Bajnai rémálma és Matolcsy gazdaságpolitikája

Ami már a kormányzás kezdetekor is felsejlett, ma már világosan látszik: nincs magyar gazdaságpolitika. Már rég nem az a kérdés, hogy ortodox vagy unortodox. Hanem az, hogy létezik-e egyáltalán. A most pénteken bejelentett korrekció sem tekinthető visszatérésnek a hagyományos gazdaságpolitikához, mint ahogyan az Orbán-kormány korábbi megszorító csomagjai, a két Széll Kálmán Terv sem volt az.

Mire készülhet a kormány?
Meg lehet még menteni az idei évet az ezer sebből vérző gazdaságban?

Online Klasszis Klub élőben Győrffy Dórával!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a közgadászt, egyetemi tanárt!

2025. július 16. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Bajnai Gordon félmondata, amelyet 2009 nyarán miniszterelnökként az MGYOSZ fórumán fűzött az előadásába, egyszerre volt megnevettető és hátborzongató. Szakmai körökben vitatott volt, hogy a gazdasági válság pályája V, W, U vagy L alakzathoz hasonlít-e majd. A V betű azt jelentette, hogy egyszeri zuhanás után jöhet a kilábalás, a W viszont azt, hogy erre csak egy újabb visszaesést követően kerülhet sor. Az U a mélyponton való hosszabb időzés utáni fellendülést jelölte, míg a legpesszimistább verzió szerint a gazdaság fejlődése az L betű formáját követi majd, vagyis tartós, időben elnyúló stagnálás vár ránk.

Ehhez a válságábécéhez tette hozzá megjegyzését Bajnai: csak nehogy I legyen az a betű. A maga viccességében már akkor is szörnyű kép volt: egyre csak lefelé, ki tudja, meddig.

A 2009-es bizonytalan félelem aztán némileg oldódott, az év második felétől megindult fölfelé a gazdaság, 2010 végéig úgy tűnt, megúszhatjuk a szimpla V-vel. De 2011 elején már felsejlett a W, végül az U réme: a magyar GDP növekedési üteme csökkent, majd megállt. Ma, sajnos, az L maga a valóság, és ismét beleborzonghatunk, csak nehogy I legyen…

A mostani kormány és elsősorban a gazdasági tárca vezetője, Matolcsy Györgyigen sokat tett azért, hogy ide jutott a magyar gazdaság. Ha hajlandók szembenézni a tényekkel, ha nem a vágyálmokhoz próbálják meg igazítani a valóságot – hanem a realitásokhoz a szép elképzeléseket –, ha a folyamatos kudarcokból megpróbálnak – ha titokban is – tanulni, ha nem csakis a határokon kívül keresik az okokat – IMF, EU, az eurozóna és most már az egész nyugati civilizáció válsága –, ha csak felületesen is, de foglalkoznak az összefüggésekkel, társadalmiakkal, gazdaságiakkal egyaránt, akkor talán nem jutunk el idáig. A Matolcsy-féle – a gazdasági kérdésekben nem igazán elmélyülő kormányfő szája ízéhez igazított – sokáig csak mosolyogva emlegetett „unortodox” gazdaságpolitikáról mára kiderült: olyan puzzle, amely soha nem áll össze egésszé. És nemcsak amiatt, hogy hiányoznak egyes elemek, hanem azért, mert ezek az elemek nem tartoznak össze.

 A sokáig csak mosolyogva emlegetett „unortodox” gazdaságpolitikáról mára kiderült: olyan puzzle, amely soha nem áll össze egésszé.
Az, ami már a kormányzás kezdetekor is felsejlett, ma már világosan látszik: nincs magyar gazdaságpolitika. Már rég nem az a kérdés, hogy ortodox vagy unortodox. Hanem az, hogy létezik-e egyáltalán. Össze nem tartozó és össze nem egyeztethető elképzelésekből soha nem lesz koherens rendszer. Az összefüggések feltérképezése nélküli vagy rosszul feltérképezett lépések nem várt – vagy nem a kormány által várt – következményekhez vezettek.

