Kezdjük azzal, hogy az etikett szerint ez elő sem fordulhatna, hogy egyedül maradunk. Hiszen vendéglátónk, miután üdvözölt bennünket és kölcsönösen kifejeztük örömünket a viszontlátás felett, gondoskodik arról, hogy ne magányosan kezdődjön számunkra az este. Az ő feladata, hogy „bevezessen a társaságba”.
A legelegánsabb megoldás az lenne, ha egy olyan vendégnek mutat be, akivel tudja, hogy akár a szakmai érdeklődésünknek van metszéspontja, akár a hobbink közös, vagy egymáshoz nagyon hasonló. Majd miután látta, hogy a két új ismerős felvette a beszélgetés fonalát maga is vendéglátói teendői után néz.
Kevéssé elegáns megoldás, de még mindig jobb, mint magára hagyni a partnert, ha egyik kollégája gondjaira bízza a vendéglátó a vendéget és rá hárítja a továbbismertetés feladatát.
A valóságban azonban ritkán van így. Gyakran a vendéglátó pár mondat után elnézést kér és siet egy új érkezőt üdvözölni.
Vendégként pedig adott a feladat: „elvegyülni”.
Amit jó tudni, kevesen vannak, akik élvezik egy-egy ilyen társasági esemény első perceit. Sőt, ha figyelmesen körbenézünk a teremben, biztosan megláthatunk egy-egy szintén „magára hagyott” vendéget.
Az etikett szabályai szerint pusztán az a tény, hogy egy „válogatott társaságban” vagyunk (mindannyian személyre szóló meghívóval veszünk részt az eseményen) feljogosít bennünket arra, hogy ne tolakodó módon, de társalgást kezdeményezzünk, bárkivel.
Noha az etikett klasszikus szabálya szerint hölgy nem szólít meg urat ismerkedési szándékkal, egy ilyen üzleti parti (vagy konferencia) más, itt az ismerkedés az üzlet, a szakma része, továbbá az ismerkedésre „feljogosít”, hogy a meghívó közös ismerősünk. Nagy balfogás ezért félreérteni (vagy félremagyarázni) a beszélgetést kezdeményező közvetlen gesztust és többet gondolni annál, mint, hogy egy közös programon beszédbe elegyedett velünk, egy bennünket szimpatikusnak találó, másik ember.
A kulcs momentum: szimpátia
Ha magunkra hagyva nem tudjuk mit tegyünk, az etikett által választható megoldások közül éljünk a legegyszerűbbel: nézzünk ki egy, szintén egyedül levő, szimpatikus vendéget és bátran menjünk oda hozzá.
Mi történhet?
Ha újdonsült ismerősünk hasonló cipőben jár, roppant hálás lesz ezért a gesztusért, hiszen már ő sem lesz egyedül. Ha pedig vár valakit, akkor ezt megosztja velünk, amiből szintén remek beszélgetés keveredhet és a végén nem egy, hanem két (három, négy…) ismerőssel lehetünk gazdagabbak, már érkezésünk pár percében.
Ahol még könnyű beszédbe elegyedni kedves ismeretlenekkel, az a büféasztal. Pár mondat egy gusztusosnak, vagy érdekesnek tűnő fogásról és máris elkezdődött a társalgás.
Az etikett bennünket is köt
Azzal, hogy elfogadtuk a meghívást, hitet tettünk a szívélyesség mellett. Vagyis kellemesen, közvetlenül illik viselkednünk ezen az estén, és ha hozzánk fordul valaki hasonló módon, akkor empátiával és törődéssel forduljunk felé. Sőt, kedves gesztus lehet bemutatni őt, általunk ismert más vendégeknek. (A bemutatás során nyugodtan feltárhatjuk ismeretségünk friss voltát.)
Amire azonban figyeljünk. A céges partik, „társasági eseménynek álcázott üzleti események”. Ám ettől, ezeken az eseményeken, közvetlenül üzletről nem elegáns beszélni. Ezek az események a kapcsolatépítések és nem az üzletkötések színterei. Arra, más „társasági eseménynek álcázott üzleti események” valók.
dr. Erdős Zsuzsanna etikett tanácsadó és coach www.erdosetikett.hu
