„Az utóbbi években az energiagazdálkodás, a hatékonyság kérdése teljesen átértékelődött. Régen az energiagazdálkodás arra irányult, hogy a szolgáltatás teljes körű és zökkenőmentes legyen. Most már a fogalom kiteljesedett, a gazdaság összes folyamatát felöleli, hogy egyáltalán értelme legyen hatékonyságról beszélni, nem is tehetünk másképp, minthogy az összképet szemléljük” – mondta Brezovits László, a Környezettudományi Intézet Alapítvány tudományos igazgatója, a Piac&Profit által szervezett Fenntarthatósági Csúcs keretében rendezett interaktív beszélgetésen.
A részletes program és a folyamatosan frissülő beszámoló a konferenciáról itt olvasható.
A szakértő szerint az energiahatékonyság viszonylag egyszerű: minél kevesebb energiát használunk, annál kevesebb lesz a költségünk, ehhez a különböző berendezéseink hatékonyságát javíthatjuk. Azzal viszont sajnos kevés vállalat foglalkozik, hogy hány lépésben készül el a terméke, pedig itt minden lépés megtakarítása jelentősen növelheti a hatékonyságot.
„Azonban ez a tudatosság még kevés: meg kell néznünk a termék hasznosságát is, azaz a termékünk előállítása és értékesítése milyen költségekkel, hatásokkal jár nem csak a vállalat profitjára, hanem az ökoszisztémára, az emberiség érdekeire. A jövőben tehát ügyelnünk kell arra, hogy rövid láncú termék-előállításra törekedjünk, az előállítás során nagy hatékonyságúak legyenek a lépéseink, illetve ügyelnünk kell arra, hogy a termék milyen módon járul hozzá a globális környezethez.” – emelte ki a Brezovits László. „Fontos, hogy nem csak azt kell vizsgálnunk, hogy mennyit fogyaszt az a villanykörte, amelyet felkapcsolunk, hanem azzal is tisztában kell lennünk, hogy a villanykörte működéséhez szükséges energia 95 százaléka elveszik, ami közvetlenül károsítja a bioszférát. És akkor még maradt a kérdés, hogy vajon fel kellett-e kapcsolni azt a villanykörtét.” Hangsúlyozta, hogy ma egy budapesti lakosnak háromszoros az ökológiai lábnyoma a megengedhetőnél. „Meg kell tanulnunk bizonyos dolgokról lemondani! Egyetlenegy olyan dolog van ami, nagyon hatásos és elkerülhetetlen: ez a tudati nevelés, ha ott sikerülne eredményt elérni, akkor az egész gazdaságon keresztül menne.” – mondta Brezovitz László.
„Amikor válaszokat keresünk valamire, akkor a kérdések sorrendje nem lényegtelen. Az első kérdésként most azt kell feltennünk, hogy hol vagyunk most, hol tart a gazdaságunk, szokásaink, energiafelhasználásunk” – mondta Dinya László a, Károly Róbert Főiskola rektorhelyettese, aki szerint az energiahatékonyság kérdéskörében a legfontosabb a tiszta beszéd lenne. „Magyarországon, a négymillió szegény országában lehet beszélni milliós beruházásokról, szigetelésről, felújításról, de nem biztos, hogy helyénvaló” – emelte ki a szakértő, aki hangsúlyozta: Magyarországon még ma is evidensnek tekintik az emberek, hogy el vannak látva energiával. Tudatosítani kell az emberekkel, hogy az energia egy szolgáltatás, és nem jár alanyi jogon.
Kérdésre válaszolva Dinya László elmondta: Magyarországon igaz az a közmondás, hogy a szegénység az pazarlást is jelent. „Vannak olyan területek Magyarországon, ahol trikóban rohangálnak a gyerekek, pedig a házban nem füstöl a kémény. Az áramot lopják, azzal fűtenek, ami lényegesen pazarlóbb, mint mondjuk fával, vagy gázzal fűteni. Azt azonban tudni kell: a Titanic katasztrófájánál az első osztályú utasok 65 százaléka menekült meg, a harmadosztályú utasoknak csak a 30 százaléka. Magyarország harmadosztályú utas Európában és még Magyarországon belül is vannak harmadosztályú utasok. Ezek a legszegényebb területek lesznek azok, ahol ha elpattan az energiaellátási lánc, először fog leállni a szolgáltatás.” Dinya László elmondta: Magyarország biomassza készletei az ország energiaigényének mintegy 30 százalékát fedezné. Juhász Árpád geológus kérdésre, kiemelte, hogy az ország erdeit nem lenne szabad energiatermelésre hasznosítani. „Persze sajnos itt belép a szegénység: több területen tarra vágják az erdőket, másképpen nem tudnak fűteni az emberek.”
