Több ezer fő hiányzik itthon az IT ágazatból, a szolgáltató központokból, az egészségügyből, nem is beszélve a vendéglátóiparról. A jelenség hátterében állhatnak demográfiai indokok – a munkaerőpiacra belépők száma évek óta elmarad a kilépőkétől –, a hazai oktatási rendszer gyengeségei és az is, hogy bizonyos ágazatokban hirtelen nőtt meg a munkaerőigény (ma nincs annyi informatikus, aki ne kapna munkát), de az is jól érzékelhető, hogy az utóbbi néhány évben évente mind több magyar inkább külföldön próbál szerencsét. Nő a kiköltözők aránya, nő azoknak a száma, akik Magyarországról naponta ingáznak Ausztriába, és azoké is – leginkább az informatikusok körében –, akik itthonról távmunkában bedolgoznak nyugat-európai cégeknek.
A hazai gyártó vállalatok munkaerőhiánnyal küzdenek. Már a szakképzettséget nem igénylő pozíciókat is csak nehezen sikerül feltölteni. Az utóbbi hetek friss kutatásaiból azonban az is kiderül, hogy a képzett mérnökökre is lasszóval kell vadászni, mert nincs elegendő munkaerő, aki van, az pedig nem kell a cégeknek.)
„A folyamat több éve kezdődött, és ma már általánossá vált, hogy a fiatalok külföldön keresik a boldogulásukat. Míg korábban a munkaerőhiány csupán egy-egy területre koncentrálódott – nehéz volt például jó hegesztőt találni –, ma egyre több szakmában kevés a szakember Magyarországon. Hiány van a fehérgallérosokból, a szakmunkásokból, és a középfokú végzettségűekből is egyre többen külföldön próbálnak boldogulni” – mutat rá dr. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke, aki szerint a képzett munkavállalók kivándorlása veszteség a nemzetgazdaság számára, és Magyarország romló versenyképességének tünete.
Pótlás pedig egyelőre nem jön. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint az állást keresők több mint 50 százaléka szakképzettséggel nem rendelkező munkavállaló, mindössze 6 százalékuk diplomás. A képzett munkavállalók hiánya mellett egyszerre tömegesen vannak jelen a képzetlen és sokszor alkalmazhatatlan munkát keresők. Ráadásul Magyarország nem célországa a munkavállalási célú migrációnak: a magasan képzett, harmadik országból érkezett munkavállalók foglalkoztatására létrejött úgynevezett kék kártyákból évente még tíz darabot sem adnak ki.
„ A fiatalok ma egyértelműen nyitottak arra, hogy egy jó állásért költözzenek. A Deloitte kutatása szerint az egyetemista vagy friss diplomás megkérdezettek mintegy 76 százaléka egy ígéretes munka reményében külföldre költözne, és a külföldi tanulás lehetősége is vonzó számukra. Mi is érezzük a szűkülő kínálatot: intenzívebb lett a verseny a legjobb munkavállalókért, akik több, már korántsem csupán az országon belül felkínált pozícióból válogatnak. És az is érzékelhető tendencia, hogy aki tőlünk elmegy, az jobbára külföldön helyezkedik el” – hangsúlyozta Csépai Martin, a Deloitte humánerőforrás-menedzsment igazgatója, és hozzáteszi: ma a magyar vállalatok – multinacionálisak és hazaiak egyaránt – már nemcsak direkt versenytársaikkal vagy a legjobb magyarországi munkahelyekkel vetélkednek, hanem Londonnal, Zürichhel és más európai városokkal is. – Ez a tendencia erősödik. Különösen a pénzügyi tanácsadás területén érezzük a fokozódó versenyt.
Ha a friss diplomás külföldre megy, nehezen jön haza. Egyrészt leépül az itthoni kapcsolatrendszere, ami nehezíti a munkahelykeresést. Másrészt nehéz tudomásul venni az egzisztenciális visszalépést, ami a magyarországi és a nemzetközi cégeknél elérhető jövedelemkülönbségből fakad. A vásárlóerő-paritáson számolt egy főre eső GDP Magyarországon az egyik legalacsonyabb az unió 28 tagállamában – Magyarországon nem érte el a 25 ezer eurót, míg a 28 tagállam átlaga meghaladta a 36 ezret 2014-ben –, a mienknél csak Bulgária, Románia, Horvátország és Lettország mutatója rosszabb.
