Az Indonéziában és Malajziában is kritikusan veszélyeztetett orangutánokat az erdő kertészeinek is nevezik, mivel a magvak szétszórásával kulcsszerepet játszanak az erdei növényvilág gazdagságának és egészségének megőrzésében. Az emberekkel 97 százalékban megegyező genetikai állománnyal rendelkező majmok számára a legsúlyosabb veszélyt az élőhelyeik drasztikus csökkenése jelenti, amit túlnyomórészt az olajpálma-ültetvényeken folyó mezőgazdasági tevékenység és a kapcsolódó útépítések okoznak. Ma az orangutánok mintegy 50 százaléka a védett területeken kívül él, olyan veszélyeknek kitéve, amilyen az erdőirtás, a súlyos erdőtüzek vagy akár a vadászat és az illegális kereskedelem.
A fogyasztási cikkeink többségében megtalálható és bioüzemanyagként is hasznosított pálmaolajat az igénytelen és nagyon gyorsan szaporodó, így olcsó nyersanyagforrásnak számító olajpálma terméséből sajtolják. A szépségápolási és tisztálkodási szereinken túl, az ipari mennyiségben előállított és tartósított élelmiszerek legnagyobb részében is megtalálható.
A pálmaolaj az olajpálma termésének gyümölcshúsából kipréselt zsiradék, és bár a növény Afrikától Ázsián át Észak- és Dél-Amerikáig szinte minden melegebb területen megél, a világ pálmaolaj-kitermelésének 85 százaléka Indonéziából és Malajziából származik. Hogy területet nyerjenek az esztelen mennyiségű termeléshez, hatalmas tempóban irtják a terület őserdeit, a módszer pedig sokszor további, ellenőrizetlen erdőtüzekhez vezet (mint történt ez az egész régiót füstbe borító katasztrófa esetében, pár hónapja).
A WWF az orangutánok természetes élőhelyének megőrzéséért, illetve a fenntartható pálmaolaj-termesztés előmozdításáért dolgozik. Emellett egyeztet a fakitermelő vállalatokkal, megpróbálja csökkenteni az emberek és az orangutánok közötti konfliktusokat, és a TRAFFIC-el együtt dolgozik az illegális kereskedelem megállításáért.
Antal Alexa, a WWF Magyarország kommunikációs vezetője szerint, aki egy évig maga is Borneón segítette a természetvédelem helyzetét, a pálmaolaj iránti kereslet csökkentése és a termesztés fenntartható mederbe terelése elengedhetetlen. „Emellett helyi szinten is foglalkozni kell a megmaradt példányok biztonságával. Szerencsére több rehabilitációs központ is létesült, amely az elárvult orangutánkölykök rehabilitációjára szakosodott. Itt 10–15 éves program során igyekeznek őket az erdei életre ismét alkalmassá tenni, azután védett területeken szabadon engedik, ahol hátralévő éveiket nyugalomban tölthetik” – mondta a környezetvédelmi szakember.