Az internethasználathoz kapcsolódóan különbséget tehetünk a hivatalos célú internethasználat, illetve a magáncélú internethasználat között. Az előbbihez tartozik olyan adatok letöltése, melyek kizárólag egyes munkafeladatok ellátásához szükségesek – tehát például hivatalos emailek küldése, adatbázisokhoz való hozzáférés, vagy bizonyos munkakörökben akár az interneten való kutatás. Utóbbi esetben a munkavállaló olyan weboldalakat látogat, illetve olyan adatokat tölt le, amelyek az egyes munkaköri feladatai ellátásához még közvetett módon sem kapcsolódnak – például zenét hallgat, híroldalakat olvas, vagy magáncélból ügyet intéz, vásárol.
Azonban adózási szempontból sem mindegy, hogy mire is használja a munkavállaló a munkáltató által biztosított internet hozzáférést, ahogy az sem, hogy ki fizeti a számlát!
A törvény szerint a munkáltató által a munkához biztosított internet használata – még ha az részben magáncélból történik is – nem adóköteles. Ez eddig egyszerűen hangzik, gond akkor adódhat, ha az internetet a cégben mindenkinek válogatás nélkül elérhetővé teszik, függetlenül attól, hogy az adott munkavállalónak szüksége van-e arra a munkájához – magyarázza lapunknak dr. Honyek Péter a PwC Magyarország vezető menedzsere.
Ha például az egész irodaépületben elérhető WiFi biztosítja a hozzáférést a hálózathoz, nem lehet különbséget tenni a munkavállalók között, azt éppúgy használhatja a levelezést feladatköréből adódóan intéző kolléga, mint mondjuk az előtérben helyet foglaló biztonsági őr.
Hogy miért gond ez? Mert ebben az esetben a munkáltató a munkavállaló számára olyan szolgáltatást biztosít, amely munkavégzéséhez nem szükséges – és mint ilyet, adókötelezettség terhel a bérjövedelemmel vagy az egyes meghatározott juttatásokkal (természetbeni juttatásokkal) vagy a természetbeni juttatásokkal azonos feltételekkel.
A megoldás az lehet, hogy minden munkavállaló munkakörében meghatározunk olyan feladatokat, amelyek miatt szükségessé válik az internethasználat. Természetesen számos munkakör esetében ez nem kérdés, feltehetőleg a NAV sem kérdőjelezi meg, de kérdéses esetekben érdemes ezt a munkaköri leírásban rögzíteni. Ha például a biztonsági őr emailben kell, hogy jelentést küldjön, már át is hidaltuk a problémát. A törvény ugyanis arról nem rendelkezik, hogy milyen gyakoriságú kötelességszerű használat szükséges az adómentességhez.
Lehetőség lenne az is, hogy a munkáltató a magáncélú internet használat költségét átterheli a dolgozóra – így értelemszerűen nem adózik utána. Azonban az ügylet ebben az esetben számla- és áfa köteles lesz, hiszen szolgáltatást számláz tovább egy harmadik fél számára a cég. Vagyis nem lehet az összeget egyszerűen levonni a dolgozó béréből.
Nem mindegy, kinek a nevére szól a számla!
Ha a munkavállaló számára az otthoni internet hozzáférést fizeti ki a dolgozó, szintén adóköteles szolgáltatásról van szó. 2010-ig a törvény béren kívüli adómentes juttatásként rögzítette az internet hozzáférést, ez azonban azóta megváltozott. Az egyetlen kivételt a szerződés szerint távmunkában foglalkoztatott alkalmazottak jelentik, akik számára továbbra is pótlólagos közterhek nélkül megfizethető az internet előfizetés.
Különösen bonyolítják a helyzetet az okos eszközökhöz tartozó mobilnet előfizetések. Hisz ez esetben az eszköz maga (általában) a munkavállalóé, de ha az adatforgalmat munka céljából használja, szükség lehet a térítésre.
A törvény egyelőre nem kezeli kedvezően az egyre nagyobb teret hódító BYOD megoldásokat – a szakember szerint nem is érdemes ilyesmire várni a közeli jövőben – a jövő évi adótörvényekben biztosan nincs ilyesmi. Ez esetben a fentiek alapján jobban megéri, ha a munkavállaló munkakörében szerepel az internet használatát szükségessé tevő részlet és az előfizetés a munkáltató nevére szól –így ugyanis adómentesen biztosíthatja a netet.