Tavaly újabb csúcsra emelkedett a légkörbe került üvegházhatású gázok koncentrációja, s ezen belül is rekordszinten növekedett a szén-dioxid mennyisége a Meteorológiai Világszervezet (WMO) éves jelentése szerint. „Biztosan tudjuk, hogy az éghajlat változik és az időjárás egyre szélsőségesebbé válik az emberi tevékenységek, például a fosszilis fűtőanyagok használata miatt” – mutatott rá Michel Jarraud, az ENSZ szakosított szervezetének főtitkára. Igaz, hogy kaptunk egy kis haladékot, az üvegházgázok arányának növekedését ugyanis egyelőre nem követi a hőmérséklet emelkedésének mértéke, ám ez nem marad mindig így.
Kifutunk az időből
"Amennyiben meg akarjuk őrizni a bolygót a következő nemzedékeknek, sürgős lépéseket kell tennünk az üvegházhatású gázok kibocsátásának megfékezéséért, mert kifutunk az időből” - figyelmeztetett Michel Jarraud. Ha az emissziót nem sikerül visszafogni, akkor a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése az évszázad végére meghaladhatja a 4 Celsius-fokot is – közölte korábban az ENSZ klímajelentése. Az IPCC szerint a középhőmérséklet az ipari forradalom előtti korszakhoz képest azonban legfeljebb 2 Celsius-fokkal emelkedhet 2100-ig ahhoz, hogy kezelhetők legyenek a felmelegedés okozta éghajlatváltozás hatásai. A középhőmérséklet emelkedését pedig csak akkor lehet a 2 Celsius-fokos határ alatt tartani, ha sikerül az üvegházhatást előidéző gázok légköri koncentrációját – szén-dioxidban számolva – a 450 ppm (milliomod térfogatrész) körüli szinten (430–480 ppm között) stabilizálni. Ehhez az üvegházhatású gázok kibocsátását 40–70 százalék közötti mértékben kell csökkenteni 2050-re a 2010-es szinthez képest.
Nem csökken...
Az üvegházhatású gázok közül a felmelegedésért elsődlegesen felelős szén-dioxid légköri koncentrációja 2,9 milliomod részecskével (ppm) 396-ra emelkedett az előző évben, azaz az éves növekedés tempója tavaly volt a legmagasabb az 1984 és 2013 közötti időszakban. Az utóbbi tíz évben évente átlagosan 2 ppm-es növekedést regisztrált a szervezet. A WMO arra számít, hogy ez az arányszám jövőre vagy 2016-ban eléri a 400-at. 2012 óta az északi-sarki megfigyelőállomásokról tavasszal havi átlagban 400 ppm fölötti szén-dioxid koncentrációt jeleztek kanadai, egyesült államokbeli, norvég és finn adatok szerint. Ez a trend immár délebbre tolódott: a WMO megfigyelőpontjai Németországban, a Zöld-foki Köztársaságban, Írországban, Japánban, Tenerifén és Svájcban márciusban és áprilisban is 400 ppm fölötti havi átlagos CO2-koncentrációról számoltak be. (A hőmérséklet emelkedés lassulása ellenére idén is megdőltek a globális hőmérsékleti rekordok.)
A második legfontosabb üvegházhatású gáz, a metán légkörbe jutó mennyisége az utóbbi öt évhez hasonló tempóban emelkedett, és elérte az 1824 milliárdod részecskét (ppb). A dinitrogén-oxid légköri koncentrációja 325,9 ppb-re növekedett, azaz az utóbbi egy évtized átlagához hasonló mértékben emelkedett azaz a Föld légkörében hozzávetőlegesen 800 ezer éve nem volt ilyen sok üvegházhatású gáz.
Mint azt korábban megírtuk, a metán, amely a szén-dioxidnál sokkal veszélyesebb, mert hővisszatartó képessége annak 32-szerese, jelentős részben az emberi tevékenység következtében kerül a légkörbe. A kibocsátásunkat már az is 10 százalékkal visszafogná, ha a földgáz- és kőolaj-kitermelők nem égetnék el a kitermelés melléktermékeként keletkező gázt.
Másfélszer annyi, mint az 1800-as évek végén
Tavaly a Föld légkörének szén-dioxid-tartalma 42 százalékkal volt magasabb az ipari forradalom (1750) előtti korszakhoz képest, a metán és a dinitrogén-oxid esetében pedig 153, illetve 21 százalék volt ez az arány. A Föld hővisszatartó képessége 34 százalékkal növekedett 1990 és 2013 között az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának tartós emelkedése miatt.
„A világ rendelkezik azzal a tudással és eszközökkel, hogy 2 Celsius-fok alatt tartsa a globális felmelegedés értékét. Adjunk egy esélyt bolygónknak, biztosítsunk jövőt gyermekeinknek és unokáinknak” – hangoztatta Jarraud. A teljes szén-dioxid-kibocsátás mintegy negyedét – naponta minden egyes ember után 4 kilogrammot – az óceánok nyelik el, további negyedét pedig a bioszféra, ám előbbi súlyos következményekkel jár: az óceánok elsavasodásának üteme 300 millió éve nem tapasztalt mértékben növekszik.
„Ha a globális felmelegedés nem elegendő indok arra, hogy csökkentsük a szén-dioxid-kibocsátást, az óceánok elsavasodásának annak kell lennie, mivel hatásai már érezhetők, és erősödni fognak a következő évtizedekben” – figyelmeztetett Wendy Watson-Wright, a ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete Kormányközi Oceanográfiai Bizottságának főtitkára.