Ropiország karácsonya: egy szájként ropogtat 10 millió magyar

2016. december 23. péntek - 12:04 / piacesprofit.hu
  •    

Karácsonykor és szilveszterkor a sós snack-ek, illetve a chips-ek iránti kereslet is megugrik. Hazánkban a különböző snack-ekből a teljes fogyasztás évi 30.000 tonna, ennek hatoda decemberben fogy el.

Kép: Pixabay

Kép: Pixabay

A magyar snackpiac sajátossága, hogy az európai átlagnál jóval kisebb hányadot hasít ki belőle a burgonyachips és helyette jóval nagyobbat a lisztből sütött snack (sóspálcika, perec, kréker). Egy főre eső chips-fogyasztásban a 24. helyen állunk a vizsgált 29 európai ország listáján; ropi-, perec- és krékerfogyasztásban viszont 7. helyen vagyunk. (Néhány évvel ezelőtt még úgy látszott, hogy az Orbán-kormánynak sikerült a padlóra küldenie a chipspiacot!)

A téli ünnepek igazi szezonnak számítanak a sós snackek piacán is. Chips-ből egyharmadával több fogy a nyári hónapokhoz képest; a krékerek, perecek és pálcikák keverékéből készülő sós mixek forgalma pedig még ennél is jobban, 50%-al ugrik meg karácsonyi-szilveszteri időszakban. Összességében a teljes éves magyar sós snack termelés 1/6-a, 5.000 tonna decemberben fogy el az üzletekben.

Egészségesebbek lettek

Ami a burgonyachips-et illeti, az utóbbi években a meglehetősen konzervatív ízlésű magyar chips-fogyasztók egyre inkább nyitottá váltak a merész, új ízekre. A piacot kb. negyedszázada három nagy ízirány uralja: a sós, a különféle paprikás-chilis-pepperonis és az általában hagymával kombinált tejfölös-tejszínes-sajtos. A hagyományos ízek mellé szilveszterkor a magyarok szívesen vásárolnak húsos és különféle pikáns, egzotikus fajtákat is. A gyártók ennek megfelelően az elmúlt években a receptúrát is folyamatosan fejlesztették, a só- és telített zsírsav tartalmat jelentősen csökkentették. Ezért nem is lehet a ropogtatnivalókat felelőssé tenni a túlzott sófogyasztásunkért.

Magasabb adótól nem leszünk soványabbak
Az élelmiszerek adójának emelésével nem lehet javítani a népegészségügyi mutatókon, csak társadalmi összefogással – közölte a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség, arra reagálva, hogy a WHO 20 százalékos különadót javasolt a cukortartalmú italokra.

„A magyar lakosság sóbevitelének mindössze 1,1 százaléka származik snackekből, vagyis a magas sófogyasztásáért nem a chips-ek a felelősek. Az EU-ban ugyanis az utolsó helyek egyikén állunk a chips-fogyasztásban” – mondta el Szabó Gábor, az Intersnack Magyarország Kft. (Chio) vállalati kapcsolatok és piackutatási vezetője. „Az USA-ban például 26-szor több chips fogy, mint Magyarországon, a sóbevitelük azonban csak feleakkora, mint a miénk.”

A hollandok mindenkinél több chips-et esznek

Európában továbbra is a Brit-szigeteken, Skandináviában és a Benelux államokban fogy a legtöbb sós snack. A hollandok tavalyelőtt maguk mögé utasították az addig az első helyen álló norvégokat és most 7,7 kg/fő éves fogyasztással vezetik a listát a 6,9 kg-ot ropogtató skandinávok előtt. A snackfogyasztás nem kizárólag egy adott ország jövedelmétől, hanem kulturális hagyományaitól is függ. A fejlett burgonyatermesztéssel és élénk távolsági kereskedelemmel bíró Északnyugat-Európában komoly hagyománya van a burgonyachips-nek és snack-magvaknak, illetve a zordabb időjárás, a hosszabb téli éjszakák miatt az emberek több időt töltenek otthon.

Délre haladva ennek megfelelően kevésbé népszerűek a snack-ek. Ettől teljesen különbözik a helyzet a Balkánon, ahol sokkal népszerűbb a szotyi, a tökmag és a ropi. Hazánkban e három trend mindegyikéből érződik valami, aminek eredménye, hogy nálunk kb. 3 kg az egy főre jutó sós snack fogyasztás, amivel még az európai átlagot, a 3,8 kilogrammot sem érjük el. Érdekes, hogy Franciaország és Ausztria mögöttünk van, Románia pedig előttünk, tehát tényleg nem kizárólag a jövedelemtől függ, hogy hol mennyit ropogtatnak.

Csökkenteni és nem növelni kellene a termékadót
A magyar élelmiszeripar adó- és járulékterhei jelenleg is messze meghaladják az európai versenytársak hasonló költségeit, és az elmúlt évek során azok mértéke jelentősen emelkedett. A népegészségügyi termékadót (NETA) ezért nem növelni, hanem csökkenteni kellene.