Kezdjük elölről
Az első lépés, hogy újra kiépítsük a jól működő munkakapcsolatokat, és helyrerázzuk a bizalmi vonalat a tagok között. Győződjünk meg róla, hogy a csapatunk minden tagja tisztában van vele, mi a szervezet fő célja, miért dolgozunk, és milyen célkitűzések mentén kell(ene) haladnunk, és ezek miért fontosak. Ám ne csak beszéljünk, figyeljünk is a válaszokra. Ne prédikáljunk, hanem kezdeményezzünk valódi párbeszédet! Így kiderülhet, hogy mi a dolgozók valódi gondja, amivel már vezetőként tudunk kezdeni valamit.
A csapatunk tagjai közül, a legnagyobb értékkel bíró emberek sokszor nem viselnek megfelelő címeket, nem kapják meg azt a megbecsülést, ami járna nekik annak alapján, amennyit a cégért tesznek. A legjobbak sokszor „láthatatlan játékosok”. Ez azonban nincs rendjén. Fordítsunk a meglapuló tehetségekre nagyobb figyelmet! Adjunk konkrét és világos visszajelzést, hogy miben a legjobbak. Kérdezzünk, hogy jobban tudjuk támogatni őket, és értékeljük a válaszokat. Tudjuk meg, mi a céljuk, mi érdekli őket! Saját irodát szeretnének? Rugalmasabb beosztást? Esetleg azt, hogy valami jobban hangzó beosztás szerepeljen a névjegyükön? Teremtsünk win-win helyzetet: ha a csapat tagjai elérik kitűzött munkahelyi részcéljaikat, valójában a céget támogatják a munkájukkal.
Kommunikáljunk gyakrabban
Persze mindennap órákig beszél mindenki a kollégáival, de nem erre a hétköznapi kommunikációra gondolunk, hanem olyasmire, ami segít kiszakadni a napi rutin okozta fásultságból. Az még nem jó kommunikáció, ha mindennap bekérjük ugyanazt a jelentést, majd elégedetlenkedünk az esetleges hibák miatt. Ha új lendületet akarunk adni a csapatnak, beszéljünk a közös jövőről, a célokról, amit együtt elérünk majd, és amihez mindenkire szükség van. De ne csak általánosságban! Lendületet az ad, ha mindenki pontosan érzi majd, hogy mi az ő szerepe ebben a közös célban. Fogalmazzuk meg, és beszélgessünk róla!
Ha pedig ez megvan, tartsuk fenn a valódi „nyitott ajtó” politikát! Sokat segít, ha a kollégák úgy érzik, valóban elérhető a főnök, ha szükség van rá. Érjünk rá beszélgetni, tanuljunk meg okosan figyelni akkor is, ha úgy érezzük, számtalan fontosabb dolgunk lenne ennél. (Ez egyébként is tévedés.) Reagáljunk minden felvetésre, nyugtázzuk a kapott információkat. Érezzék a munkatársaink, hogy vezetőként ott vagyunk, és ha kell, segítünk egy problémánál.
Kérdezzünk, mindig kérdezzünk
Az egyik legjobb módja annak, hogy éreztessük a beosztottainkkal, hogy mennyire szükségünk van rájuk az, ha a véleményüket kérjük. Év elején érdemes az eddigi tapasztalatokat is átbeszélni – nagyon sok hasznos információhoz juthatunk. Mit végeztünk tavaly? Mi volt a legfontosabb előrelépés? Mi volt a legnagyobb gond számára? Van-e elképzelése arról, hogy ezeket hogyan lehet megoldani? Írjunk listát, vegyük végig együtt, hogy mi megvalósítható a leírtakból.
Kell a buli
Persze épp csak túl vagyunk az év végi partikon, de nem is ilyesmire gondolunk. Sokkal inkább arra, hogy mennyire sokat számít, ha a kollégák úgy érzik, emberként is kötődnek egymáshoz. Nem drága, túlszervezett céges vacsorákra van szükség, elég egy-egy vidám óra, ahol a magánember is megmutatkozhat. A munkán kívül együtt töltött, kellemes szabadidő a munkában is meghálálja magát, hiszen akikkel szinte barátként tudunk beszélgetni, a problémáinkat is könnyedebben kezeljük. Sportoljunk, kiránduljunk, vagy akár csak kávézzunk egy jót együtt. De rendszeresen!