Magyarország napelem-nagyhatalom: elég, ha csak az Eurostat adatait nézzük, melyek szerint a napenergia 2022-ben a bruttó villamosenergia-termelés 13,2 százalékát tette ki Magyarországon, míg az uniós tagállamokban ez az arány átlagosan ennek alig több mint a fele, 7,4 százalék volt. A napelemek számának hazai növekedése az utóbbi évtizedben szintén elképesztő mértékű volt: míg 2010-ben hírnek számított, hogy a hazai összkapacitás elérte az 1 MW-ot, 2024-re 7551 MW-ig jutottunk.

A hatalmas kapacitásnövekedés azonban területileg egyáltalán nem egyenletesen következett be, ez pedig egyenetlen terhet rótt az elektromos hálózatra. Részben ez is indokolhatta az új lakossági napelemes rendszerek árambetáplálásának 2022. október 31-i befagyasztását, és az átállás megkezdését az éves szaldóelszámolásról a bruttó elszámolásra.

Meglepő lakossági preferenciák

Hogyan tovább? – merülhet fel a kérdés a döntéshozókban és az áramszolgáltatókban, hiszen a napelemes technológia egyre fejlődik, az emberek szívesen használják, ráadásul Magyarország a Nemzeti Energia- és Klímatervben 2030-ig további 4000 MW kapacitás telepítését vállalta. A kérdés megválaszolásának egyik kulcsa annak kiderítése lehet, hogy mi jellemző azokra a területekre, ahol sok, illetve ahol kevés lakossági napelemet telepítettek. Így talán hozzá lehet igazítani a hálózat fejlesztését a valós igényekhez.

Szép Tekla és Tóth Géza, a Miskolci Egyetem kutatói éppen ezt vizsgálták, Magyarország járásainak adatai alapján. Kezdetben feltételezték, hogy olyan logikus jellemzők lesznek meghatározók, mint a napsugárzás mennyisége vagy az átlagos jövedelem (több napsütés, magasabb jövedelem – több napelem). Tévedtek. Kiderült, hogy a napelemek számát adott járásban sokkal jobban jelzi az ott élő emberek átlagos végzettsége, vagy a lakások alapterülete és kora. Fontos a beépítettség is, vagyis minél nagyobb a járások települései belterületének aránya a közigazgatási területhez viszonyítva, annál kisebb a napelemek aránya.