Vannak kormányzati stratégiák, szabályzási tervek a fenntarthatóság témakörében, zöldenergiák terén is vannak eredményeink, a vásárlók is keresik a fenntartható vagy zöld termékeket és szolgáltatásokat, mégis mindenkiben van hiányérzet. Valóban ott tartunk-e ahol tarthatnánk a fenntarthatóság terén? - hangzott el a nyitókérdés a kerekasztal mellet. "Ott tartunk-e, ahol tarthatnánk?"
Dinya László, a Károly Róbert Főiskola innovációs igazgatója szerint a fenntartható vidékfejlesztés területén teljesen más a felül- és alulnézeti kép. "Halottat fejleszteni? Előbb feltámasztani és utána fejleszteni!" - hangzott el egy korábbi konferencián Dinya szerint, érzékeltetve a teljesen eltérő problémafelfogást a különböző szinteken. Dinya megemlítette azt is, hogy az érték, az értékrend és az értékközösség a mai társadalomban rendszeresen felülíródik az érdekközösség által. Épp emiatt a fejlődés jelenlegi iránya nagyon rossz.
Dzubay László, a MGYOSZ Környezetvédelmi és Infrastrukturális Igazgatóságának igazgatója felhívta a figyelmet, hogy a gazdaságot jogszabályok szabályozzák, célirányos előírások, szabályzások jöttek létre az utóbbi 20 évben. A környezetvédelmi szabályok betartása révén a magyar cégek a fenntartható működés felé haladnak: a fenntartható működés elvárás, a cégek beszámolókat, sajtóanyagokat készítenek a fenntartható működésükről és a CSR-programjaikon keresztül a társadalmi elvárásoknak is igyekeznek megfelelni.
A Fenntarthatósági Csúcson elhangzott további előadások szövegeit itt találja!
Kovács Lajos, a Klímabarát Települések Szövetségének elnöke szerint a települési önkormányzatok nélkül megkerülhetetlen a területek, gazdasági egységek feltámasztása, működtetése. A települések önkormányzatai non-profit módon működnek, de itt a megfelelő alkalom arra, hogy a fenntartható beruházásaikat megvalósítsák, mert jelenleg pénzt is tudnak rá szerezni. Rendkívül fontos, hogy egy-egy önkormányzat milyen képet mutat a lakosai és a külvilág felé.
Schmuck Erzsébet, a Magyar Természetvédők Szövetsége egészen más irányból közelítette meg a problémát, mivel szerinte az alapoknál kellene kezdeni a feladatok kezelését: a legfőbb probléma ugyanis, hogy csak erős nagyítóval található meg a társadalom gazdaságpolitika értékrendje. Az Unió tagjaként az Unió részéről érezhető az elvárás, hogy érvényesítsünk bizonyos fenntarthatósági szempontokat, de ezek csak a formalitás szintjén léteznek. Az Unió sokat hibázott a fenntarthatósági elvek érvényesítése, kialakítása terén: a társadalom, a gazdaság és a környezeti feltételek ugyanis nem értelmezhetőek külön-külön, csak együtt, szoros összefüggésben. Mindeközben mélyül az ökológiai válság, sokáig nem mehet már tovább a környezet kihasználása. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a környezeti határok nagyon keményen visszaütnek a gazdaságra és a társadalomra. Bár sokszor hasonlítják a 2008-ban kezdődött válságot az 1929-es világválsághoz, ám akkoriban csak kétmilliárd ember élt, ma már jóval több, így jóval nagyobb az ökológiai lábnyom is.
Tóbiás József, az Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács MSZP-s tagja szerint a fenntarthatóság terén vannak értékszigetei a politikai szervezeteknek a saját palettájukon, de nem áll össze egésszé. 2008 előtt a fenntarthatóság még szép idea volt, mára már megvalósítható. Ennek ellenére 2010 óta rossz irányba halad a fenntarthatósági kérdés vitája kormányzati körökben. A kérdés, mikor alakulnak úgy a külső feltételek és mikor kényszeríti ki egy közösség a változást. Tóbiás szerint pedig hamarosan be fog ez következni. A politikában is be kell következnie egy fordulatnak, a primér rövid távú politikai célokat fel kell váltania egy hosszú távú gondolkodásnak. Társadalmi támogatás nélkül azonban nagyon nehéz politikai változást elérni.
Mint Dzubay elmondta: rendszeresen filmszakadás van a politikában, négy-nyolc évente a választások után vágás van. A szakpolitikát ki kéne emelni a napi politikai csatározások mezejéről és szabályozott, világos környezetet létrehozni. Mint mondta, a gazdaság szabályozott környezet, ott a felelősöknek büntetőjogi felelősségük van, a társadalomban viszont az önmagunkkal szemben támasztott igényrendszernek kellene érvényesülnie.
Érdekes vitát generált a Dinya László által ismertetett Eurobarometer felmérés. Eszerint Magyarországon a kutatóintézet által megadott négy legfontosabb társadalmi értékből kettőt kiválasztva mindössze 8% szerint jelölte be a nagyobb beleszólást a közügyekbe és a szólásszabadságot, 33% fontosabb az áremelkedés elleni küzdelem és a rend fenntartása. 59% más, vegyes választ adott. Ezzel Európa 40 országát vizsgálva a 30. helyen állunk.
A közönség soraiból ekkor elhangzott az is, hogy ez a fajta szemlélet szoros összefüggésben áll a szegénységgel: a rendre már csak azért is szükség van, mert számos kis településen a gazdák azért nem termelnek, mert "úgyis ellopják".
Kovács László azonban példákkal is bizonyította: a kisközösségekben van erő, csak hagyni kell őket fejlődni, vállalkozni, nem pedig adott esetben "adományokkal" segíteni őket.
Tóbiás szerint a felmérés eredménye nem probléma, inkább az a kérdés, hogy a társadalom által elvárt célokat képes-e beváltani a fennálló gazdaságpolitika? Amíg a kormányzatok ágazatszemléletűek és képtelenek rendszerben gondolkodni, addig egy ágazat előrelép, de az terheli a többit. Csak akkor lesz érdemi fejlődés, ha képesek lesznek a teljes spektrumra vetítve kialakítani egy hosszú távú gazdaságpolitikát.
Schmuck Erzsébet szerint azért kell sürgősen reagálnunk a kihívásokra, mert nem a gazdaság és a környezet esik áldozatul, hanem mi magunk. Paradigmaváltásra van szükség: eddig ugyanis ugyanabban az értékrendben születtek a válaszok, mint a korábbi rendszer. Tudomásul kell vennünk, hogy a környezet adja a keretet a működéshez, nem lehet kihasználni. Nincs már idő, hogy az oktatásba beépüljön a fenntarthatóság, a környezetvédelem, és majd felnő egy nemzetdék, ami megoldja ezeket a problémákat.
Dzubay végül Deák Ferencet idézte: "nem a gazdagok számát kell növelni, hanem a szegényekét csökkenteni".