”Az összehangolt intézkedések változást jelenthetnek, ugyanakkor a valódi változás eléréséhez a korábbiakhoz képest jóval nagyobb, azonnali erőfeszítésekre van szükség, még 2020 előtt. Nagyon kicsi az a szén-dioxid mennyiség, amit a légkörbe juttathatunk anélkül, hogy ezzel kiszolgáltassuk magunkat a szélsőséges és súlyos veszélyeket jelentő éghajlati instabilitásnak. Természetesen még most is változtathatunk, de az UNEP szerint életbevágó, hogy már most, 2020 előtt cselekedjünk. Világosan látszik, hogy minden országnak többet kell tennie a saját kibocsátás csökkentése és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás érdekében.” A párizsi klímacsúcsra eddig beérkezett több mint 140 ország által benyújtott nemzeti szintű vállalásokat összesítve látható, hogy a tervezett emissziócsökkentés még nem elég ahhoz, hogy a kutatók által elfogadható mértékűre lassíthassuk a globális felmelegedés mértékét" - mondta el Samantha Smith, a WWF Globális Éghajlatváltozás és Energia Programjának vezetője a múlt héten nyilvánosságra hozott 2015 Kibocsátási Rés (Emission Gap) című jelentést értékelve. (Erre Párizs az utolsó esély.)

Hasonló következtetésre jutott korábban a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) is. Varró László a Nemzetközi Energiaügynökség, (IEA) divízióvezetője szerint ezek a nemzeti vállalások összesítve kevésnek bizonyulhatnak ahhoz, hogy kellő mértékben lefékezhessük a klímaváltozást. Ahhoz ugyanis, hogy a globális felmelegedés hatásait még kezelni tudjuk, legfeljebb 2 Celsius-fokkal emelkedhet a Föld átlaghőmérséklete az évszázad végéig. „Viszont ehhez az kellene, hogy a világ országai évente legfeljebb 25 milliárd tonnányi szén-dioxidot bocsássanak ki a légkörbe. A párizsi csúcsra tett vállalásokat összesítve viszont 9 milliárd tonnával többel számolhatunk évente” – vélekedett Varró László.

A kérdés azért is égető, mert az idén átléptük az egy fokos hőmérséklet emelkedési küszöböt: mint azt korábban megírtuk, az idén januártól szeptemberig mért adatok szerint a hőmérséklet már 1,02 Celsius-fokkal magasabb az 1850 és 1900 közötti időszak átlagánál. Ha a hőmérséklet az év további hónapjaiban az előrejelzések szerint alakul, 2015 lesz az első év, amikor a növekedés meghaladja egy Celsius-fokot – olvasható a BBC honlapján. Ezzel a Föld klímaváltozása túljutott a veszélyes felmelegedés kapujának tekintett 2 Celsius-fokos hőmérséklet emelkedéshez vezető út felén. (Már az eddigi felmelegedés is környezeti katasztrófák sorát okozta.)

„Egy új globális éghajlatvédelmi megállapodásnak – amelyet néhány hét múlva tárgyalnak meg a világ vezetői Párizsban- biztosítani kell, hogy az országok sokkal ambiciózusabb vállalásokat tegyenek a 2020 előtti és a 2020 utáni időszakra egyaránt. Az egyezménynek tartalmaznia kell egy ún. „ambíciós mechanizmust”ami rendszeres és folyamatos lehetőséget teremthet a vállalások és teljesítéseik felülvizsgálatához.” – tette hozzá Smith. Szerinte egy ilyen "ambíciós mechanizmus" növelheti az éghajlatváltozás elleni fellépés hatékonyságát azzal, hogy megnyitja a pénzügyi, technológiai és kapacitásbővítési támogatási lehetőségeket a fejlődő országok előtt, míg a fejlett országoknak saját törekvéseik fejlesztésén kell dolgozniuk.

“Ugyancsak erőteljesebb vállalásokra van szükség, amikor az éghajlatváltozásnak leginkább kitett országok és közösségek számára nyújtott segítség mértékét állapítjuk meg. A 2015 és 2020 közötti időszak kulcsfontosságú. Egyrészt már ebben az időszakban csökkentenünk kell a globális kibocsátás mértékét, másrészt a jelenleginél nagyobb elszántsággal kell célokat kitűznünk” – jelentette ki.

Vaszkó Csaba, a WWF Magyarország Éghajlatváltozás és Energia programjának vezetője a hazai klímavédelmi szerepvállalással kapcsolatban kiemelte: „Magyarország feladata egyrészt az energiahatékonysági és megújuló energia-termelési beruházások fellendítéséhez szükséges szabályozási és támogatási környezet javítása, másrészt az éghajlatváltozást leginkább okozó, magas karbon-intenzitású beruházások megakadályozása, mint például új szénbányák nyitása vagy a még meglévő szén-alapú energiatermelés minél korábbi kivezetése. Emellett saját éghajlati sérülékenységünket is csökkentenünk kell, de olyan módon, hogy a természeti erőforrásainkat ne érje károsodás.”

Egyre szárazabb lesz ugyanis a Kárpát-medence az elkövetkező évtizedekben a felmelegedés miatt. Az idei forró, több kánikulát is hozó nyarat ugyanakkor anomáliának tekinthetjük, hiszen a felmelegedés sokkal lassabban megy végbe, és egy hosszú távú folyamat. Ugyanakkor az már most látható az Országos Meteorológiai Szolgálat két regionális klímamodelljének eredményei alapján a “hőhullámos” napok éves száma a referencia-időszaknak számító 1961-1990 átlagértékeihez képest a század közepére (2021-2050) várhatóan országos átlagban 8-24 nappal növekedni fognak. Ez a növekedés azonban nem jelenti azt, hogy az elkövetkező években nem lesznek az átlagnál hűvösebb nyarak – a természetes változékonyság – továbbra is az éghajlatunk jellemzője marad. A nyári időjárás mindinkább mediterrán jellegűvé válik, egyre jobban hasonlít Firenze, vagy Torino időjárására.