„ Külföldön akár ötször annyit keres valaki ugyanabban a beosztásban, mint itthon. Ez akkor is érezhető különbség, ha ott a megélhetés is drágább. A Deliotte a bérek megállapításánál a magyar piachoz viszonyít, de könnyen lehet, hogy egy ponton ebből a szempontból is el kell kezdeni vizsgálni a külföldi versenytársainkat” – mondja Csépai Martin, aki szerint ez a jelenség nem hungarikum, a lengyel kollégái már kiutaznak Angliába, hogy felkutassák és visszacsábítsák a lengyel munkavállalókat.
Dr. Csanády Márton, a Budapesti Metropolitan Egyetem tanára szerint is régiós jelenség a kiköltözés. „A munkaerő szabadon vándorol, így ha egy országban nem tudja megkeresni a megélhetéséhez szükséges pénzt, máshol pedig igen, odaköltözik. Az egyes szektorok között is van vándorlás: az ápolónő, ha kell, elmegy a bevásárlóközpontba dolgozni, ha ott sem találja meg a számítását, külföldön próbál szerencsét. Ha megfizetik itthon a szakmájában, valószínűleg marad. A piac úgy működik, hogy a munkáltató egy fillérrel sem fizet többet, mint amennyit muszáj. Ha tehát az alacsonyabb bérszínvonalon nem talál megfelelő munkaerőt, kénytelen lesz több pénzt ajánlani. A bérolló záródását tehát a piac fogja kikényszeríteni.”
Dalányi László, a Manpower Munkaerő Szervezési Kft. ügyvezető igazgatója viszont úgy véli, bizonyos ágazatokban a munkáltatók már ma sem engedhetik meg maguknak, hogy az általuk elképzelt bérkeret alapján keressenek munkatársakat. „A vállalatok a nyugat-európai munkaajánlatokkal versenyeznek a jól képzett munkatársakért. Itt már a múlté, hogy ők mondják meg, mennyi pénzük van arra a munkakörre. Ehelyett azt kell eldönteniük, hogy milyen minőségű és létszámú munkaerőre van szükségük a céljaik eléréséhez, és majd a piac megmutatja, hogy az mibe kerül. A szabad uniós munkaerő-áramlás és a globalizáció gyorsítja a bérkiegyenlítődés folyamatát. A szertefoszló bérelőnyt viszont kompenzálhatja a magyarok kreativitása – mutat rá a munkaerő-szervező cég vezetője, és hozzáteszi: a szolgáltató központok (SSC-k) közül néhányan már nem azért választják Magyarországot, mert itt olcsó a munkaerő, hanem mert a magyar kreativitással az eredetileg tíz folyamatból álló munkát el lehet végezni nyolc alatt. A hatékonyságnövekedés kompenzálja a magasabb fizetéseket” – vélte.
A magasabb fizetés sem minden
Mindenesetre a jól képzett, olcsó és kellő mennyiségben rendelkezésre álló munkaerővel mint országimázzsal mielőbb le kell számolni, és új fókuszt kell keresni, ha Magyarország szeretné hosszú távon megőrizni versenyképességét. Ha nem, Rolek Ferenc szerint 5–10 éven belül már nagyon súlyos helyzettel nézhetünk szembe, különösen, ha a demográfiai folyamatok – ma a munkaerőpiacra belépők száma messze és egyre inkább elmarad a kilépőkétől – sem változnak.
„Jelenleg a munkaerőhiány következtében a vállalatok legfeljebb elhalasztják a bővítési elképzelésüket, de lehet, hogy középtávon eljutunk oda, hogy magát a folyamatot viszik el Magyarországról” – vélekedett.
