Újult erővel kapott bele a szél Magyarország vitorlájába áprilisban, bár a hónap utolsó napjaiban nyilvánosságra hozott Széll Kálmán Terv 2.0 című dokumentumot és a konvergenciaprogramot a nemzetközi elemzői közösség úgy kommentálta, hogy az irány jó, de nagy a megvalósítás kockázata. Ráadásul a piac bizalma is megfogyatkozott, amit a hazai növekedési kilátások is rontottak. Mindezzel együtt Orbán Viktor miniszterelnök és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke találkozója után a magyar kormányfő úgy nyilatkozott, hogy lényegében elhárultak az akadályok a Nemzetközi Valutaalappal folytatandó tárgyalások megkezdése elől. Akadályok lehet, hogy nincsenek, a tárgyalások azonban.... Nos, azok megkezdését azóta is várjuk.

Ami már a kormányzás kezdetekor is felsejlett, ma már világosan látszik: nincs magyar gazdaságpolitika. Már rég nem az a kérdés, hogy ortodox vagy unortodox. Hanem az, hogy létezik-e egyáltalán. A most pénteken bejelentett korrekció sem tekinthető visszatérésnek a hagyományos gazdaságpolitikához, mint ahogyan az Orbán-kormány korábbi megszorító csomagjai, a két Széll Kálmán Terv sem volt az.

Két évvel a második Orbán-kormány megalakulása után - az elhúzódó gazdasági válságot is számításba véve - a félidős mérleg az, hogy az ország a lehetőségei alatt teljesített, ennek főoka pedig a kiérleletlen és az összefüggéseket figyelmen kívül hagyó gazdaságpolitika. Ennek árát pedig mindannyian fizetjük. A kkv-szektor az átlagnál többet. Számba vesszük, mi történt évről évre. 2012-ben az év eleji költségnövekedéseket év közbeni adóváltozások egészítették ki, a stagnálás recesszióba fordulása pedig végképp padlóra küldheti a kkv-k egy részét.

Igazi öszvér a távközlési szolgáltatásokra kivetett új adónem, amelyet az országgyűlés pénteken délelőtt fogadott el. A Széll Kálmán Terv 2.0-ában megfogalmazottak szerint ezen a címen még a végső fogyasztóktól - vállalkozásoktól és magán-előfizetőktől - kívántak beszedni idén 30 milliárd, 2013-tól pedig évente 52 milliárd forintot a büdzsé befoltozására. Azóta - feltehetően „kommunikációs" okokból - változott a terv: az adó alanyai a távközlési cégek lettek. Az eredmény: az újabb terhektől feldühödött szolgáltatók, értelmetlenül túlbonyolított - mert eredetileg egyéni előfizetésekre szabott -, ezért rendkívül drága számlázási rend, s végül az adót és a pluszköltségeket így is, úgy is megfizető fogyasztók. S nem utolsósorban romló gazdasági környezet.

Júliustól lesz telefonadó, jövő januártól tranzakciós illeték és biztosítási adó valamint háromkulcsossá válik a társasági adó. Az energia- és közműcégek társasági adója 30 százalékra nő. A cégeknek ötmillió forint felett kötelező utalni. A kormány a mai ülésén döntött több, a Széll Kálmán 2.0 és a konvergenciaprogramhoz kapcsolódó kérdésben.

Megjelent a Piac&Profit magazin májusi száma, amiből mindent megtudhat a Széll Kálmán Terv 2.0 újdonságairól, összeállítást olvashat a körbetartozás helyzetéről és megoldási lehetőségeiről, részletes pályázati információkat szerezhet, de arról is olvashat, hogy miért olyan fontos a bizalom szerepe az üzleti életben.

A Széll Kálmán Terv 2.0-ban előirányzott, a megtett úttal arányos elektronikus díjszedési rendszer lassan konkrét formát ölt: az erről szóló kormányhatározat a Magyar Közlöny csütörtöki számában jelent meg. Az e-útdíjat a kormány legkésőbb 2013. július 1-jével vezetné be, s az intézkedés 75 milliárd forinttal javítaná a költségvetés egyenlegét. A fejlesztési tárca közleménye szerint a becsülhető maximális díjbevétel az első évtizedben tízszeresen haladhatja meg a költségeket.

A pénzforgalom-alapú adózás bevezetése előremutató, ugyanakkor a levonási jognak a számla kifizetéséhez kötése uniós direktívába ütközhet.   

A pénzügyi tranzakciós adó bevezetését a jól nyomon követhető, elektronikus ügyletek arányának növelése kíséri, ami jelentős fehéredéssel járhat együtt más adónemeknél is. A telekom adó viszont több mint 2 forintos teher is lehet. A Széll Kálmán Terv 2.0 programban fellelhető gazdasági és pénzügyi célkitűzéseket az RSM DTM Hungary Zrt. elemezte.

