Tudtuk, hogy jön, csak nem sejtettük. Így lehetne összefoglalni az idei árvíz egyik legnagyobb tanulságát: a szakértők évek óta hangoztatják, a médiumok, köztük a Piac&Profit is többször felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás miatt rendszertelen időközökben lehulló csapadékmennyiség eddig sohasem látott méretű árvizeket okozhat. Az árhullám mégis szinte sokként érte több ország lakosait. A helyzet persze nem ennyire egyértelmű, mivel az elmúlt évtizedekben az árterek szűkülése, illetve a természetes vízgyűjtő területeken végzett nagyarányú erdőirtás is hozzájárul a jelenlegihez hasonló, viszonylag hirtelen árhullámok kialakulásához.

Akármilyen hirtelen is jött, Magyarország gőzerővel védekezik és készül fel a sok éve nem látott méretű dunai árra. Miközben Ausztriában, Csehországban és Németországban is emberéleteket követelt a víz, hazánkban senki sem veszett oda – igaz, a neheze még hátravan – és sok éve példátlan összefogásról tesz tanúbizonyságot az ország. Ezrek állnak a gátakon, pakolják a homokzsákokat, mentik a menthetőt, nem hagynak sorsára lehetőleg egyetlen embert, egyetlen házat, egyetlen háziállatot sem. Nem csak a helyiek védekeznek, hanem az ország minden pontjáról, még Erdélyből és Kárpátaljáról is érkeznek az önkéntesek. Jelenleg csaknem kilencezren dolgoznak a gátakon, továbbá háromezer önkéntes is segít a védekezésben. Mellettük további több mint tizenhatezer ember van tartalékban a honvédség, a rendőrség, a katasztrófavédelem és a polgárőrség állományában. 760 kilométeren van árvízi készültség az országban.

Mégis, a legnagyobb erőfeszítések ellenére is iszonyú károkkal járhat az árhullám. Az előzetesen prognosztizált szintnél várhatóan 10-15 centiméterrel magasabban tetőzik majd a Duna, így 20-30 centiméterrel is meghaladhatja az árhullám a 2002-es árvizet. A legrosszabb forgatókönyv esetén 80 ezer embert kell majd kitelepíteni, kétséges, hogy sikerül-e megvédeni a Margitszigetet – bár a sportolóktól a szállodásokig mindenki ezért dolgozik – vagy a Római partot. Településeket, például Kisoroszit vágott el az árvíz, de veszélybe kerülhetnek Győr, Komárom és Dunaújváros egyes részei is. Az anyagi károkat egyelőre megbecsülni sem lehet, a rekordnagyságú árvízre rekordkifizetéssel készülnek a biztosítók, ám a kártérítés majdani végösszege még így is messze elmaradhat a valós veszteségtől. A biztosítók mellett a kormány is várja majd a kárbejelentéseket, mind a magánszemélyektől, mind a vállalkozóktól, a magyar költségvetési források mellett várhatóan az Unió szolidaritási alapjából is érkezhet majd kárenyhítés. A károk mértékét egyelőre még korai lenne megbecsülni, összehasonlításképpen egyetlen német tartományban, Szászországban 2,5-3 milliárd euróra, azaz mintegy 900 milliárd forintra becsülik az árvíz okozta károkat. Magyarországon a 2002-es dunai áradás miatt összesen 6,7 milliárd forintnyi kár keletkezett a lakóépületekben, valamint az állami és önkormányzati infrastruktúrában. Ezt várhatóan meghaladja majd az idei árvíz kárösszege. Mintegy 700 településen okozott kárt eddig az árvíz Csehországban. A természeti csapás következtében kilenc ember halt meg, s a kitelepítettek száma mintegy 20 ezer. Az első becslések szerint az anyagi károk megközelítik majd a 20 milliárd koronát (csaknem 230 milliárd forintot).

