Egyre kevesebb a kérdőjel a reklámadó kapcsán – Kép: SXC

A reklámadótörvény kihirdetése óta fokozatosan napvilágot látnak az első minisztériumi és adóhatósági állásfoglalások, amelyek nyomán egyre fogynak a kérdőjelek a reklámadótörvény értelmezése körül, ugyanakkor több gyakorlati kérdés továbbra sem tisztázott. Azonban az elmúlt egy hónapban sok mindenre fény derült – persze, ha átírják a reklámadót, minden megváltozhat.

Nem minden cég adóköteles

A törvény ugyan meglehetősen széles körben határozza meg az adóköteles tevékenységek körét, az 500 millió forintig terjedő adóalaprész adómentesítésének köszönhetően – a médiaipari szereplők mellett – jobbára csak a jelentősebb marketingbüdzsével rendelkező vállalkozások válnak adófizetésre kötelezetté. Mivel „nullás” bevallást nem kell benyújtani, a többieknek adóbevallási kötelezettsége sem keletkezik.

Itt a bevallási forma a reklámadóhoz!

Mint ismert, a kapcsolt vállalkozások adóalapját „konszolidált módon” kell meghatározni, majd a kiszámított adófizetési kötelezettséget az adóalaprészek arányában kell visszaosztani az egyes kapcsolt vállalkozások felé. A konszolidációba azonban csak olyan vállalkozásokat kell belevonni, amelyek önmagukban is adóalanynak minősülnek (ez az iránymutatás leszűkíti a lehetséges adófizetői kört). Annak tekintetében viszont, hogy a kapcsolt vállalkozási státuszt mikor kell vizsgálni, a törvény sajnos nem tartalmaz iránymutatást, így minden önmagában is adóalanynak minősülő kapcsolt vállalkozást figyelembe kell venni, amely kapcsolt vállalkozási státusza az adóévben akár csak egy napig is fennállt (kiterjesztő értelmezés) – figyelmeztet a Mazars adótanácsadó iroda szakmai blogjának legfrissebb bejegyzése.

Nettó vagy bruttó?

A megrendelt reklám esetén az adó alapja a reklámközzététel havi összesített ellenértékének 2,5 millió forintot meghaladó része. Bár a törvény külön nem hangsúlyozza, a NAV-tájékozató egyértelműsíti, hogy az ellenérték alatt nettó, azaz áfa nélküli összeget kell érteni. Egy esetben említ bruttó összeget a tájékoztató, amikor saját célú reklám esetében a nem levonható – tehát költséget jelentő – áfa is az adóalap részét képezheti.

Mit értünk közvetlen felmerült költségek alatt?

A reklámadótörvény nem ad definíciót a közzététellel kapcsolatban közvetlenül felmerült költség kategóriára (adóalap), ezért kérdésként merült fel, hogy saját célú reklám esetén mi képezi az adó alapját. A nyilvánosságra hozott hatósági értelmezés tisztázza, hogy a közzététellel kapcsolatban közvetlenül felmerült költség magában foglalja a reklám előállításának, gyártásának költségét is (pl. reklámmatrica gyártásának költsége). A számítás megáll ugyanakkor a közvetlenül hozzárendelhető tételek összeadása után, így a közvetett költségek (pl. fűtés vagy világítás) valamely mutató szerinti felosztása, ezek adóalaphoz rendelése („ráallokálása”) nem szükséges.

A nyilatkozattétel különleges szabályai

Az adóköteles tevékenységet saját nevükben megvalósító adóalanyok mellett a reklámadótörvény adóalanynak minősíti azt a személyt is, aki reklám közzétételét megrendeli – az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyek kivételével –, ha nem rendelkezik a közzétevő adóalany megfelelő nyilatkozatával. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy noha a nyilatkozatadás elmulasztása – a havi 2,5 millió forintos ellenértékhatár átlépése esetén – kiváltja a megrendelő adófizetési kötelezettségét, nem mentesíti egyúttal a közzétevőt az adókötelezettség alól. Így tehát előfordulhat, hogy ugyanazon reklám közzétételének ellenértéke után mind a közzétevő (nettó árbevétel), mind pedig a megrendelő köteles lesz adót fizetni. Nyilatkozat hiányában a megrendelt reklám közzétevőjének járó ellenérték – értékhatártól függetlenül – a megrendelőnél társasági adó szempontból nem minősül vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak.

