Egész Európában az elkövetkező időszak fő kérdése, hogy miképpen lehet az alacsony költségvetési hiánycélok betartása mellett élénkíteni a gazdaságot és ezáltal újabb munkahelyeket létrehozni. A magyar kormány is érzi, hogy az évek óta tartó visszaesés után az egyetlen járható út, a saját erőforrásokat is igénybe vevő munkahelyteremtő programok megvalósítása. A Policy Agenda heti elemzésében a most induló nemzeti konzultáció kérdőíve kapcsán vizsgálja meg, hogy várhatóan milyen tervvel áll elő a kormány ezen a területen.
Kitörési lehetőség: több munkahely!
Magyarország a régió országai közül sok tekintetben a legrosszabb gazdasági mutatókkal rendelkezik. A jelenlegi gazdasági környezet csak azt teszi lehetővé, hogy idén mérsékelni lehessen a gazdasági visszaesést. A következő években sem várható gazdasági kiugrás, mindeközben a közvetlen versenytársaink tartósan elénk kerülnek. (Brüsszeli idénre 0,3 százalékos visszaesést prognosztizál Magyarországon.)
Ebben a helyzetben - bár költségvetési források minimálisan állnak rendelkezésre - valamilyen állami ösztönzőkkel megerősített gazdaságfejlesztési, munkahely teremtési programra van szükség. Ennek sikere attól is függ, hogy a befektetett forintok milyen gyorsan jelennek meg adóbevételek formájában, amellyel tartósan erősíthetik a gazdaságot.
A piaci törvényszerűségek szerint egy vállalkozás fejlesztése-erősítése vagy a belső piac növekvő igényei, vagy külpiaci kereslet alapján történik. A tények azonban mutatják, hogy a belső fogyasztás nem növekszik jelentősen, azaz a gazdaság egésze szempontjából ezen a területen nincs rövid távon bővítési lehetőség. Egyetlen lehetséges továbblépési lehetőségünk változatlanul az exportpiacokon történő erősödés. (Nyíri Ivánnal, a terület szakértőjével készült interjúnkat itt olvashatja.)
Mire számíthatnak a vállalkozások?
A kormány által összeállított tizenhat kérdés közül mindössze négy vonatkozik a magyar gazdaság egyik legfontosabb fejlesztendő területének tekintett kis-és középvállalkozói rétegre - közülük azonban a minimálbér emelésére vonatkozó inkább negatívan érinti a kkv szektort. Ez alapján az látszik, hogy a mikro- és a 20 fő alatti kisvállalkozásokra vonatkozóan egyfajta átalányadózás bevezetésén gondolkodik a kabinet, esetlegesen adókedvezményeket adna új munkahelyek létrehozására, és a hátrányos helyzetű térségekben, un. szabadvállalkozási zónában, kedvezményekkel segítené új munkáltatók megtelepülését. Értelmezhetetlen azonban egy ilyen csomag anélkül, hogy látnánk az adókulcsokat és a kedvezmények mértékét. Bár első hallásra kedvezőnek tűnik egy egyszerűbb adózási rendszer, az nagy kérdés, hogy milyen területekre terjesztenék ki.
A hátrányos helyzetű térségek bekapcsolása a gazdaság vérkeringésébe lényegében technikai minimumnak tekintendő, de ez az elmúlt évtizedekben mégsem teljesült. A szabadvállalkozási zónák létrehozása nem csodafegyver, mivel nem kezeli az alapproblémákat; mint a felvevő piac hiányát, mint a megfelelő munkaerő hiányát és mint az alapinfrastruktúra rossz állapotát. Természetesen azonban, ha akár csak egyetlen új munkáltató is megtelepszik egy Észak-Magyarországon lévő térségben, az már önmagában megmutatja a térségben élők számára, hogy nem teljesen reménytelen a helyzetük.