A várható károkat látva sokszor felmerül majd az árvíz után a kérdés: nem lehetett volna felkészülni egy ilyen méretű árhullámra? A válasz viszonylag egyszerű: nem. Magyarország jelentős összegeket költött az elmúlt években árvíz elleni védekezésre, hasonlóan más, jelenleg érintett országokkal együtt. (Egyedül a tiszai védekezést szolgáló Vásárhelyi-terv első üteme 120 milliárdba került.) A gondot a hirtelen érkező rendkívüli csapadékmennyiség jelenti. A 2002-es nyári árvíznél a Duna és az Inn vízgyűjtő területein a havi átlagos csapadékmennyiség négy-ötszöröse zúdult le. Csak a bécsi medencében két hét alatt 200 milliméternél is több eső esett. (Budapesten 2011-ben egész évben 283 mm volt a csapadékmennyiség.) Idén májusban, bár a pontos adatok még nem kerültek összesítésre, de a Duna vízgyűjtő területén a havi csapadékmennyisége ötszöröse hullhatott le, egyes területeken meghaladva a 250 millimétert is.

Az elmúlt évtizedekben a hullámterek szűkülése és feltöltődése miatt a folyók többsége már nem képes levezetni a megnövekedett csapadékmennyiséget, miközben a vízgyűjtő területeken tapasztalható nagyarányú erdőirtás (Kárpátalja és Erdély) illetve épülő infrastruktúra (Ausztria, Csehország, Szlovákia, Németország) miatt a csapadék gyorsabban érkezik meg a folyómedrekbe. Annak ellenére, hogy az elmúlt húsz évben sok százmilliárd forintot költöttünk gátépítésre, a magyarországi 4200 km-s gátrendszer jelentős része (egyes becslések szerint 40 százaléka) nem felel meg a modern előírásoknak. Az állandó fejlesztések ellenére többször is előfordult (pl 2001-ben a Tiszán) hogy a gátak nem bírták a nyomást és hiába magasították meg a gátakat, az árhullámok egyre többször haladják meg a gátak koronamagasságát. Mivel a szakemberek szerint a csapadék eloszlása és mennyisége a klímaváltozás miatt az elkövetkező években-évtizedekben még inkább kiszámíthatatlanná válik, fel kell készülnünk a jelenlegi árhullámhoz hasonló, vagy ezt meghaladó vízszint kezelésére is. Azonban szembe kell néznünk azzal, hogy a gátak további magasítása, bár megkerülhetetlen eleme kell maradjon a védekezésnek, önmagában hosszú távon nem fenntartható védekezési módszer.

Pontosan ezért az árterek helyreállítását szorgalmazza a Természetvédelmi Világalap (WWF) is, amelynek közleménye szerint a Duna-medence sok országának kell a jövőben olyan árvizek kockázatával számolnia, mint amelyek jelenleg Ausztriát, Németországot és Közép-Európa más államait is sújtják, miközben sok folyónak egyre csökken a természetes vízvisszatartó képessége.

A szervezet szerint a védőgátak nem jelentenek "univerzális megoldást" az árvizek ellen, ezért a Duna és más európai folyók árterének helyreállítására lenne szükség. "Az árterek olyanok, mint a szivacsok, amelyek nagy mennyiségű víz tárolását teszik lehetővé, amelyet aztán lassan és biztonságosan leengednek a folyóba, illetve a talajvízbe jut" - húzta alá Orieta Hulea, a WWF közép- és kelet-európai részlegének környezetvédelmi ügyekért felelős vezetője. Mint hozzátette, "ha leválasztjuk ezeket a területeket a fő folyómedrekről és mezőgazdasági célokra használjuk, mint ahogy az a Duna alsó szakaszán és Európa nagy részén is történt az elmúlt évszázadban, akkor elvesztik árvízvisszatartó képességüket és megnövekszik az árvizek kockázata".

Egy 2010-es WWF tanulmány szerint nagyjából 800 ezer hektárnyi árteret lehetne helyreállítani a Duna vonalán. A szervezet szerint ebből legalább 100 ezer hektárnyi terület helyreállítása olyan befektetést jelentene, amelynek összege még mindig alacsonyabb lenne, mint az áradások okozta károk, vagy a magasabb és erősebb védőgátak megépítésének költségei. Magyarországon is elkerülhetetlen a hullámterek szélesítése, az árterek helyreállítása, mivel hazánk a Európában az egyik leginkább fenyegetett ország. Az ár- és belvizek együttesen a megművelt területek 2/3-át fenyegetik, így az árvizek gazdaságra gyakorolt hatása igen nagy lehet. Az árterületeken 628 település (60 város) található több mint 2 millió lakossal. Ehhez hasonló vízkár-veszélyeztetettség Európában csak Hollandiára jellemző.