Még mielőtt a cím alapján bárki azt gondolná, hogy itt valami tévedés van, javaslom, hogy olvasson tovább és mindjárt érthető lesz, hogy az eladó helyett miért a „vevő” szerepel a címben. Az új kötelező online pénztárgépek bevezetése kapcsán lassan nap, mint nap újabb hírek és vélemények olvashatóak. Nem csoda, hiszen egy bevált rendszer – a vásárlásoknál alkalmazott pénztárgépekre gondolok – teljes reformja esetén sok kérdés és egyben probléma merülhet fel. Ezt mi sem példázza jobban, minthogy a NAV közleménye alapján ismételten „haladékot” kapott az új, központilag ellenőrizhető pénztárgépek bevezetése. Ennek oka technikai jellegű, egyszerűen az elképzeléssel nem tudott lépést tartani annak megvalósítása. No, de nem is erre szeretnék kitérni, hiszen előbb-utóbb képesek lesznek a pénztárgép gyártók is kielégíteni a jogszabályilag mesterségesen létrehozott „piaci igényt”. (Bár szakértők szerint kérdés, hogy az új határidőre beszerezhetőek lesznek-e valóban a gépek.)

Az igény azonban valóban központilag, hatóságilag kreált, hiszen az online pénztárgépre kötelezett vállalkozók már most keresik a kiutat, a „jogi kiskapukat”, mellyel elkerülhetik a rájuk kényszerített beruházást.

Kép:sxc

Milyen „kiskapuról” beszélnek?

A nagy kérdés, hogy számlát, vagy nyugtát kapjon a vásárló. A számlázással, illetve nyugtaadással, vagyis az értékesítés bizonylatolásával kapcsolatos előírásokat jogszabályok tartalmazzák.

Az egyik alap jogszabály ebben a kérdésben az ÁFA törvény, ami rögzíti, hogy az eladót, szolgáltatást nyújtót számla kibocsátási kötelezettség terheli. A törvény részletes szabályokat állapít meg, hogy mikor és milyen adattartalommal kell számlát kiállítani, illetve mikor állítható ki helyette nyugta. Ennek a részleteibe nem is mennék bele, hiszen a cikkben a kérdéskör egy másik, ritkán tárgyalt elemére szeretnék kitérni.

A lényeg tehát, hogy a legtöbb esetben számlát, vagy nyugtát kell kiállítani, ha egy vállalkozó értékesítési, szolgáltatás nyújtási tevékenységet végez. A számlán kötelezően szereplő adatokat is meghatározza az általános forgalmi adóról szóló törvény. Ezek között szerepel, hogy a számlán kötelező feltüntetni a vevő nevét és címét. A nyugtán azonban már nem szerepel a vevő személyes adata. Vannak, akik pont ebben látják a „jogi kiskaput”. Hiszen az ÁFA törvény kimondja, hogy „Nyugta helyett az adóalany számla kibocsátásáról is gondoskodhat. Ebben az esetben mentesül a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugta-kibocsátási kötelezettség alól.”

Ugyan jogszabály meghatározza azokat a tevékenységeket, amikor a nyugtaadási kötelezettség a jövőben csak online pénztárgéppel teljesíthető, de az ÁFA törvény alapján valóban megengedett, hogy nyugta helyett a vevő kérésére számla kerüljön kiállításra. Egyértelmű, hogy ha a vevőnek számlát állítottak ki, akkor nem kell mellé még egy nyugtát is kiadni.

Egyes vélemények az online pénztárgépek kikerülésére abban látják a megoldást, hogy minden egyes vevő részére számla kerüljön kiállításra. Véleményük szerint így, mivel egyáltalán nem lenne nyugtakiállítás, már az online pénztárgép sem kötelező.

Vizsgáljuk meg a „csak számla semmi nyugta” elvet!

A számlán kötelező a vevő nevét és címét feltüntetni. És itt szembesülünk egy újabb kérdéssel: Mi történik, ha a vevő nem hajlandó megadni nevét és címét? Kötelezhető erre?

