„Élelmiszer- és vízellátásunk elképzelhetetlenek egymás nélkül. Meggyőződésünk, hogy a helyi igényeknek megfelelő megoldások és a helyes beruházások révén a világ vezetői képesek lesznek megőrizni vizeinket a szükséges mennyiségben és minőségben, hogy az élelmiszerellátás 2050-ben és azután se jelentsen problémát” – mondta a WWC elnöke, Benedito Braga.
„Napjaink felgyorsult világában a megfelelő, biztonságos és tápláló élelmiszerek előállítása fenntartható és kiegyensúlyozott módon elsődleges feladatunk. A víz, egy semmi mással nem pótolható komponens ebben a törekvésben, már eleve komoly terhelésnek van kitéve a széles körű felhasználói kör miatt, amit tovább tetőz a nem megfelelő szabályozói háttér és a beruházások hiánya” – erősítette meg a FAO főtitkár-helyettese, Maria Helena Semedo. (Még ebben az évszázadban olyan drága erőforrássá válhat a víz, mint amilyen ma az olaj. Ennek veszélyeiről és a klímaváltozás várható hatásairól beszélgettünk korábban Torontóban a téma nemzetközi tekintélyű szakértőjével, Peter Gleickkel.)
A mezőgazdaság még mindig a legnagyobb vízhasználó
2050-re 60 százalékkal, fejlődő országokban akár 100 százalékkal is magasabb lehet az élelmiszerigény, miközben a mezőgazdaság globális szinten továbbra is őrzi majd helyét, mint a legnagyobb vízfelhasználó, egyes országokban az édesvíz-készletek kétharmadát vagy annál is többet felhasználva. Miközben a növekvő városokkal és az ipari termeléssel kell versenyeznie ezért a természetes erőforrásért, a mezőgazdaság várhatóan 35 év múlva is a világ lakossága többségének, főleg a szegényeknek nyújt majd megélhetést.
Jelenleg az édesvízhiány a világ lakosságának több mint 40 százalékát érinti, ez majdnem megduplázódik 2050-re, jórészt az élelmiszer-termelés és a mezőgazdaság igényei miatt. Dél- és Kelet-Ázsia, a Közel-Kelet, Észak-Afrika, valamint Észak- és Közép-Amerika egyes területein már most is meghaladja a vízfelhasználás a természetes visszatermelődés szintjét. Máshol az intenzív gazdálkodás, az ipari termelés és az urbanizáció szennyezi vizeinket. Fokozottan jelentkezik ez a fejlődő országokban, figyelmeztet az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a Víz Világtanáccsal (WWC) közösen kidolgozott állásfoglalása.
Az előbb részletezett problémák miatt támogatni kell a gazdálkodókat, növénytermesztőket és állattenyésztőket egyaránt, hogy a korlátozott édesvízkészletek mellett is képesek legyen emelni a termelés volumenét. Magánbefektetések és speciális képzések révén a termelők felkészülhetnek a vízhiányból fakadó veszélyekre.
A vízellátásért felelős intézmények átlátható működése az elosztási és árazási mechanizmusaikban hozzájárulhat a szennyezés és pazarló gazdálkodás mérsékléséhez, állítja a két szervezet. Emellett a vízhez kapcsolódó jogok egyenlőbb elosztására lenne szükség.
Sokszor háttérbe szoruló szempont, amit az elemzés azonban kiemel, az afrikai és ázsiai nők területhez – és egyúttal az édesvízhez – való hozzáférésének biztosítása és hitelhez juttatása, pedig ezen régiókban ők felelnek a mezőgazdasági termelés nagy részéért.
Éghajlatváltozás
A globális felmelegedés számlájára írható szokatlan esőzések, hőmérséklet-ingadozások és további extrém időjárási jelenségek, mint az aszályok vagy trópusi ciklonok, a mezőgazdaságra és különösen az édesvíz-készletekre is kihatnak. A hegyekből származik a világ édesvíz-készletének 80 százaléka, de a gleccserek csökkenése az éghajlatváltozás miatt veszélyezteti ezt a forrást. Az erdők mérlege pozitív: nemcsak igénylik az édesvizet, de egyúttal vízforrásként is szolgálnak. A világ nagyvárosainak harmada kapja ivóvizének egy részét az erdőkből, ezért e területek megóvása elsődleges.
A vízgyűjtők esetében és a háztartásokban is olyan új szabályozásra és beruházásokra lenne szükség a FAO–WWC elemzése szerint, amelyek javítják a víztároló berendezések, a szennyvíz-elvezetés és a tisztítókapacitások hatékonyságát. A kisbirtokosok számára a tudomány kínálhat jobb megoldásokat például ellenállóbb mezőgazdasági termelőrendszerek formájában.
