Miért fontosabb az okostelefonunk, mint a randizás?

2019. május 07. kedd - 13:30 / Kriston László
  •    

Ne is áltassuk magunkat, totális okostelefon-függőségben élünk. Egyre fontosabb és nélkülözhetetlenebb számunkra az, hogy állandó összeköttetésben legyünk a világgal a telefonunkon keresztül. Enélkül olyan, mintha megszűnne az életünk, nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Lassan elfelejtünk offline létezni, derült ki egy új, nyolc országra kiterjedő felmérésből.

Okostelefonunk multifunkciós: ébreszt, számolja a lépteinket, lámpát kapcsol ki és be, taxit szerez, vagy autómegosztást szervez nekünk, sőt még a kocsi motorjának meghibásodását is képes detektálni. Imádjuk a telefonunkat, tulajdonképpen családtag, sőt lassan már szeretőnek is tekinthető, hiszen több időt vagyunk vele, mint párunkkal, és ha éppen szinglik vagyunk, a randizásról is lemondanánk, csak hogy a telónkkal be legyünk kötve a világba. Ilyen és ehhez hasonló megfontolások és preferenciák derültek ki az Oliver Wyman tanácsadó cég nyolc országra kiterjedő felméréséből.

Telefonunkba menekülünk a szociális helyzetek elől
A hálózatra csatlakoztatott eszközök egyre nélkülözhetetlenebbé válnak az emberek közötti kapcsolattartásban, ugyanakkor sokak számára fontos védőhálót is jelentenek különböző társasági helyzetekben, amikor nem akarnak másokkal beszélgetni.

A vizsgálatban, melyet az USA-ban, Angliában, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Kanadában, Kínában és Brazíliában végeztek, 8000 okostelefon-használót kérdeztek meg okostelefonos szokásaikról.

Fontos, fontosabb, legfontosabb

A válaszadóknak 14 százaléka mondta azt, hogy mindössze telefonbeszélgetésekre és üzengetésre használja a telóját. A többség már abszolút „szükségesnek” érzi mobileszközét ahhoz, hogy ügyintézni tudjon, és kapcsolatban maradhasson szeretteivel, ismerőseivel, üzlettársaival. Ők már reggeltől-estig használják telójukat, a nap minden órájában.

Kép: Pixabay

Kép: Pixabay

Telefonom lett a tárcám

A megkérdezettek 50 százaléka jobban aggódik amiatt, hogy elhagyja a telóját, mint a pénztárcáját, amiben a bankkártyája és az igazolványai vannak. Ez nem is annyira meglepő, ha belegondolunk, hogy a telefon SIM-kártyájával és memóriájával együtt mi minden veszhet el és kerülhet illetéktelen kezekbe: képek százai vagy ezrei (akár erotikus szelfik), chatappokba kontaktként felvett telefonszámok tömkelege (a privát jellegű üzikről nem is beszélve), vagy bankszámla-egyenlegről értesítő SMS-ek százai.

Persze van rá lehetőség, hogy a felhővel összehangolva működjön a telefon, s legyen back up a tartalmainkról, de akkor meg az USA egyik nemzetbiztonsági ügynöksége az NSA fogja végigfésülni a dolgainkat, vagy hackerek fogják eltulajdonítani a telón lévő képeinket (ahogy az történt már a Sony-botrányban is, amikor Jennifer Lawrence erotikus képei is közkézre kerültek.)

A szabadság hajt minket – csak mobil kell hozzá
Oszkár, Uber, Airbnb, Yumber, Miutcánk, Dogsurf – csak pár azokból az applikációkból, amelyek a sharing economyt, vagyis a közösségi gazdaságot századunk egyik legjelentősebb közgazdaságtani fogalmává tették.

Mesterséges intelligencia vs. emberi kontaktus

A vizsgált személyek több mint 60 százaléka inkább a Google Mapst nézné meg, hogy megtalálja azt a helyet, amit keres, ahelyett, hogy megkérdezzen valakit, hogy merre kell menni. Ennek lehet oka az, hogy az ember tévedhet – fifty-fifty az esélye, hogy tudja a helyes választ –, míg egy GPS-rendszer pontosan mutathatja a földrajzi viszonyokat. (A gyenge láncszem a helymeghatározás, vagyis hogy éppen hol állunk a telónkkal, ezt sokszor igencsak tévesen mutatja a rendszer.)

Ugyanakkor a beszédbe elegyedéstől való ódzkodás azt is maga után vonja, hogy a fiatalabb generáció – a digitális bennszülöttek – kommunikációs és társas készségei romlanak, mert az évek során kevesebbet voltak interaktívak másokkal élőben.

Hűtőszekrény vs. telefon

A felmérésben részt vevők 33 százaléka előbb javíttatná meg a mobilját, mint az elromlott hűtőszekrényét. Betevő falatunk lett tehát az online valóság. Annak állandó habzsolása létszükséglet. A valódi kaja várhat.

