Magyarországon 2012-ben recesszió, de legalábbis minimális növekedés lesz – vélték szinte egybehangzóan a gazdaságkutatók az első negyedév után közreadott elemzéseikben. (Így az év végéhez közeledve valószínűleg sokan kiegyeznénk, ha csak stagnálással kellett volna megbirkóznunk ebben az évben...)

A kormány ugyan komoly erőfeszítéseket próbált tenni a foglalkoztatási helyzet javítására, újabb bérkomenzációs pályázat indult, világosan látszott azonban, hogy az országgal szembeni bizalom helyreállításához jóval több kell, mint amit addig tett az ország vezetése.

A bizalom visszaszerzése a tét

Azt tudtuk, hogy a Magyarországgal szemben indított három uniós kötelezettségszegési eljárásból kettő nem előfeltétele a Nemzetközi Valutalappal tervezett tárgyalások megkezdésének (a bírák nyugdíjkorhatára és az adatvédelmi hatóság függetlensége teljesen külön ügy). Az is egyértelmű volt azonban, hogy a magyar jegybanktörvény módosítása kevés lesz az IMF/EU-hitelprogramról szóló hivatalos tárgyalások elkezdéséhez, az Unió a bizalom visszaszerzését várta volna el. 

Persze a jegybank függetlenségének kérdése sem volt egyszerű játszma: az Európai Központi Bank észrevételei súlyos aggályokat tartalmaztak, s szakmai egyeztetések kezdődtek a szükséges változtatásokról. Közben Magyarország megítélése folyamatosan romlott a nemzetközi befektetői közösség körében, s az első negyedév adatai alapján ismét a világ 10 legkockázatosabb országa közé kerültünk. Riasztó jelzések érkeztek továbbá a gazdaságból: hazai szektorok döntő zömét továbbra is kockázatosnak ítélték, a legkritikusabb helyzet az építőiparban mutatkozott, de nem volt olyan ágazat, amelyet pozitívumként ki lehetett volna emelni.

Az EB készen állt a hiteltárgyalások megkezdésére

A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosításának első változata nem oszlatta el a kételyeket, miután nem vette figyelembe az Európai Központi Bank kifogásait. Aztán nyilvánosságra került a Széll Kálmán Terv 2.0 és a konvergenciaprogram, majd Orbán Viktor miniszterelnök és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke tárgyalt, az Európai Bizottság szóvivője pedig bejelentette, hogy készen állnak arra, hogy megkezdődjenek a pénzügyi tárgyalások Magyarországgal és a Nemzetközi Valutaalappal egy elővigyázatossági hitelkeretről.

Az a tény ugyan minimum kétkedésre adott okot, hogy a Széll Kálmán Terv 2.0 című dokumentumot az elemzők hasonlóképpen kommentálták, mint a magyar kormány szerint nagyrészt megvalósult, elemzők szerint viszont nemigen realizálódott 2011-es első változatot: az irány jó, de nagy a megvalósítás kockázata.  A hónapok óta tapintható feszültség azonban érezhetően oldódott, amely a magyar eszközök piacaira is kedvező hatással volt: a forint az euróval szemben a 295 forint fölötti tartományból a hónap utolsó napjaiban 285 forint alá erősödött, s az állampapírpiacon is csökkenésnek indultak a hozamok. (A kedvező trend sajnos május elején már meg is tört.)

A Széll Kálmán Terv 2.0 azonban már messze nem azt a hangulatot hozta, mint egy évvel korábban publikált előde. Egyértelműen látszott, hogy a vállalkozások és a lakosság számára is megszorítást jelent a Széll Kálmán Terv 2.0, s az új adók bevezetésével a kormány háttérbe szorítja a gazdaság dinamizálását a hiánycél elérésének érdekében.