Ma az energiahatékonyságot nem csak környezetvédelmi szempontok indokolják, hanem a verseny is erre szorít, be kell hozni az energiatakarékos, anyagszegény megoldásokat” – vélte Dzubay László, a MGYOSZ Környezetvédelmi és Infrastrukturális Igazgatóságának igazgatója, aki szerint nemcsak vállalati, gazdasági oldalról érdemes megszemlélni a kérdést, hanem fogyasztói, lakossági oldalról is. Kiemelte, hogy a hatékonyságnak a lakossági oldalon még óriási tartalékai vannak. „Minden nap élelmiszerek tonnái kerülnek a szemétbe, amelyeknek előállítására energiát fordítottunk, tehát ezzel energiát dobtunk ki. A szabályozói oldalról is van mozgástér, hiszen az élelmiszeriparban tonnaszámra kerül az előállított élelmiszer a szemétre minőségi okok miatt” tette hozzá. „A lakosság tudatosságát tehát növelni kell, de nem csak az élelmiszerek kapcsán, hanem a vízhasználat, az energiagazdálkodás szempontjából is” – mondta Dzubay László. ”Fontosnak tartom, hogy az egész társadalom érezze, milyen fontos az energiagazdálkodás az energiahatékonyság. Elengedhetetlen a tudatosságra nevelés.” – tette hozzá.
„Mi a motivációnk, az érdekünk, ami arra ösztönöz minket, hogy a jelenlegi helyzetünkből kimozdulhassunk? Ennek mindenképpen anyagi motivációnak kell lennie. A motivációját elsősorban a magánszemélyeknek kellene megmozdítani, hiszen ebben a szegmensben apró lépésekben mérhető változtatásokkal óriási eredmények lennének elérhetőek, amit az emberek a saját pénztárcájukon is érezhetnek” – mondta Gáspár Péter a Carbon Solutions Global Ltd. ügyvezető igazgatója. A szakember kiemelte, hogy az energiahatékonyság kérdését egyszerű problémákra kell lebontani, amit az egyszerű emberek is megértenek. „Fontos megértetni az emberekkel, hogy minden cselekedetüknek, életük minden részének van mérhető károsanyag-kibocsátása. Ezt át lehet ültetni a vállalati tréningekbe is, hiszen meg lehet értetni az alkalmazottakkal, hogy takarékoskodjanak az energiákkal. A statisztikák szerint 3-5 százalékkal csökkenthető lenne az energiafelhasználás csak a tudatosságra neveléssel” – mondta Gáspár Péter. Nagy kihívás megértetni az emberekkel a károsanyag-kibocsátást, különböző kommunikációt igényel a lakossági és a vállalati szektor. Mint elmondta, a vállalati szektor kommunikációja viszonylag egyszerű, a lakossággal már nehezebb megértetni a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének szükségességét. „Ezen a ponton léphetne be az oktatási rendszer, egészen fiatal korban meg kell kezdeni az energiatudatosságra nevelést” – mondta Gáspár Péter, aki szerint fontos lenne a paradigmaváltás: mindenkinek a saját életében kelleme végiggondolnia, mit tehet az energiahatékonyságért, az energia megtakarításáért.
Nem ugyanazokról a dolgokról beszélünk, csak úgy tűnik, hogy ugyanarról beszélünk” - mondta Kárpáti József, az ÉVOSZ Könnyűszerkezet-építő Szakmai Tagozatának (MAKÉSZ) elnöke, aki szerint igaz az, hogy az ösztönzők közül valóban az anyagi motiváció a leghatékonyabb. „Hiába vetítek ki egy cuki jegesmedvét aki alól elfogy a sarki jégtakaró, attól még ha hazamennek nem fogják lejjebb tekerni a fűtést. De ha egy sárga csekk jön, amin magasabb az összeg, akkor azonnal spórolni kezdenénk” – vélte. Kiemelte, hogy annak ellenére, hogy a politika látványosan zászlajára tűzte az energiahatékonyságot, a pénzügyminisztériumban rettegnek attól a naptól, amikor a lakosság valóban elkezdene spórolni. „Mi lenne akkor a jövedéki adóval, meg a forgalmi adóbevételekkel?” – tette fel a kérdést. Kárpáti József kiemelte, hogy fontos a tudatosság, ám azt is végig kell gondolni, hogy az államnak milyen szerepe legyen az energiahatékonyság ösztönzésében.