Abban viszont a szakértők többsége egyetért, hogy az elvándorlást a fizetésemelés önmagában nem fogja megfékezni, hiszen a jobb életkörülmények ígérete, az izgalmasabb munkahelyek, a remélt látványosabb karrier is olyan tényezők, amelyek külföldi munkavállalásra sarkallják a fiatalokat. Ráadásul a globalizáció és az unió szabad munkaerő-áramlási politikája ezt egyre könnyebbé teszi.
„Nem az a kérdés, hogy elmennek-e a fiatalok külföldre. Menjenek, hiszen ott olyan képzettséget, munkatapasztalatokat szerezhetnek, amelyekre szükség van a magyarországi cégeknél. Az sem biztos, hogy ha a hiányszakmákból több embert képzünk, megoldódik a hazai munkaerő-piaci probléma, az is lehet, hogy akkor többen mennek el. A megoldást az jelentené, ha bizonyos területeken sikerülne a magyarokat haza-, illetve a külföldi munkaerőt idecsábítani” – véli a Manpower ügyvezető igazgatója, aki szerint azért nem jönnek haza a fiatalok, mert nincsenek meg azok a körülmények Magyarországon, ami számukra vonzó lenne. Szerinte már az is segítene a tehetségek itthon tartásában, ha a kiválasztási folyamat gyorsabb lenne. „Külföldön egy pozíció meghirdetését követően háromszor olyan gyorsan döntenek, mint itthon. Sokszor nagyon jó jelöltek tűnnek el emiatt a hazai álláskeresők közül, és aztán nem jönnek haza.”
A folyamat fékezésére vannak állami kezdeményezések – a friss diplomások röghöz kötése vagy a Gyere haza, fiatal! program –, látványos sikerek nélkül. Rolek Ferenc szerint Magyarországnak az utánpótlásban kell gondolkodnia, ha nem szeretne néhány év múlva komoly, az ország versenyképességét jelentősen befolyásoló gazdasági problémával szembenézni.
Van, aki mindenképp menni fog
– Az elmúlt három évben jelentősen megnőtt azoknak az érettségizetteknek a száma, akik külföldre mennek egyetemre. Ezek a fiatalok pedig nagy valószínűséggel nem jönnek haza. Fontos lenne, hogy őket itthon tartsuk. Ebben az oktatási intézmények felelőssége hatalmas. Egyre több olyan munkakör van, amelyet korábban nem kötöttek felsőfokú végzettséghez, csakhogy időközben átalakult a munkaerőt használók igénye. Bár a kilencvenes években százezer körül volt a felsőfokú tanulmányokat folytatók száma, ami mára felment négyszázezerre, a hazai felsőfokú végzettségűek aránya még mindig elmarad a nyugati vagy OECD-országok átlagától. Ráadásul a középfokú végzettségűek tábora sehonnan nem pótlódott. Ma többnyire, aki érettségizik, diplomát is szeretne, vagyis a középső zónában hatalmas a hiány még elvándorlás nélkül is – véli a főiskolai tanár, és hozzáteszi: – Amely országok a világban a legsikeresebbek, a legtöbbet az oktatásba és az egészségügybe fektetik, mert ez a leggyorsabban megtérülő beruházása egy kormányzatnak.
Ahhoz, hogy egy fiatal elköltözzön az országból, több faktor szükséges. Alapvetően függ a habitusától, ám a már kivándoroltak szívóhatása is jelentős, és azokat is mozdulásra késztetheti, akik amúgy nem mennének. A globalizáció, az információdömping és a 21. századi kommunikációs technológiák is mobilizálják az egyes társadalmi rétegeket. Az elvándorlási hullám azonban komoly társadalmi veszélyeket is magában hordoz: az eddig becsültnél még előbb kerülhet finanszírozhatatlan helyzetbe a hazai egészségügy, válhat fenntarthatatlanná a nyugdíjrendszer. Az ördögi kör pedig folytatódik, a romló életszínvonal és a hosszú távú kilátástalanság hatására még többen kötnek úti batyut a hátukra.
