Már a kilencvenes években elrontották
Bart Dániel szerint a konfliktus gyökere az, hogy a kilencvenes években a frissen privatizált nagyüzem könyörtelenül leszámolt a kicsikkel, és átvette a piacot, és ezen az akkori tapasztalatlan magyar állam nem tudott, és talán nem is akart segíteni. Ez az az „ősbűn”, ami miatt a kicsik jogosan orrolnak a nagyokra. Viszont ők azóta beletörődtek periferikus helyzetükbe. Az új főzdék azonban más elvárásokkal érkeznek a piacra, és úgy érzik, az az egy-két százalékos piaci részesedés nem lesz elég nekik, amit jelenleg a hazai kézműves sör ipar fel tud mutatni. Nagyon sok pénz épül be most a kisüzemi fejlesztésekbe, 3-4 olyan főzde is épül, ami nem fér el ebben a 2%-os piaci részesedésben – nekik logikusan a nagyüzemtől kell piacot elvenniük. – Ezt a sort a Csíki Sör nyitotta, aki botrányszagú piacra lépése révén magára vonta a fogyasztók és a politika figyelmét, és abba a helyzetbe került, hogy befolyásolja az egész magyar sörpiac helyzetét – tette hozzá.
A Főzdefeszt alapítója elmondta, hogy Nagy Britanniában ugyanez a meccs húsz éve lezajlott, és ott sikerült helyzetbe hozni a kicsiket a „vendégcsapok” intézményével. – Nálunk azonban van ennek egy komoly akadálya: a kicsik egyszerűen nem főznek elég sört, és az is sok fajta közt oszlik el, tehát a sörfogyasztás legnagyobb részét kitevő világos lágersör megfelelő ellátását a kicsik akkor sem tudnák prezentálni, ha a nagyok egyik pillanatról a másikra megszűnnének – pláne nem azon az áron, amin a nagyok ezt most teszik – világít rá Bart Dániel a probléma gyökerére.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy az alapjáraton szűkebb piacot célzó, drága sörkülönlegességekkel kereskedő kisüzemi főzdék, miért vágynak nagyobb piacra, mint amekkora részesedést ki tudnának használni. Bart szerint a piac ilyen erős anyagi eredetű megosztása nem magától értetődő és nem örök érvényű, pusztán az elmúlt években alakult ki. Ha egy kis főzde nemcsak erős fekete meggyes sört tud eladni, hanem hozzáfér több értékesítési vonalhoz is, és sok sört el tud adni, akkor elvileg el tud jutni olyan mérethatékonyságig, hogy 170 forintért adjon egy átlagos ivósört. A piac tehát nem válik élesen külön. – Nem mindig azért drága a kisüzem, mert annyira különleges, hanem mert olyan gazdasági niche-ben kénytelen működni, melyben ennyit kell kérnie egy sörért - mondta.
Hiába van szabály, ha nincs sör
– Ezt törvényileg nagyon nehéz lesz befolyásolni, amíg a kicsik valódi sörfőző kapacitást nem tudnak felmutatni. Hiába nyitják meg a piacot a szabályok, nincs sörük, amivel betöltenék. A valóságban viszont elindult egy piacra jutási folyamat, a nagyok ma már hellyel-közzel (üveges formában, különleges sörök formájában) beengedik a kis főzdék söreit a magukhoz kötött vendéglátóhelyekre, amióta felismerték, hogy a sörkínálat gazdagodása az ő söreik fogyásának is jót tesz – anélkül, hogy nekik fáradtságos és bizonytalan fejlesztésekbe kellene fogniuk. Ez a melegedő légkör kezdett el most forrongani – tette hozzá a kézműves sörfesztivál alapítója.