Az nagyon zavar, ha más nyomkodja
A magyarok okostelefon nélkül el sem indulnának randizni, ugyanakkor a társas együttlétek során a legzavaróbbnak azt tartják, ha a másik inkább az okoskütyüjével foglalkozik.

Szegények & gazdagok

Nemcsak a fejlett országok polgáraira jellemző, hogy odavannak a maroktelefonjuk által nyújtott szolgáltatásokért és kényelmekért. Az okosteló-imádat univerzális, a feltörekvő országokban is éppúgy kitapintható, derült ki a kutatásból. Sőt talán azok, akik kevesebb éve lógnak a mobiljukon, függőbbek, mint azok, akik már régóta élnek okostelós életet. A kínai és brazil válaszadók közel fele érzi úgy, hogy az „élete” a mobilja, míg az amerikaiaknál az így vallók aránya „csak” egyharmad. Az angolok, kínaiak és amerikaiak mindamellett azért vallják, hogy a mobiljuk használata az  „egyik legfontosabb” módja, hogy tartalmasan töltsék az idejüket.

Fontosabb, mint a haverok

Az amerikaiak és angolok számára ugyanolyan fontos  a mobiltelefonon lógás, mint élőben lógni a haverokkal, étteremben enni vagy turistaként utazni. A kínaiak viszont fontosabbnak érzik az érintőképernyős aktivitásukat, mint azt, hogy a családjukkal és a barátaikkal együtt legyenek fizikailag. Másként éreznek a franciák, a spanyolok, a brazilok és a kanadaiak: náluk még mindig prioritást élvez a fizikai együttlét a barátokkal, a hobbijaik művelése és az utazás.

 

Kép: Pixabay

Kép: Pixabay

Fontosabb, mint a randizás

A legtöbb válaszadó fontosabbnak tartja a mobiljával való kapcsolódást, mint a randizást. A frivol franciákat kivéve.

Költünk rá

A vizsgálatban részt vevők inkább nem költenek konditerembe járásra, inkább kevesebbet mennek étterembe a haverjaikkal, és kevesebb új ruhát vásárolnak – de a mobiljukra nem költenek kevesebbet. (Arról nem szól a fáma, hogy ez különféle fizetős appok havi díjait jelenti vagy egy-egy magasabb árkategóriájú telefon megvételét, esetleg mindkettőt.) Mintegy 50 százalék fogja inkább vissza az utazásra szánt költéseit, és vesz kevesebb ajándékot a családtagoknak, miközben a mobil mint költségtétel érintetlen marad.

A modern kor ittas vezetése a volán mögötti mobilozás
Tízből négyen használják az okostelefonjukat vezetés közben, közülük pedig minden ötödik ember üzeneteket és közösségi médiás bejegyzéseket is szokott írni az autóban – a többi közt ez derül ki az Aegon reprezentatív felméréséből. A kutatás szerint a sofőrök azt sem tudják helyesen, mit tilos és mit szabad.

Az amerikai válaszadók valamivel több mint felénél képez abszolút prioritás a mobiltelefon. Inkább erre költenek, mint bármi másra. Brazíliában a 35 év alattiak körében volt magas azok aránya, akik egy vagy két szabadidős tevékenységükre szánt pénzüket is beáldoznák a mobil érdekében (70 százalék). A németek és spanyolok közül csak kevesen éreztek hasonlóan.

Ez csak a kezdet

Nagyon úgy néz hát ki, hogy gyorsabb sebességre kapcsolt az okostelefónia forradalma, amire az 5G-szolgáltatások érkezése is rá fog erősíteni. Egészségünk és fitnesz-szokásaink monitorozására, művelődésre, oktatásra, szórakozásra, pénzügyi szolgáltatások elintézésre éppúgy fogjuk használni mobilunkat, mint – időközben okossá vált – otthonunkban az elektromos eszközök és rendszerek ki-be kapcsolására vagy éppen a precíziós, önvezérelt agráreszközök – növényt ültető robotok, locsoló drónok – ellenőrzésére.

Mobiltelefon-függőségünk tehát csak erősödni fog, ahogy egyre több szolgáltatás válik elérhetővé általa. A megkérdezettek 40 százaléka még nem használta a mobilját biztonsági rendszerek – például a lakás riasztója vagy a világítás és fűtés – távirányítására, de tervezi, hogy rááll erre. Hangvezérelt személyi asszisztensként, virtuális realitás (VR) és oktatói eszközként is tervezik használni telefonjukat.

(WEF)

Adatbiztonság
A válaszolóknak elsősorban a bankokban van bizodalma azt illetően, hogy biztonságosan kezelik a személyes adataikat: 37 százalék vélte úgy, hogy a pénzintézeteknél a legnagyobb az esélye, hogy az adataikat jól kezelik. A telkom szolgáltatókban már csak 14 százalék bízott – pedig tőlük kapjuk magát az online létet –, és még kevesebben bíznak a nagy technológiai vállalatokban.