Kár lenne tagadni, a kapitalizmus látványos eredményeket produkált az évtizedek során: 1 milliárd embert sikerült kihúznia a szegénysorból. 20 éve az emberiség 42%-a élt napi 1 dollárnál kevesebből, ma -a Föld jóval népesebb lakosságának- mindössze 13%-a. Ugyanakkor az egyes országokon belül a gazdagok és a szegények közötti szakadék tovább mélyült, az emberiség 66%-a olyan államokban él, ahol a vagyoni egyenlőtlenség nőtt. Ez alól az EU nagy része, Kína, az USA és India sem kivétel. A korrupció sem csökkent igazán – ismertette a problémákat "Az etikus kapitalizmus: Megér egy próbát?" című panelbeszélgetés moderátora a davosi Világgazdasági Fórumon.

A helyzet jobb, de még elfogadhatatlan

A kapitalizmus nem bizonyult mindent megoldó orvosságnak, mind ismerjük a problémákat. A szegénység megszüntetését célzó Millenniumi Célok teljesítése nem sikerült.

Négy másodpercenként meghal egy gyermek, közülük minden harmadik azért, mert nem kap elég élelmet, holott két állam kivételével minden ország aláírta a gyermekek alapvető jogairól szóló egyezményt, hangsúlyozta Jasmine Whitbread, a Save the Children International nevű gyermekvédelmi szervezet vezetője. A vita hevességét és stílusát jól mutatja az epizód, amikor Sir Martin Sorrell, a 18 milliárd dolláros éves forgalmat bonyolító WPP reklámügynökség angol igazgatója félbeszakította Whitbreadet: "De nem ért egyet azzal, hogy a helyzet jobb, mint régen? Csak szeretném, ha ezt kimondanánk". Whitbread egyetértett vele, rámutatva, hogy "a gazdasági növekedés milliókat húzott ki a szegénységből". A helyzet mégis továbbra is szörnyű és "elfogadhatatlan".

Egyenlőtlenség: ketyegő bomba

A világ leghatalmasabb és leggazdagabb emberei látogatnak el törzsvendégként Davosba. A szervezők minden évben megszavaztatják őket arról, mit tartanak a legaggasztóbb és legveszélyesebb problémáknak a közeljövőt illetően. Az elmúlt 5-8 évben folyamatosan lépdelt előre a listán a vagyoni "egyenlőtlenség", míg mára a toplista elejére került (ld. a fenti táblázatot). A világ 85 leggazdagabb embere annyi vagyonnal rendelkezik, mint a legszegényebb 3,5 milliárd(!) lakosa a Földnek, derült ki a minap az Oxfarm jelentéséből. A társadalom e leggazdagabb "1 százalékára" utaltak az Occupy Wall Street mozgalom tiltakozó és reformáló szándékú jelszavai is.

képek: WEF

A kapitalizmus annyira jó, mint a kapitalista maga

"Alapvetően híve vagyok a szabadpiacnak. Nincs semmi baj a kapitalizmussal. Ugyanakkor a kapitalizmus csakis annyira jó, amennyire a kapitalista az. A kapitalizmusnak éppúgy az etikában kell gyökereznie, mint az orvosok vagy a kormánytisztviselők cselekedeteinek. Nem a rendszerrel van baj, de az etika fogalma kétséges – szögezte le Stanley M. Bergman, a New York-i tőzsdén jegyzett, 8,9 milliárd dolláros éves forgalmú egészségügyi cég, a Henry Schein elnöke.

Ugyanakkor ő is elismerte, hogy a tőzsdei cégek perspektívája mindig rövid távú gondolkodást tesz szükségessé (a cégeket és vezérigazgatóikat a negyedéves eredmények alapján értékeli és szankcionálja a piac, vagyis a befektetők), míg az etikus üzletvitel a hosszú távú érdekeket tartja szem előtt. Ez a kapitalizmus rendszerszintű hibája. A cégeket nem az egy részvényre jutó hozam alapján kellene megítélni, hanem valamiféle fenntarthatósági index mentén", mondta Bergman.

Uzsorakamat

Muhammad Yunus, a szegény földműveseknek és gazdáknak mikrokölcsönt nyújtó Grameen Bank alapítója azt a költői kérdést tette fel: "Etikus-e, hogy az Egyesült Államokban a szegény ember egyetlen hitelfelvételi lehetősége uzsorakamattal jár? Minden városban nagy biznisz ez. Láttam, hogy Angliában is az. A kamat? 500 %. 1000 %. 2000 %. A gazdasági rendszer ezt nem oldja meg magától. Az emberiség kétharmada nem fér hozzá a hitelhez. Mi kitaláltuk a mikrohitelt. És ez még mindig csak lábjegyzet? Nem a fősodor? Miért? A mikrofinanszírozással mégsem foglalkoznak a bankok. NGO-knak (nem kormányzati szervezeteknek) kell végezniük. Miért?" Yunnus New Yorkban is meghonosította a módszert, ahol 5 év alatt 20 000 nőnek nyújtott hitelt, mindenféle dokumentumok és költséges ügyvédek jelenléte nélkül. Átlagosan 150 dollárt vettek fel a kérelmezők, a kamat 15 %. A visszafizetési ráta 99,2 %, kevesen bukják be a hitelt, állítja Yunnus.

