Nem állíthatjuk magabiztosan, hogy az inflációs cél teljesíthető jövőre – mondta a jegybankelnök a monetáris tanács kamatdöntő ülését követő sajtótájékoztatón. Az MTI kérdésére azt válaszolta: az idei és a jövő évi GDP prognózist is várhatóan rontja az MNB a Széll Kálmán Terv 2.0 tervezett intézkedései miatt. (Ezekről itt olvashat bővebben.)
Simor András kifejtette: a Széll Kálmán Terv 2.0 költségvetési kiigazítása visszafogja a belső keresletet és a beruházásokat. A szakember úgy véli, hogy a tervezett adóintézkedések emelik az inflációt, de a keresletszűkítés miatt a másodlagos hatás mérsékelt lesz, a munkanélküliség pedig magas szinten marad. (Vértes András véleménye szerint a 2.0-val a kormány beismerte, hogy csődött mondott a gazdaságpolitikája.)
Tovább romlik az ország tőkevonzó képessége
A jegybankelnök a tervezett új adók kapcsán kifejtette: a tranzakciós adó torzító hatású ugyan, de ezt az alacsony kulcs és a minél szélesebb adóalap csökkentheti. Az MNB megfontolandónak tartja, hogy a készpénztranzakciókra nagyobb kulcsot vezessenek be, emelte ki. Nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva Simor azt mondta, hogy egy ilyen adó bevezetése ronthatja az ország tőkevonzó képességét, a pénzügyi közvetítőrendszer hatékonyságát és együtt járhat a növekedési potenciál erodálódásával. Arról is szólt, hogy ez az új adó várhatóan készpénzhasználatra ösztönözné a lakosságot és a feketegazdaságot erősítheti. A Széll Kálmán Terv 2.0-ban szereplő egy ezrelékes mérték Simor András szerint nem magas, csökkenti a lehetséges hátrányokat. Fontosnak nevezte ugyanakkor, hogy minden fizetési formára vonatkozzon az új adó. Ebből a szempontból kedvezőnek nevezte, hogy az adó bevezetésével együtt a készpénzforgalmat is korlátozná a kormány.
Drága a készpénz
Az elektronikus fizetési rendszer minél szélesebb körű használatával jelentősen csökken a vállalkozások költsége és hosszú távon nemzetgazdasági szinten is mérhető megtakarítást jelenthet. A magyar gazdaság készpénzigénye nagyon magas, az összes fizetési tranzakció több mint 80 százaléka készpénzben történik – mondta a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egyik korábbi konferenciáján Simor András jegybankelnök, majd kiemelte: ha Magyarország elérné a fizetések lebonyolítása terén a fejlett európai országok hatékonyságának szintjét, az évi 100 milliárd forint körüli költségmegtakarítást eredményezne.
A hazai fizetési szokásokban az elmúlt években egyre jobban terjedt a bankkártya használat. A kártyatársaságok kutatásai és az MNB adatai is azt jelzik: többen rendszeresen vásárolnak bankkártyával, és nő a külföldi és az internetes kártyás fizetések aránya is. 2006 és 2010 között 35 százalékkal fizettek többször kártyával és közel 60 százalékkal bővült az összes fizetés értéke. 2010-ben már 1 581 milliárd forintot költöttek a magyarok plasztikkal. Ezzel párhuzamosan visszaesett a készpénzfelvétel gyakorisága és a volumene is csupán 7 százalékkal bővült. 2010-ben közel kétszer annyiszor fizettek kártyával, mint ahányszor készpénzfelvételre használták a plasztikot.
A tét nem csekély. Magyarországon évente 103 Mrd értékű, azaz a GDP mintegy 0,4 százalékát kitevő társadalmi megtakarítást tenne lehetővé a papíralapú fizetések és a készpénzforgalom radikális csökkenése. Az MNB „A fizetési módok társadalmi költsége, avagy semmi sincs ingyen” című korábban publikált tanulmányában két becslést készített. Az egyik esetben a jegybank szakértői a jelenlegi hazai forgalmi szerkezet alapján számolták ki a fizetési módok költségét, míg a második esetben egy korszerűbb, jelenleg az észak-európai országokra jellemző, a papíralapú megoldásokat közel teljes egészében elektronikus megoldásokkal helyettesítő alacsony készpénzarányú szcenáriót vettek alapul. Míg az első megközelítés ára 388 milliárd forint, azaz a GDP 1,49 százaléka, a második megközelítésben 285 milliárd forintra, azaz a GDP 1,09 százalékára zsugorodna a fizetési módok társadalmi költsége.
A konvergenciaprogram is korlátozná a készpénzforgalmat
Az SZKT 2.0 negyedik fejezetében Az adóbeszedés hatékonyságának növelése című fejezetben a kormány megállapítja: a készpénzes és bankkártyás (átutalásos) fizetések arányának alakulása alapján megállapítható, hogy Magyarország 2068-ra érné el az EU átlagot, szükségesnek mutatkozik tehát állami beavatkozás. A készpénzfizetés korlátozását a konvergenciaprogram szerint alapvetően a vállalkozások közötti pénzmozgások körében vezetnék be, de felmerült a kiskereskedelemben is ennek a lehetősége. Ebben az esetben azonban megfelelőbb eszköz lehet a kártyás fizetés ösztönzése, olvasható a programban.