Az IMF-fel folytatandó tárgyalások megkezdése elöl elhárulni látszó akadályok hírére a múlt héten jelentősen erősödött a forint. A GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzése szerint a Széll Kálmán Terv 2.0 végrehajtása elegendő lehet a túlzottdeficit-eljárás jövő évi megszüntetéséhez, s már idén júniusban lecsenghet a kohéziós forrásokhoz való hozzáférés felfüggesztésének veszélye. A kormány politikájában és gazdaságpolitikájában azonban még nem látszik az a fordulat, amely szükséges lenne a gyors IMF-megállapodáshoz, sőt még a tárgyalások előfeltételeinek teljesítése sem vehető biztosra. Eközben az első hónapok adatai gazdasági visszaesésre utalnak.

Magyarországon a korábbi, épphogy fejlődésnek indult hárompilléres nyugdíjrendszer helyett ma van egy megerősített első pillér, egy halára ítélt második és egy nagyon bizonytalan harmadik. A Széll Kálmán Terv újabb változata részletesen szól a nyugdíjrendszer átalakításáról.

A héten bemutatott Széll Kálmán Terv 2.0 kiemelten foglalkozik a vállalkozásokat terhelő bürokratikus és adminisztrációs kötelezettségek csökkentésével, de a konkrét intézkedések nem efelé hatnak.

Felelős szerkesztőnk, Kolossa Katalin magyarázza a Széll Kálmán Terv 2.0 lehetséges hatásait. A belső piac tovább szűkülhet, köszönhetően annak, hogy a fogyasztás csökkenni fog, a beruházások mínuszban maradnak, valamint az új adók költségnövekedéssel járnak majd.

Ez a program a kormány egész eddigi gazdaságpolitikája csődjének teljes beismerése: négy év alatt évi másfél százalékos GDP-, félszázalékos fogyasztásnövekedés, a beruházások mínuszban vannak, az államadósság csak a magán-nyugdíjpénztári pénzekkel csökken, nincs foglalkoztatásbővülés, nincs reform, csak némi kiadáscsökkentés, az intézkedések 65-70 százaléka adóemelés. S hiába a csőd beismerése, a kormány ugyanazokkal az eszközökkel folytatja tovább, mint eddig – értékelte a Széll Kálmán Terv 2.0-t a Piac & Profit online-nak Vértes András, a GKI elnöke.

A vállalkozások és a lakosság számára is megszorítást jelent a Széll Kálmán Terv 2.0, az új adók bevezetésével a kormány háttérbe szorítja a gazdaság dinamizálását a hiánycél elérésének érdekében - mondja Dávid Ferenc, a VOSZ főtitkára, aki szerint a telefonadó és a pénzügyi tranzakciós illeték visszalépés a mobilitásban, a modern technika használatában, a banki transzferek megadóztatása pedig arra ösztönzi a kisvállalkozókat, hogy „vegyék elő a készpénzt". Ugyanezekről Zs. Szőke Zoltán, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége elnöke azt mondta: bevezetésükkel nő a közös teherviselés, s ha ez a feltétele az IMF-fel kötendő megállapodásnak, akkor ezek a lépések a vállalkozások számára is elfogadhatók.

Simor András, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke úgy véli, számottevően magasabb lesz az infláció jövőre, mint azt az MNB szakértői a Széll Kálmán Terv 2.0 előtt várták, a GDP pedig alacsonyabb. A tranzakciós adó szerinte torzító hatású. Növeli az amúgy is kiugróan magas hazai készpénz forgalmat.

A második Orbán-kormány közmunkaprogramja szigorúbb az első ciklusénál. A szakterülettel foglalkozó szakemberek és a nemzetközi kutatások részletes hatásvizsgálatai alapján azonban a közmunkára fordított kiadások növelése nem csökkenti, ellenben kismértékben akár növelheti a tartós munkanélküliséget.

Minimum kétkedésre adhat okot az a tény, hogy a hétfőn délután nyilvánosságra hozott Széll Kálmán Terv 2.0 című dokumentumot az elemzők hasonlóképpen kommentálták, mint a magyar kormány szerint nagyrészt megvalósult, elemzők szerint viszont nemigen realizálódott 2011-es első változatot: az irány jó, de nagy a megvalósítás kockázata. Ráadásul az elmúlt egy év alatt a piac bizalma is megfogyatkozott, nem beszélve a hazai növekedési kilátásokról. Így a nyilvánosságra hozott elképzeléseket összefoglaló konvergenciaprogram is csak némileg jelent többet, mint a kormánytól már megszokott verbális beavatkozás, a tervezet tartalma pedig az egyedüli kilábalást jelentő növekedést fékezi tovább.