Miért fontos ismerni önmagunkat? A sikeres emberek életútját vizsgálva kiderül, hogy számos gyengeségük ellenére lettek sikeresek abban, amit végül foglalkozásként, hivatásként választottak. Közös bennük, hogy jól ismerték önmagukat, erősségeiket, gyengeségeiket, és ennek megfelelő stratégiát dolgoztak ki a siker érdekében. Albert Einstein-ről köztudott, hogy bukott diák volt, később mégis kiemelkedőt alkotott. Edith Piaf-ra legtöbbször utcai énekesként gondolunk, s ő sem próbálta a nagyasszonyt játszani, helyette nyers, egyenes, közvetlen, önmagát a világot jelentő deszkákon is őszintén vállaló művész maradt, amilyen a hétköznapokban is volt.
Ideig-óráig mi is el tudunk játszani bármilyen szerepet, például egy kiválasztási interjú során, de hamar jön az ébredés, mert „nemszeretem” munkánk lett, vagy hamar kirúgnak, mert nem váltjuk be a cég reményeit. Hosszabb távon pedig mi leszünk boldogtalanok, ha elhiszik rólunk, amit a kiválasztási interjú során eljátszunk, mert nem a képességeinknek megfelelő munkát végzünk.
Erősségek kontra gyengeségek
Az iskolából magunkkal hozzuk osztályzatainkat, és tanáraink, szüleink véleménye is ott cseng a fülünkben, azonban az iskolában tanultak több mint felét nem használjuk munkánk során, és a szülők, sőt a tanárok sem mindig alkotnak objektív véleményt.
Azt kell tudnunk, hogy a dolgozók átlagához képest miben vagyunk jobbak, mert ezek a készségeink jogosítanak fel minket a sikerre, ezek révén jutunk feljebb a ranglétrán, és e kompetenciák segítenek bennünket a kiemelkedő teljesítményhez és eredményhez. Csakis ilyen munkától várhatunk sikerélményt, ilyen választás biztosíthatja a harmóniát önmagunkkal.
Önmagunkból nem bukhatunk meg!
Milyen kompetenciákat érdemes vizsgálni? Munkakörtől függetlenül legalább három területen érdemes vizsgálódni: a gondolkodásbeli képességek, az érdeklődés/motiváció és a viselkedésbeli tulajdonságok terén. A gondolkodásbeli tulajdonságok mérése többféle területet jelent: a tanulási gyorsaság, a szókincs, a szövegértés, a számolás és a számok értelmezése egyaránt fontos része.
Fontos tudni, hogy a tét nem a „megbukom, vagy átmegyek” kérdése, hiszen önmagából senki sem bukhat meg! Ha valaki lassan tanul meg új információkat az se nem jó, se nem rossz dolog önmagában, nem azt jelenti, hogy buta, pusztán akkor lesz „jó” vagy „rossz” tulajdonság, ha egy konkrét munkakörben szükséges szinthez mérjük.
Itt dől el, hogy mi az, amit szívesen fogunk csinálni, és mi az, ami csak púp lesz a hátunkon, amit nem szabad elvállalni, mert nem leszünk eredményesek, nem tudunk kiemelkedően teljesíteni benne.
Nem mindegy, hogy mélyebben érdeklődünk valami iránt (tudni akarjuk például, hogy mitől zöld a zöld?) vagy inkább adminisztrációval szeretünk foglalkozni. Mennyi bennünk a vállalkozó kedv, vagy az embereknek való segíteni akarás szándéka, és mennyire szeretünk gépekkel, szerszámokkal dolgozni, vagy éppen mennyire kreatív az érdeklődésünk. Aki nagyon szeret szerszámokkal, gépekkel dolgozni az szereti a nap végén a kezébe fogni a munkája eredményét, mert ez adja meg számára a sikeres, jól végzett munka örömét. Ha valakinek erős a vállalkozó kedve, a versenyszelleme is erős, akkor szívesen kockáztat, mindenáron győzni akar, és sikeresen felel meg például az értékesítők előtt álló folytonos kihívásoknak.
Viselkedésbeli másságok
Ritkábban gondolunk arra, mennyire lényeges figyelembe venni a pályaválasztásnál az energiaszintünket. Ha ez alacsony, akkor leginkább egy helyben szeretünk dolgozni, egyszerre egy dologra figyelni, de arra alaposan és körültekintően. Számos munkakörnél kincset ér az ilyen ember, gondoljunk például a sebészekre vagy a programozókra.
