Tagadhatatlan, cukorra szükség van. Bizonyos ételek, élelmiszerek nem létezhetnek nélküle. De a fair, teljeskörű tájékoztatás jegyében nem kellene törvényileg kötelezni a cukorgyártókat arra, hogy a csomagolásra ráírják, termékük függőséget is okozhat?
James J . DiNicolantonio, a Saint Luke's Mid America Heart Institute szív- és érrendszeri betegségeket kutató tudósa és Sean C. Lucan, az Albert Einstein College of Medicine munkatársa közös vizsgálatukban mutatták ki, hogy a cukor éppúgy addiktívnak mondható, mint a drogok.
Az ünnepekkor irdatlan mennyiségű cukrot fogyasztunk. Ami a magas vérnyomás, a zsírmáj, a kettes típusú cukorbetegség, az elhízás és vesebetegségek kialakulásához vezethet, írta a két tudós a New York Timesban. "Az élelmiszeripar mindent megtesz, hogy függőségben tartson minket", jelentette ki a két szakember.
Néhány évszázaddal ezelőttig, a kávéházak és a cukrászdák elterjedésééig -melyek kezdete a barokk korba nyúlik vissza- a cukor ilyen mennyiségben sosem volt étrendünk része (sőt egyáltalán nem szerepelt a táplálkozásunkban!), mivel az édesítés-ízesítés mézzel történt.
Egyes szakemberek ezért vallják, hogy az emberi test evolúciós értelemben nem szokott hozzá ilyen mértékű cukorbevitelhez. Szerintük pontosan ez okból harapózott el a modern társadalomban a cukorbetegség, ami már-már népbetegségnek számít. (Erre kitért a Food, Inc. című Oscar-díjra jelölt dokumentumfilm is.)
Az Egyesült Államokban árusított csomagolt -javarészt gyártósorokon létrehozott- élelmiszerek 75 %-a tartalmaz cukrot. Egy átlagos amerikai fogyasztó naponta 11 dekagramm cukrot nyel le. Főként kávéban, cukrozott üdítőitalokban. A szerzőpáros szerint egy palacknyi ilyen ital több cukrot tartalmaz, mint amit egy néhány száz éve élt ember egész évben(!) elfogyasztott.
A természetes cukorforrások, mint például a gyümölcsök fogyasztása azért kevésbé káros az egészségre, mert a növény rostjai, leve csökkentik az egy falatra jutó cukormennyiséget. Az iparilag előállított, finomított cukor viszont rendkívül erős -mert a a cukorrépa rostjait, vizét, vitaminjait, ásványi anyagait leválasztják- és csak a "megtisztított édesség, a cukros kristályok" maradnak, melynek dózisa azonnali hatású.
A két tudós vonakodott, hogy hasonló finomítási folyamatot ragadjon elő párhuzamként a kábítószer-készítés gyakorlatából. De tény, hogy a kokacserjék és a pipacsok is hasonló finomítási folyamaton mennek keresztül, hogy ultraerős, potens hatású heroin és kokain legyen belőlük. Sőt kísérleti körülmények között a patkányok a heroin helyett a cukrot választották, amikor megadatott nekik a lehetőség a választásra! Mert a jutalom, az édes ízérzet nagyobb örömöt nyújt, mintha szimplán be lennének tépve.
Az agyműködést vizsgáló MRI (mágneses-rezonanciás képalkotó) tesztek kimutatták, hogy a milk shake (magyarul turmix) iránti vágyakozást nem az ital zsírtartalma, hanem a cukortartalom idézi elő.
A két szakember megoldásként azt javasolja, hogy a cukrot meg kellene adóztatni, vagyis a piaci árát megdrágítani, így az élelmiszeripari szereplők kevésbé tudnák cukorral telíteni termékeiket a vevőt elriasztó áremelés nélkül (a chips-adó európai formáit nem említik). A másik fontos lépés az lenne, ha hatóságilag kitiltanák a cukrozott italokat az iskolákból és kórházakból, ahogy a szeszes italok és a dohányipari termékek sem kaphatók a tanintézményekben. Reklámozásukat is szabályozni kellene, a hirdetések nem jelenhetnének meg ilyen intézményekben. (A hazai "chipsadó" valami hasonlóval próbálkozik, de az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) szerint nem változott érdemben a magyar lakosság só- és cukorfogyasztása a népegészségügyi termékadó hatására, míg az érintett ágazatok vesztesége jelentősen emelkedett.)
A két tudós ugyanakkor attól is tart, hogy ha a törvényhozók megnehezítik a cukor használatát az élelmiszeripar számára, akkor valamilyen más, nem kevésbé egészségtelen alkotóelemmel vagy adalékanyaggal rukkolnak elő, hogy behelyettesítsék a cukrot.
A szerzőpáros szívesen látná, ha az elvonóintézetekben "cukorelvonóra" is lehetne menni.