Farkas István a 17 pontból álló 2030-ig tartó nemzetközi fenntarthatósági fejlesztési programot (SDG) bírálta a nyáron összeállít szakértői csapat – Hand Szövetség, Magyar Természetvédők Szövetsége és független szakértők – véleménye alapján. A szakértők ugyanis úgy látják: problémás a célrendszer és hiányzik a rendszerszemlélet. Ráadásul egyes célok elérése egymással ütközik. Ilyen például az élelmiszerellátás biztosítása, az energiafogyasztás visszaszorítása, a szegénység felszámolása. Mindez magas anyaghasználatot feltételez és az sem látszik, hogy hol vannak azok a termőterületek, amelyek pluszként bevonhatók.
"A problémák hajtóerejével a célkitűzések megalkotása során nem foglalkoztak" – fogalmazta meg Farkas a nemzetközi dokumentum legnagyobb kritikájaként. "Emiatt félő, hogy a lefektetett célok megmaradnak az óhaj szintjén, ahhoz pedig, hogy valami megvalósuljon azokból, leginkább szerencsére lesz szükség. Az erkölcsi megközelítés is hiányzik, holott e nélkül a gazdasági folyamatok erodálják a társadalmat" - hangsúlyozta a szakember.
Nem lehet egyszerre felszámolni a természeti károkat, leküzdeni a szegénységet és növelni a gazdaságot. Ebből kettő megy egyszerre, és a szakember szerint valószínűleg a környezet lesz a vesztes.
A civil szakértők álláspontja szerint a mechanizmusokat kell lecserélni: például a kamatos pénzt, a természeti erőforrások magántulajdonban létét, azt, hogy a gazdaságban korlátossá vált a személyes tulajdon felelőssége – gondoljunk például a részvénytársaságok tulajdonosaira – és az adórendszert, amely nem tükrözi az egyes erőforrások korlátosságát.
Magyarország kapcsán Farkas a periféria csapdájáról beszélt. a ma futó folyamatok és fejlesztések egyáltalán nem segítik, hogy hazánk közelebb kerüljön a gazdagabb országokhoz. Jelen pillanatban a gazdasági növekedést külső tőkéből próbáljuk ösztönözni, miközben az externáliákat a társadalomra és a környezetre hárítjuk. Az eredmény, hogy a képzett és tehetséges munkaerő egyre inkább elmegy az országból. A külföldi vagyon növekedésével párhuzamosan a környezeti és társadalmi problémák növekednek. Az emberi elme korlátlanságába vetett hit is megkérdőjelezhető.
- Létünk súlypontját spirituális szintre kell emelni, a fejlődés paradigmáját kell újraértelmezni visszahozva az erkölcsöt. A legtöbb baj forrása a bölcsesség hiánya, így viszont a gazdasági folyamatok erodálják a társadalmat – mutatott rá Farkas.
A civil javaslatok
A nyáron összeült civil szakmai fórum a kormányzat számára megfogalmazott egy javaslatcsomagot a fenntarthatósági célokkal összefüggésben.
"Készítsen a kormányzat programot a helyi pénzek rendszerének kialakítására és használatára, ezzel is segítve a kis közösségek fejlődését. Elfelejtettük, de vegyük ismét elő a szubszidiaritás elvét! A központi irányítás nem vezet sehová, a helyi közélet demokratizálását kellene elősegíteni" - emelte ki a szakember. Jó lenne felszámolni a jelenlegi káros támogatási mechanizmusokat és helyettük az élőmunkát és az ökológiailag fenntartható megoldásokat kellene ösztönözni. Az oktatás reformjára is szükség van. Ma ugyanis az iskolákban az analitikus ismereteket oktatják, ahelyett, hogy a rendszerszemlélet elsajátításához járulna hozzá az oktatás. A fejlesztési együttműködésekben is paradigmaváltásra van szükség: a helyi közösségek identitásának fenntartása és a társadalmi önigazgatás erősítése kell, hogy fókuszba kerüljön. Az adózási igazságosság terén is sok lenne a tennivaló, ahogyan a globális nevelési programok is hiányoznak.
A tanács társelnöke szerint egy önálló természeti erőforrás minisztérium felállítására is szükség lenne Magyarországon fenntarthatósági célok elérése érdekében.