Ha az önérvényesítési igényszintünk magas, akkor önálló munkát végzünk szívesen, és mások irányítását is nagy kedvvel vállaljuk. Lényeges, hogy milyen gyorsan tudunk dönteni, jobban szeretjük, ha alaposan tájékozódhatunk, minden adatot, információt begyűjthetünk, és megfontoltan dönthetünk. Vannak munkakörök, ahol erre egyáltalán nem nyílik lehetőségünk, azonnal kell kisebb-nagyobb döntéseket hoznunk. Nem mellékes az sem, hogy mennyire szeretünk önállóan vagy másokkal együttműködve dolgozni. Itt is igaz az alapszabály: egyik sem jó vagy rossz tulajdonság, csupán egy adott munkakörhöz képest válik előnnyé vagy hátránnyá. Ilyen az objektív értékítélet alkotásának képessége is: egy jogásztól, egy bírótól elvárjuk a teljes objektivitást, míg egy tanár vagy egy ügyfélszolgálatos munkakör esetében nagy előny, ha valaki tud a megérzéseire is hallgatni.
Pontos, normatív mérleg
Ma már magyarul is könnyen elérhető tesztek, mérőeszközök vannak forgalomban, amelyek objektív információt adnak a fentiek mérése alapján arról, hol állunk a dolgozó átlaghoz képest. A legtöbb forgalomban lévő teszt azonban „ipszatív”, vagyis csak azt mutatja meg, hogy önmagunkhoz képest mik az erősségeink, és mely tulajdonságaink erősebbek, melyek gyengébbek.
A karrier és munkakör kiválasztásánál azonban ezek a tesztek semmit vagy keveset mondanak arról, hogy másokhoz képest milyenek vagyunk (vagyis azokhoz képest, akikkel majd versenyeznünk kell a munkahelyünkön a siker érdekében). A karrier kiválasztásánál ezért nem ipszatív, hanem normatív információra van szükségünk.
Kiindulópont – Karrier iránytű mérés
A Karrieriránytű felmérés célja, hogy a személyes rátermettség alapján egy sor olyan foglalkozást jelöljön meg, ahol az egyén kiemelkedő sikerre számíthat a munkája, életpályája során.
Egy körülbelül 60 perces kérdőív kitöltésével pontos információt kaphatunk arról, hogy a dolgozó átlaghoz képest egy 1-10-ig tartó skálán pontosan hol helyezkednek el a vizsgált személy kompetenciái. A dolgozók átlaga a 4-7-ig kategóriába esik, mindössze 2,5 százalékuk ér el ezen a normatív skálán 1-es, 2-es, illetve 9-es és 10-es eredményt.
Azért fontos, hogy egy ilyen részletes és normatív eredményhez jussunk, mert nem mindegy, hogy valaki 6-os vagy 7-es eredményt ér el egy-egy kompetenciában, hiszen az ilyen pszichometrián alapuló szakértői rendszerek éppen ezt a normatív információt vetik össze – több éves kutatások alapján kidolgozott - az egyes munkakörökben legsikeresebben bevált emberek jellemzőivel. Az eredmény egy lista azokról a foglalkozásokról, ahol biztos sikerre számíthat a vizsgált személy a karrierje során.
Kényszerpályák helyett
A pályaválasztási, illetve karrierválasztási döntést nem szabad kizárólag a karrier iránytű-értékelés eredményére alapozni, hiszen az nem foglalkozik a szakmai tudással, amiknek szintén komoly szerepe van a sikerben. Az értékelés eredményét érdemes azonban kiindulópontként és igazi iránytűként használni, mert e nélkül az információ nélkül sokszor hosszas bolyongás és boldogtalanság jut a pályaválasztó osztályrészéül.
Biztos sokaknak ismerős az egyszeri, de ambiciózus szülő és gyermeke esete. A jót akaró szülő mindenáron orvost akar faragni gyermekéből, és ha az ifjú engedelmes és kitartó, akkor meg is szerzi a diplomát, de soha nem lesz igazán jó orvos belőle, illetve soha nem fogja jól érezni magát ezen a kényszerpályán.
A karrier iránytű segít, hogy kényszerpályák helyett megtaláljuk azt a szakmát, azt a területet, ahol valóban sikeresek, és boldogok tudunk lenni.
Zeisky Ákos Profiles International Hungary
