Nyitott kérdések azonban továbbra is vannak - az egyéni számláról például még semmi hír. Ami egyértelműen látszik, hogy a munkavállalók egyre később mehetnek nyugdíjba és egyre alacsonyabb összegű járulékra számíthatnak.
Bár az állami alapba több járulékbevétel folyik, hiszen a nyugdíjpénztárakból első körben visszalépő hárommillió ember és a legutóbbi intézkedés alapján a „maradék" százezer fő járuléka is ide megy, ugyanennyivel nőtt azoknak a száma, akik száz százalékban az államtól várják majd a nyugdíjukat egyszer.
Az elmúlt két évben megindult nyugdíjrendszer-átalakítás egyes lépéseit most konkretizálja a Széll Kálmán Terv 2.0. E szerint a kormány célja, hogy úgy alakítsa át a nyugdíjrendszer finanszírozását, hogy az önfenntartó legyen és biztosítsa a Nyugdíjbiztosítási Alap mindenkori egyensúlyát. Ennek érdekében a kötelező nyugdíjpénztári rendszer felszámolását követően 2012. január 1-től minden biztosított a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe fizeti a nyugdíjjárulékot.
2012-től megváltozott a nyugdíjak indexálásának módszere: az éves nyugdíjemelés a költségvetési törvényben tervezett fogyasztói árindexszel megegyező mértékben történik a jövőben. A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásainak csökkentése érdekében 2012. január 1-jétől az minősül nyugdíjasnak, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, vagy aki a „nők 40 év" jogosultsági idő (ebben legfeljebb 8 év gyermekneveléshez kapcsolódó szolgálati idő vehető figyelembe) alapján megszerzett nyugdíjban részesül. A nyugdíjkorhatár előtti nyugellátásokat és a rokkantsági nyugdíjakat egyéb ellátásként a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Alapból és az Egészségbiztosítási Alapból fizetik.
A jövőben teljes körűen megszűnik a korai nyugdíjba vonulás lehetősége, csak az öregségi nyugdíj és a hozzátartozói ellátások képezik majd részét a társadalombiztosítási nyugdíjrendszernek. A korhatár előtti ellátások jogosultsági és folyósítási szabályait, valamint a rokkantsági rendszer átalakítását követően a megváltozott munkaképességűek ellátórendszerében járó ellátásokat, azok jogosultsági és folyósítási feltételeit külön törvények szabályozzák.
A nyugdíjrendszerben bekövetkező változások lehetővé teszik, hogy 2012-től a nyugdíjak finanszírozása a munkáltatói és munkavállalói befizetésekből történjen, írja a Széll Kálmán Terv 2.0. A magyar társadalom szempontjából kulcskérdés, hogy sikerül-e az öngondoskodás gyakorlatát időben elterjeszteni és megteremteni ennek feltételeit, vagy nem marad más hátra, mint a gyerekek kirepülése után a lakáscsere.
Az öngondoskodás elterjedésének viszont nem kedvez a hazai gazdaság állapota. OTP legfrissebb felmérése szerint 2011 júniusa óta 63-ról 56 százalékra csökkent azok aránya, akik rendelkeznek valamilyen pénzügyi öngondoskodási formával. A bank öngondoskodási indexének márciusi eredményei szerint - bár egyre többen ismerik fel, hogy a jövőjük anyagi biztonságáról való gondoskodás elsősorban a saját feladatuk, nem pedig az államé - 36-ról 34-re csökkent a lakosság öngondoskodási képességét kifejező OTP Öngondoskodási Index százas skálán mozgó értéke.
Leggyakrabban váratlan helyzetre tartalékolnak az emberek, ám tavaly nyár óta folyamatos csökkenés tapasztalható a „vésztartalékokban" is - olvasható a bank közleményében. Míg 2011 júniusában a válaszadók 28 százaléka rendelkezett az előre nem látható helyzetekre félretett pénzzel, az idén márciusban már csak 23 százalékuk. Egyre hosszabb időre elegendő viszont a vésztartalék: szűkre fogott kiadásokkal most átlagosan 20 hónapig tudnának megélni azok, akiknek van ilyen megtakarításuk.
A tartalékok csökkenése szinte valamennyi pénzpiaci megtakarítási formát érintette. Csupán két forma - az egészségpénztár és a START számla - esetében nem tapasztalható változás. Szembetűnő a csökkenés viszont a legnépszerűbb megtakarítási konstrukció, a lekötött betét esetén: 2011 nyarán 20 százalék, jelenleg pedig csupán 13 százalék rendelkezik lekötött betéttel.
A felmérés szerint alacsonyabb lett az egy főre eső öngondoskodási formák száma is. 2011 júniusában a vizsgált 15 konstrukcióból átlagosan 1,5-tel rendelkeztek a válaszadók, jelenleg csak 1,1-gyel. (A hosszú távú takarékoskodás lehetőségeiről itt olvashat bővebben.)
A konkrét öngondoskodási formákkal kapcsolatos tervek esetén viszont változások tapasztalhatóak. Míg tavaly nyár és ősz között 42-ről 46 százalékra nőtt a konkrét öngondoskodást tervezők aránya (igaz, a tényleges megtakarítási formákkal rendelkezők aránya már akkor is csökkenő tendenciát mutatott), 2012 tavaszán az őszi adatokhoz képest érzékelhető visszaesést mért a kutatás: 41 százalékra csökkent azok aránya, akik bármilyen öngondoskodási formát terveznek.