A most pénteken bejelentett korrekció (amiről itt olvashat bővebben) éppen ezért nem tekinthető visszatérésnek a hagyományos gazdaságpolitikához, mint ahogyan az Orbán-kabinet korábbi megszorító csomagjai, a két Széll Kálmán Terv sem volt az. A magyar kormány csakis az Európai Unió gazdasági reflexióira és így a költségvetési hiány mutatószámára ügyel. Azzal, hogy a gazdaság recesszióba süllyedt, és most már a kormányzati prognózis szerint is ott marad legalább egy évig, ha nem tovább, ez a terv nem foglalkozik, csak mindezt tényként megállapítja. Arról sem esik szó, hogy a recesszióból miként fog kilábalni az ország, amikor a belső fogyasztás és a beruházás csökken, ugyanígy a reálkeresetek is, közben pedig az Európában egyedülállóan magas inflációs ütem alig csökken – ezeket is szépen rögzíti a hivatalos előrejelzés.

A csökkenő vagy stagnáló gazdaság és a magas infláció kombinációja sötét jövő képét vetíti elénk. Egyre kevésbé tudhatjuk, mi vár ránk.
A csökkenő vagy stagnáló gazdaság és a magas infláció kombinációja sötét jövő képét vetíti elénk. Egyre kevésbé tudhatjuk, mi vár ránk. Mint ahogyan az sem tudható, miként reagál a stagflációba süllyedt magyar gazdaság különféle eseményekre: kormányzati intézkedésekre, MNB-kamatlábváltozásra vagy akár az IMF/EU-hitelmegállapodás létrejöttére vagy kudarcára.

A bizonytalanságot nem pusztán a gazdaságpolitika hiánya okozza. Növeli az az elképesztő törvénykezési gyakorlat is, amelynek jellemzője, hogy nem a jogszabályok adják a kereteket, jelölik ki a mozgásteret, hanem pont fordítva: a kormánytöbbség addig szabja a törvényeket – az alaptörvényt is –, amíg azok lehetőséget nem adnak bármiféle ötlet megvalósítására.

Most a gazdagoktól vesznek el, mondják, hiszen bevezetik a magasabb keresetűek járulékplafonját. Arról szó sem esik, hogy ennek a fedezetét az érintettek megkapják a szuperbruttójuk kivezetésével, vagyis a tényleges szja-teher mintegy négy százalékpontos csökkentésével.
S persze megint jön a propaganda. Megint azt halljuk: szó sincs megszorításról. Sőt: most a gazdagoktól vesznek el, mondják, hiszen bevezetik a magasabb keresetűek járulékplafonját. Arról szó sem esik, hogy ennek a többlettehernek a fedezetét, forrását az érintettek megkapják, mégpedig e réteg szuperbruttójának a kivezetésével, vagyis a tényleges szja-teher mintegy négy százalékpontos csökkentésével. Közben pedig megadóztatják a készpénzfelvételt, a pénztárgépek NAV-hálózatba kötését is feltehetően a vállalkozások fizetik meg, nem az állam. Mert a számlát most is a társadalom és ők állják. És ezt még a legújabb, öntudatosnak álcázott, hamis IMF-ellenes kampány sem fedi el. Mert ennek az árát is mi fizetjük meg. Szó szerint és a következményeket tekintve is.

Véleményvezér

A Fidesz az elmúlt öt év költekezését részben forintleértékelésből fedezte

A Fidesz az elmúlt öt év költekezését részben forintleértékelésből fedezte 

Első helyen az ipari termelői árak drágulásában.
Sorra történnek robbanások az orosz árnyékflotta tankerein

Sorra történnek robbanások az orosz árnyékflotta tankerein 

Immár a tengereken is folyik a háború.
Jönnek a Budapest-logós Pride pólók

Jönnek a Budapest-logós Pride pólók 

Az Orbán Viktorral szembeni ellenállás kereskedelmi vetületet kap.
Hadházy Ákos szerint személyenként 80 ezer forintos büntetésre számíthatnak a Pride résztvevői

Hadházy Ákos szerint személyenként 80 ezer forintos büntetésre számíthatnak a Pride résztvevői 

Bár egyetlen gyermeket nem ért sérelem a Pride miatt a résztvevők gigabüntetést kapnak.
Elképesztő nagyságú adófizetői pénzt kapott Áder János alapítványa

Elképesztő nagyságú adófizetői pénzt kapott Áder János alapítványa 

A Fidesz politikusai nem tudják ott hagyni az állami zsíros bödönt.

Info & tech

Cégvezetés & irányítás

Piac & marketing


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo