John D. Rockefeller 1870-ben alapította meg a Standard Oil vállalatot, mely a mai Exxon Mobil elődje. Ahogy fordult a társadalom és a tudomány ökológiai tudata, a fosszilis erőforrásokból vagyonukat felépítő Rockefellerek is átálltak a környezetvédők oldalára: anyagilag támogatták azokat a kutatásokat és azoknak a jelentéseknek a készítését, amelyek elmarasztalták az Exxon Mobilt klímakérdésekben. Az Exxon vezetése ezt a tényt igyekszik konspirációra utaló bűnjelként feltüntetni.
Az Exxont az elmúlt években sok támadás érte a zöldek, a sajtó, a fogyasztók és saját részvényesei felől azért, hogy ignorálja a klímatudományt, s ezzel az üzleti alaptevékenységét érintő kockázatokat is elhallgatja a részvényesei elől, ami büntetendő dolog a tőzsdei cégeknél Amerikában. Az Exxon Mobil azzal vádolja a Rockefeller dinasztiát, hogy összeesküvést szőttek a vállalat ellen
David Kaiser, aki a dinasztia leszármazottja (az ötödik generációba tartozik), a The New York Review of Books-ban megjelent kétrészes esszében tárta nyilvánosság elé családja észrevételeit és kritikáját az Exxon klímaváltozást tagadó politikájáról. Kaiser is tisztában van vele, hogy családja nem szokott ilyen nyilvános harcokra bonyolódni. Ahogy azzal is tisztában van, hogy meglehetősen ironikus, hogy éppen ők küzdenek a klímatudatosságért, akik a fosszilis készletek kitermeléséből váltak dúsgazdaggá.
A Rockefeller család a '60-as években került közel a környezetvédő mozgalomhoz, a '80-as évek óta pedig a globális felmelegedés ügyét is zászlajára tűzte. A család tagjai most azt állítják, hogy több mint egy évtizeden át próbáltak hatni az Exxon vezetőire (mind személyes beszélgetésekben, mind közgyűlési javaslatokban), hogy a cég nagyobb szerepet vállaljon a megújuló energiák terjedésének elősegítésében, de nem jártak sikerrel. Ez még akkor történt, amikor az Exxon reklámfelületet vett a The New York Timesban, hogy hangot adjon a klímatudománnyal kapcsolatos kételyeinek. (Az amerikaiak hatvan százaléka egyébként nem hisz a klímaváltozásban.)
Az Exxon azt hozza fel védelmére, hogy bő egy évtizede felismerte a klímaváltozás valóságosságát, és a 2000-es évek közepén annak rendje-módja szerint beszüntette az éghajlatváltozást tagadó szervezetek anyagi támogatását.
De ha már összeesküvést kiált az Exxon Mobil, megjegyzendő, hogy az ellenoffenzíva is megindult: a fosszilis energiaipar lobbiszervezete, az Energy in Depth olyan újságcikkek megszületését segítette, amelyek kritizálják a dinasztia filantrópiáját, vagyis adományozási és adakozási politikáját. Olyan konzervatív sajtóorgánumok, mint a The Wall Street Journal és a The Daily Caller is felületet adtak ilyen nézeteknek. A Trump stratégájának kinevezett Steve Bannon fóruma, a Breithart News egyenesen „RICO összeesküvőknek" nevezte azokat, akik egybehangzóan az Exxon elleni vizsgálatok mellett érveltek. (A RICO a korrupcióellenes törvény Amerikában.) Kaiser azzal érvelt, hogy a családja vagyonát kezelő alap mindössze az amerikai alkotmányban szavatolt szólásszabadság jogával él.
Kaiser elmondása szerint John D. Rockefeller egyenes ági leszármazottainak és azok családtagjaiknak létszáma 270. Eddig egyedül Ariana Rockefeller jelezte nyíltan, hogy a viaskodást „elhibázottnak” véli, mert a család így az Exxon megújuló energiás projektjeinek sikerét is aláássa. A többi rokon állítólag támogatja az Exxon-ellenes harcot, bár Kaiser beismeri, hogy nem beszélt mindenkivel.
Dallasban egy bíró helyt adott az Exxon konspirációs vádjának, és engedélyezte a nyomozást. A bíró arra alapozta ezt, hogy a massachusettsi főügyész, Maura Healey olyan megjegyzéseket tett egy sajtótájékoztatón, amelyen Al Gore is megjelent, amik arra utaltak, hogy már feltételezi az Exxon elleni nyomozás konklúzióját, vagyis nem pártatlan a témában, rosszhiszemű a céggel kapcsolatban. A dallasi bíró ezért elrendelte Healey és Eric T. Schneiderman, New York állam főügyésze kihallgatását is. Az ilyesmi rendkívül ritka az amerikai jogban. A Rockefeller alap képviselői és a Union of Concerned Scientists ugyancsak kaptak beidézést.