Ezért megrendelőként a reklámadó-fizetési kötelezettség alóli mentesülést eredményező nyilatkozatokat lehetőség szerint mindig szerezzék be; továbbá ügyeljenek arra, hogy a partnerek azokat kellő pontossággal, ne általánosságban, hanem specifikusan, a konkrét ügyletek és azok értékének megjelölésével (pl. 2 db reklámfilm 25 millió Ft értékben) állítsák ki.

Szponzoráció és más gyakorlati példák

Noha a reklámadótörvény által hivatkozott jogszabályok (médiatörvény, reklámtörvény) az adóköteles tevékenységek fogalmának meghatározásakor gyakran teleológiai értelmezést használnak, a reklámadó szabályai csak azokra a reklámokra alkalmazhatók, amelyek beleillenek a reklámadótörvény 2. § (1) bekezdésében felsorolt kategóriák valamelyikébe. Így például valószínűleg nem tartozik a reklámadótörvény hatálya alá

a hangszóró, hangosbemondó útján elhangzó vagy a mozifilmek előtt közzétett audiovizuális tartalom (nem médiaszolgáltatás);

amikor a vállalkozás elnevezését, logóját pusztán annak érdekében használja a vállalkozás vagy annak munkavállalója, hogy személyét azonosítsa (népszerűsítési cél nem valósul meg) – pl. cégnév feltüntetése levélpapíron, névjegykártyán, munkaruhán; cégnév, logó, elérhetőség feltüntetése járművön. (Ha viszont a fentieken túl a cég tevékenységének, termékeinek népszerűsítésére irányuló közlés is megjelenítésre kerül, az már saját célú reklámnak minősülhet, és a közzététellel kapcsolatban közvetlenül felmerült költségek az adóalap meghatározásakor figyelembe veendők.)

Adókötelezettséget eredményezhetnek ugyanakkor a szponzoráció bizonyos esetei, pl. a sportolók mezére, versenyautóra, sporteszközre nyomtatva feltüntetett szponzori elnevezés, logó, illetve a rendezvény helyszínén lehelyezett táblák, feliratok, amelyek a szponzorok elnevezését, logóját tartalmazzák, vagy ha ezek a rendezvény szórólapjain, meghívóin, plakátjain kerülnek feltüntetésre (ilyen esetben ugyanis a szponzorált célja nem saját azonosítása, hanem a szponzor népszerűsítése, nyomtatott formában). Ezzel szemben nem tartozik a reklámadótörvény hatálya alá az az eset, amikor a szponzorált a szponzorok nevét csak szóban (pl. felkonferáláskor, díjátadáskor) hozza nyilvánosságra.

További gyakorlati kérdések

A fenti kérdések tisztázása mellett számos további gyakorlati probléma foglalkoztatja a szakmát. A törvény szövege, valamint a kapott útmutatások alapján továbbra is kérdéses például, hogy:

Az online médiafelületek tekintetében hány százalékos arány esetén (pl. a karakterszám alapján) tekinthető „túlnyomórészt magyar nyelvűnek” az internetes reklám illetve az internetes oldal?

A nem nyomtatott (pl. hímzett pólón) reklámcélú feliratok adókötelezettség alá tartoznak-e?

A filmekben elhelyezett termékmegjelenések hová sorolandók?

A saját célú reklám közvetlen költségei közé sorolhatók-e – és ezáltal adóalapként értelmezhetők-e – a NAV-tájékozatóban nem említett egyéb tételek, amelyek szintén mutatószám alapján kerülnek felosztásra (pl. munkaidejének meghatározható százalékban reklámtervezéssel foglalkozó munkatárs arányos bérköltsége)?

Adóköteles-e a csomagoláson, termékmintán elhelyezett logó, márkanév, szlogen, stb.?

Adóköteles-e az ingatlantól és járműtől eltérő dolgon (pl. speciális bútoron) közzétett nyomtatott reklám?

Ezért érdemes áttekinteni a név- és logóhasználati, valamint a reklámok megrendelésével kapcsolatos gyakorlatokat, szponzorációs szerződéseinket a reklámadó szempontjai alapján – javasolja a Mazars adótanácsadó iroda.