Sokat visszhangzott szólamok, "zárjuk el a csapot, inkább csak tusoljunk, de azt is gyorsan, ne öntözzünk pazarlóan, ne mossuk a kocsit ivóvízzel," - melyeket elég gyakran hallunk, ám mégis nehéz komolyan venni a figyelmeztetést, mivel nem érezzük a bőrünkön ennek a hatásait. Nem érezzük, mivel nem kell beosztóan, napi néhány liter vízből élnünk, nem úgy, mint sok afrikai vagy ázsiai lakónak – hívta fel a figyelmet a vízproblémák enyhítésén fáradozó Afrikáért Alapítvány.
Tavaly augusztusban tapasztaltuk meg először, milyen az, amikor csoportosan, tömegek érkeznek, menekülnek szörnyű helyzetekből. Ők elsősorban az Iszlám Állam és a szír katonai helyzet miatt kényszerültek a menekülésre, de gyakran nem csak a háború az egyetlen ok, ami konfliktusokat vált ki. A háborúk háttere is összetett, nem vezethető vissza csak a kormányerők és a felkelők közötti érdekkülönbségre. A Piac&Profit által tavaly szervezett Fenntarthatósági Csúcson a szakértők sem értettek egyet abban, hogy menekülteknek, vagy klímavándoroknak kell-e tekintenünk az Európa felé vándorlókat.
Jelenleg a Föld népességének 40 százalékának nehézséget jelent a vízhez való hozzáférés. Vagy egyáltalán nincsen víz, az aszályok teljesen kiszárítják a folyókat, tavakat, a talajvíz eltűnik, vagy van ugyan víz, de szennyezettsége miatt nem fogyasztható. Afrikának vannak területei, ahol víz van ugyan, de kezelve csak a nagyvárosokba jut el. A városok perifériáján lévő nyomortelepek, kisebb városok teljesen kiesnek ebből a rendszerből, és ezeken a helyeken a vízmaffia szervezetten kiépíti saját, önkényes ellátórendszerét. Ezek a kartellek döntenek a víz illegális újraelosztásáról, törvénytelenül jutnak vízhez, amit jóval a piaci ár felett értékesítenek a legszegényebbeknek. Ami az eleve kiszolgáltatott és nyomorgó lakosság függőségi viszonyait erősíti.
Az Afrikából történő elvándorlás egyik fő oka tehát a vízhiány. A nagyrészt még mindig mezőgazdasággal foglalkozó népesség víz nélkül nem tudja öntözni földjeit, így már az önfenntartás is veszélybe kerül. Mikor sok százezren, millióan még a létminimum fenntartásához szükséges alapanyagokat, javakat is elvesztik, elindulnak, hogy túléljenek. Ezzel a súlyos problémával kell szembenéznünk, hiszen a világ fejlettebb és vízzel ellátott területén élünk, ahova már jelenleg is sokan érkeznek, hogy Nyugatra továbbhaladhassanak.
Vannak magyar szervezetek, melyek ezen a helyzeten próbálnak segíteni, amelyek több afrikai országban, mint Kenya, Uganda, Kongói Demokratikus Köztársaság, működtetnek szanitációs központokat, hogy a helyiek életét megkönnyítsék: tisztálkodhatnak, tiszta vizet ihatnak. Ám annak ellenére, hogy vannak nemzetközi szerveztek, fejlesztési projektek, ezek mégsem tudják teljesen felszámolni a vízhiányból fakadó feszültségeket. Mit tehetünk hát mi magunk? Egyrészt vissza kell fognunk a pazarlást, ezzel hozzájárulva a globális vízkrízis csökkenéséhez. Másrészt olyan szervezeteket támogathatunk, akik elhivatottan dolgoznak a szegényebb országokban a szükséges infrastruktúrák kialakításában.