.) A Fair Trade USA azzal indokolta döntését, hogy így még több termelőt tud bevonni programja hatókörébe, vagyis több ember és család megélhetését tudja segíteni.
Ebben lehet igazság, mivel a bevezetőben említett, harvardi és MIT-beli kutatókkal végzett vizsgálatból kiderült, hogy a fair trade koncepcióval szimpatizáló, társadalomtudatos vásárlók valóban hajlandók a hagyományos termékhez képest 8 százalékkal többet fizetni az ilyen áruért. (A fogyasztókat kérdező felmérés 26 áruházra terjedt ki Amerikában.)
Kapzsiság amerikai módra?
Paul Rice, a Fair Trade USA feje egyúttal beszüntette a hivatalos kapcsolattartást a Rob S. Cameron által vezetett Fairtrade Internationallel, mely afféle ernyőszervezeteként közel kéttucatnyi országban koordinálja a társszervezetek címke-odaítélési folyamatait. A Fair Trade USA a szakítással 1,5 millió dolláros tagsági díjat spórolt meg, amelynek mértékét túlzottnak tartotta, s amiért cserébe nem sokat kapott (legfeljebb az amerikai javaslatok elutasítását).
A kávébab, a kakaó és a kókusz hagyományosan csakis a kistermelőktől érkezhetett, s csak a tea, virág és banánszállítmányoknál engedték nemzetközileg, hogy nagyobb farmokról szerezzék be a vállalatok a fair trade program égisze alatt. Az amerikaiak ezt terjesztették ki az összes terményfajtára.
2010-ben 1,3 milliárd dollárnyi forgalmat generáltak a fair trade termékek az USA-ban, világszerte pedig 5,8 milliárdot. A Fair Trade USA célja, hogy ehhez képest 2015-re megduplázza az eladásokat. 2010-ben a Fair Trade USA-nak 6,7 millió dollár bevétele származott azoktól a márkáktól, amelyek megkapták termékeikre a címkét. A befizetés elviekben a fair trade auditálás költségét fedezi. Ezek időnként elég tetemes tételek. A Coca-Cola tulajdonában lévő Honest Tea például 2010-ben 37 ezer dollárt fizetett licencdíjként a Fair Trade USA-nek, miközben a tulajdonképpeni fair trade felárakra 51 ezer dollárt. Vagyis a vállalati adakozókészségből túl sokat fölöz le a szervezet, és kevés jut a rászorulóknak! Érthető hát, hogy az alapelvek megváltoztatásának kritikusai azt rótták Rice szemére, hogy pusztán a szervezet saját bevételét akarja növelni azzal, hogy szakít a nemzetközi szervezettel, és eltér annak címke-odaítélési kritériumaitól.
