Magyarországon a 20 százalékos különbség a férfiak és a nők bére között három év alatt, 2015-re 14 százalékra csökkent – mondta Szalai Piroska, a Nemzetgazdasági Minisztérium miniszteri tanácsadója nőnap előtt az M1 csatornán az Eurostat adataira hivatkozva.  Ezekre az adatokra támaszkodva Magyarország érte el Európában a legnagyobb javulást, azonban a munkavállalók nem érzik ennyire a változást, és a Randstadt felmérése is más számokat közölt.

Kép: Pexels

Az üvegplafon még ott van

Az EU-ban a vezetői tisztségeket továbbra is többségében férfiak töltik be, hiszen csak minden harmadik vezetői poszton található nő. Az unióban csaknem 7,3 millióra tehető azok száma, akik valamilyen vezető pozícióban dolgoznak. Közülük 65 százalék férfi, és csak 35 százalék nő. Lettország a ritka kivétel, itt a női vezetők 53 százalékkal némi többségben is vannak a férfiakhoz képest.

Minden uniós tagállamról elmondható, hogy a férfi vezetők többet keresnek, viszont az arányokat tekintve nagy az eltérés. A hazaihoz hasonló arányú, 33,5 százalékos a nemek közötti bérszakadék Olaszországban van még, míg ugyan ez a szám Romániában a legkisebb, itt a férfi vezetők fizetése mindössze 5 százalékkal magasabb. Az uniós átlag 23 százalék – derül ki az Eurostat 2014-es adatokon alapuló számításaiból. A Világgazdasági Fórum jelentése szerint Magyarországnak az európai államok közül csak Máltát sikerült lehagynia a két nem közötti egyenlőség kérdésében.

Az Európai Unió munkaerőpiacán alkalmazottak fele nő. Ám a hierarchiában felfelé haladva csökken ez az arány, a bérolló pedig egyre inkább nyílik. Ez az arány a világ minden táján más mértékű. Az Egyesült Államokban például – az AP amerikai hírügynökség 2015-ös jelentése szerint – 2014-ben a sikeres cégek női pénzügyi vezetőinek a fizetése 11 százalékkal nőtt, míg a férfiaké 7 százalékkal, és ez majdnem elé is volt ahhoz, hogy legalább ebben a vékony rétegben egyenlőségről beszélhessünk.

Nem tudjuk megdönteni a patriarchális hagyományokat

A nők továbbra is kevesebbet érnek a munkaerőpiacon, mint a férfiak, ami morálisan felháborító, gazdaságilag pedig egyáltalán nem indokolható. Ugyan a rendszerváltás előtti időkben majdnem 100 százalékos volt a nők foglalkoztatottsága, ez mégsem tudta megdönteni az évszázados patriarchális hagyományokat. Ennek megfelelően a társadalom a mai napig férfiközpontú, és ez nem egyensúlyozható pár szál virággal. Mindezt úgy, hogy több mint hatvan éve, 1948. november 26-án fogadta el az Országgyűlés „a nőkre nézve a közszolgálat körében és más életpályákon fennálló hátrányos helyzet megszüntetéséről” szóló törvényt, amelynek minden téren a férfiakkal egyenlő jogokat kellene biztosítania a nők számára.

Papíron biztosítja is, de az üvegplafon kifejezés pont arra utal, hogy bár nem látható dolog, nem leírt szabály, nincs kőbe vésve a női előremenetel blokkolása vagy más formájú diszkriminálása, mégis létezik.

Legalább 72 nőnap kéne egy évben

A nőnap jelenleg arról szól, hogy aznap nincs férfinap. Azonban legalább 72 nőnap kéne ahhoz, hogy elindulhassunk az igazságosság irányában, ugyanis ennyi napot dolgoznak ingyen a nők egy évben, ha a férfiakéhoz viszonyítjuk bérüket.

Az 1910-ben nemzetközivé tett nőnap nem a virágokról szól, hanem a nők évszázados küzdelméről, ebből is kiemelve egy napot, 1857. március 8-át, amikor  New York utcáin textiliparban dolgozó nők ezrei tüntettek emberibb munkafeltételekért és magasabb fizetésért, azonban a rendőrség kegyetlen fellépése meggátolta céljaik elérését. 53 évet kellett várni ahhoz, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközi nőnapot tartsanak, további 38 évet kellett várni arra, hogy ezt a napot Magyarországon is megtartsák, és a jelenlegi folyamatok alapján további 83 évet kell várnunk arra, hogy bezáródjon a férfiak és nők közötti gazdasági szakadék. Jó lenne, ha nőnap helyett inkább egyenlőség lenne végre.