Egy személy neve és címe személyes adatnak minősül. A személyes adatok védelméről törvény gondoskodik. A reggeli kifli és kakaó megvásárlásakor nem túl életszerű, hogy mindenkinek számlát állítsanak ki. Miért? Mert egyrészt sok időt venne igénybe, így míg korábban ugyanannyi idő alatt 10 vásárlót szolgáltak ki a sarki közértben, ezentúl csak 5-re lenne idő. Ha csak ezt az egy szempontot vizsgálná meg valaki komolyabban, már akkor is kiderülhet, hogy hosszú távon nem biztos, hogy megéri a számla macera, mert lehet ugyan, hogy az online pénztárgépen spórol, de kevesebbet tud értékesíteni. (Nem végeztem számításokat e körben, de a puszta logika alapján ezt is érdemes fontolóra venni.)

A másik cseppet sem elhanyagolható körülmény, hogy a reggeli vásárlásakor nem biztos, hogy minden vevő szívesen osztaná meg személyes adatát. Márpedig a személyes adatok kezelését – és annak minősül az is, ha azt a számlázáshoz elkérik, rögzítik, majd tárolják – a törvény feltételhez köti. Fő szabály szerint a személyes adatokat akkor lehet kezelni, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény közérdeken alapuló célból elrendeli.

A közértben milyen adatkezelés valósul, valósulhat meg?

Törvény nem rendeli el, hogy egy vevőnek minden egyes esetben meg kell adnia a nevét és címét. Pont ellenkezőleg, a nyugta kiállítása során nincs szükség arra, hogy valaki személyes adatait közölje. Marad hát a másik lehetőség, hogy az érintett, vagyis a vevő hozzájárul ahhoz, hogy személyes adatait kezeljék. Ilyen hozzájárulásként értelmezhető, ha a vásárláskor számlát kér, és ehhez megadja az adatait.

Mi történik, ha a vevő nem kéri a számlát?

A vevő nem kötelezhető arra, hogy személyes adatait megadja a reggeli kakaó vásárlása során, hiszen törvény nem ír elő számára ilyen kötelezettséget. Vagyis ekkor kellene részére nyugtát adni. Ha azonban az eladó nem tud eleget tenni a törvényi kötelezettségének, nem tud nyugtát kiállítani, mert nem rendelkezik az ehhez szükséges online pénztárgéppel, akkor nem tud a vevő részére értékesíteni.

Látszólag le lehet vonni azt a következtetést, hogy ilyen esetben legfeljebb kifli és kakaó nélkül távozik a vásárló. De valóban ilyen „egyszerű” lenne a megoldás? A nevét és címét elhallgató vevőnek egyszerűen nem értékesítenek?

Az adatkezelést megelőzően az érintettet részletesen kell tájékoztatni az adatkezelés céljáról, arról, hogy az önkéntes hozzájárulás, vagy törvényi előírás alapján történik-e. Vagyis a gyakorlatban ez azt jelentené, hogy a sarki közértben minden vevő részére és előzetesen kellene értesítést adni, hogy az üzletben csak úgy vásárolhat, ha megadja nevét és címét. Pontos tájékoztatást kellene kapnia arról is, hogy adatait meddig és kik kezelik, milyen jogorvoslati lehetőség áll rendelkezésére. Enélkül ugyanis nem hozták őt olyan helyzetbe, hogy dönthessen, önkéntesen hozzájárul-e az adatkezeléshez.

Az érintettnek jogában áll, hogy az adatkezelés ellen tiltakozzon. Az ezzel kapcsolatos kötelező teendőket törvény rögzíti. Az érintett akár bírósághoz is fordulhat, ha jogait megsértik.

A témát nagyon hosszan lehetne még boncolgatni és vizsgálni, hogy ténylegesen megállapítható legyen, valóban létezik-e a „kiskapu”, mellyel a kötelezettek elkerülhetnék az online pénztárgép bevezetését. Egy biztos, a végső álláspontot a jogviták eldöntésére hivatott bíróság tudná kialakítani. Véleményem szerint a kép lényegesen árnyaltabb annál, mint hogy egyedül az ÁFA törvény fent idézett rendelkezése alapján biztos választ lehetne adni a kérdésre: Valóban létezik az a bizonyos „jogi kiskapu?”.

Dr. Kocsis Ildikó ügyvéd, Dr. Kocsis Ildikó Ügyvédi Iroda A megbízható jogi képviselő www.megbizhatougyvediiroda.hu