Jellegzetes ideológiai ellentét mutatkozott meg, amikor Yunnus gondolataira reagálva Martin Sorrell visszakérdezett: "Önző dolog felépíteni egy céget 30 év alatt, mint ahogy mi tettük, és több mint ezer embert foglalkoztatni?" Yunnus arról is temperamentumosan zengedezett, hogy a kapitalista rendszer "pénzt kergető robotokká" redukálta az embert. A jóléti társadalmakat alaptermészeténél fogva hibásnak vélte, amiért nem képesek megoldani a munkanélküliség problémáját. "Miért nem jönnek rá a pénzintézetek, hogy a mikrohitel segít a munkanélküliség megoldásában?" Szerinte új emberképre van szükség, amely önzőnek és önzetlennek egyaránt látja az egyént, aki adakozó és üzletszerű módszerekkel egyaránt képes fáradozni a világ problémáinak megoldásán. Természetesen hazabeszél, s a mikrohitelt tartja e idea fő megtestesülésének.

Ciklikusan etikus?

Bergman úgy vélte, az etikusság és a kapzsiság skáláján való ide-oda mozgás ciklikus és a 2008-as gazdasági válsággal alighanem az extrém harácsolás periódusa ért véget, illetve ennek helytelenségére figyelmeztettek az események. Kulcsfontosságú viszont a magáncégek szabályozása a kulcsfontosságú: Bergman szerint a pénzügyi szektorra vonatkozó törvények alapvetően "rendben" voltak, inkább a hatósági ellenőrzés hiányzott. A felszólalók egyetértettek abban, hogy a magáncégek és a non-profit szervezetek együttműködése talán a legjobb formája annak, hogy a széles néprétegek és ne csak a potenciális fogyasztók jólétére is pozitív hatást fejhessenek ki.

Martin Sorrell a technológiai vívmányokat látta sarkalatos pontnak: ezek segítenek a tőkeszerzésben, de gyakran nem igényelnek emberi erőforrást, illetve kiiktatják az embert a termelőfolyamatokból. 2030-ra a jelenlegi 2 milliárd főnyi középosztály várhatóan 5 milliárdra bővül a BRIC-országokban. A munkanélküliség tehát továbbra is fenyegető probléma marad. Az állás nélküliek aránya "botrányosan" magas Nyugat-Európában, mondta Sorrell. Spanyolországban a 25 év alattiak 50(!) %-a nem tud elhelyezkedni. Felhívta a figyelmet, amikor ő 1968 táján végzett az egyetemen, a kormányok arról beszéltek, hogy milyen infláció mellett tolerálható a teljes foglalkoztatás ideája. A súlypont mára teljesen eltolódott: "Mi az elfogadható munkanélküliségi arány az inflációmentesség megőrzése érdekében? A kormánypolitikát a világ országainak többségében az infláció rémével összefüggésben alakítják ki".

Jó szándékkal kikövezve...

Peter Brabeck-Letmathe, a Nestlé első embere saját bevallása szerint is "provokatív" példát hozott fel arra, az etikusság mennyire relatív kifejezés. Nemcsak azért, mert a keresztény kultúrkörnyezetben más értékekkel mérjük, mint a muszlim, kínai vagy japán üzleti szférában. Az amerikai lakáshitel-mizéria szerinte Bill Clintonnal kezdődött, aki eldöntötte, "minden amerikainak joga van ahhoz, hogy saját lakása legyen", és ezt az ideált szolgálandó kikötötte, hogy a Fannie Mae és más vállalatok a lakáshitelek egy részét szegény állampolgároknak adják oda. A "kapzsiság", a hiteleket újracsomagoló machinációk "sokkal később jött a képbe".

Max Weber 1905-ben kétfajta etikát állapított meg: a szabály etikáját és az eredmény etikáját. Ennek értelmében, Brabeck-Letmathe szerint, Clinton elhatározása nagyon is etikus volt, de az eredmény nem lett az. A Nestlé saját praxisából a génmódosított növények körüli vitát használta példaként. A GMO-ellenes álláspont "látszólag nagyon etikus", de az eredmény, hogy e növények nélkül több száz millió gyerek vakul meg, mert nem részesül A-vitaminban, közel sem etikus.

képek: WEF

Jó tétel a jótétel

Whitbread a Save the Children élén saját tapasztalatából tudja, hogy még mindig nehéz olyan cégeket találni, amelyek teljes mértékben átvilágítják magukat és elemzik üzleti tevékenységük társadalmi hatásait, az energiahasználattól kezdve a beszállítók megválasztásán és a termék minőségén át a cég gyárai, telephelyei által érintett országok lakosaiig. "Nincs standard fenntarthatósági mérce, az emberek úgy érzik, az egész kicsit trükkös, zavaros még". Ugyancsak ritka, hogy egy cég alaptevékenysége arról szóljon, hogy pozitív változást érjen el a világban, vélekedett Whitbread.(Bár a társadalmi vállalkozások épp ilyenek.)

Sorrell abban látja a gazdaság felelősebbé válásának egyik akadályát, hogy ugyan "sok cég vallja magáénak a fenntarthatóság alapelveit, de nem építik be ezt a javadalmazási rendszerbe". Vagyis a részvényenkénti hozam (EPS, earnings per share) helyett a fő teljesítmény indikátorok (KPI, key performance indicator) alapján kell(ene) értékelni a középvezetőket is, hogy a cégvezető értékrendje átmenjen a gyakorlatba a vállalat minden szintjén.

A panel tagjai egyetértettek abban, hogy a(z 1980 után született) Y generáció tagjait sokkal inkább az önzetlenség mozgatja, mint elődeiket, s olyan cégekhez szeretnének szerződni, melyek azon munkálkodnak, hogy jobbá tegyék a világot. "5-6 éven belül" a régi, önző paradigmát képviselő vállalatoknak ezért "lehetetlenség lesz a legtehetségesebbeket szerződtetni", mondta Bergman. (Itt olvashat még arról, hogy mire vágynak a fiatalok.)