Ugyanakkor mindezeknek ellentmond az a kérdésekből is látható egyértelmű szándék, amely szerint további minimálbéremelésre készül a kabinet. Ez pedig, bár elvileg javítja a munkavállalók anyagi helyzetét, de - mivel hatása rövid időn belül megjelenik a bérszínvonalban, sőt a foglalkoztatottak számában is - egyúttal rontja a vállalkozások gazdálkodását, és versenypozícióit.
Ami konkrétum: Újabb hadüzenet a nagyoknak, államosítások jöhetnek
A kérdések közül hat érinti a nagyvállalatokat, és alig van, amelyik pozitív értelemben viszonyulna hozzájuk. Az egyik a banki, távközlési, biztosítási piacot és az közszolgáltatást végzők különadóinak (még ha most más is az elnevezésük) hosszú távú fenntartására vonatkozik. Ez a kérdés amellett, hogy a kormány eddigi politikáját szimbolizálja, egyben elemi költségvetési érdek is. Elképzelhetetlen, hogy a több százmilliárd forintnyi ilyen formában befolyó adókat ebben a kormányzati ciklusban képes legyen bármi mással is kiváltani a kormány.
A kérdések között vannak olyanok, amelyek tovább erősítik azt a stílust, amely tavaly decemberig jellemezte a magyar kabinetet. Bár ettől az évtől kezdve főként a kommunikációban érezhető volt egy konszolidációs törekvés, amelynek két látványos eleme, egyrészt a bankokkal való kiegyezés, másrészt a német gazdaság meghatározó szereplői felé való újranyitás volt. A mostani kérdőív újra ezt a politikát látszik felülírni, mivel ismét élesen szembemegy például német befektetők érdekeivel. A közszolgáltatások területén pedig akár úgy is értelmezhetőek a szándékok, hogy az ezeket végző cégek (víz, villany, gáz, szemétszállítás, távfűtés) indirekt államosítására is sor kerülhet, kiemelve ezt a területet a piacgazdaságra érvényes törvényszerűségek közül. Ez persze jól hangzik, mivel a választók reménykedhetnek a csökkenő havi számlákban, ugyanakkor a befektetési környezet újabb bizonytalansága miatt ez hamar a visszájára fordulhat, növelve a költségvetés terheit.
A gazdasági konzultáció fókuszában az emberek
Bár a nemzeti konzultáció a választókat elvileg a gazdaságról kérdezi, de a kérdések közül tíznek minimális köze van a gazdaság fejlesztéséhez, inkább az embereknek szóló üzenetek. Kiolvasható a kormány azon szándéka a kérdésekből, hogy keresi az ösztönzőket, hogy minél több idős, nyugdíjkort elért ember maradhasson a munka világában. Ezt teljes adó- és járulékmentes foglalkoztatási lehetőséggel ösztönözné. Nagy kérdés, hogy egy ilyen lépés milyen hatással járhatna a meglévő munkahelyeket illetően. Elképzelhetőnek tartjuk azt, hogy egyes ágazatokban, akár kvótaszerűen bevezessenek egy ilyen rendszert, de általános kiterjesztése a jelenlegi foglalkoztatottsági helyzetben nehezítheti a fiatalok elhelyezkedési esélyeit.
Ennél kevésbé konkrét megoldások érezhetők azokból a kérdésekből, amelyek arra vonatkoznak, hogy kell-e támogatni a kisgyermekes nők munkába állását, a fiatalok elhelyezkedését, a szociális szövetkezetek működését. A kabinet a kérdések során ismét felveti a szokásos témáit, így a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését, a devizahitelesek további megsegítését, illetve a luxuscikkek utáni emelt áfa-kulcs bevezetését. De ezek mögött igazi tartalom nem látszik, inkább tűnik - főleg a nyugdíjasok esetében - későbbi pozíciók építésére szolgáló lépéseknek.
A mostani konzultáció kérdéseiben a korábbiakhoz képest kevesebb konkrétum található, ebből következően a kabinet nem is készül hosszú távú megoldásokra a felvetett témákban.