Átlagosan 2,8 milliós havi alapbérrel szegényesnek számít a magyarországi ügyvezetők és más vezető beosztású menedzserek bére – legalábbis nemzetközi összehasonlításban. Ez a bér ugyanis „mindössze” a huszonötszöröse a képzetlen munkaerő átlagos 114 ezer forintos (bruttó) fizetésének, és „csak” alig 12-szerese az átlagkeresetnek. Tovább növeli a különbséget, hogy miközben a vezetői besorolások esetében a változó juttatások mértéke eléri az alapbér 25–30 százalékát is, addig ez az arány az alacsonyabb besorolási szinteken csak 10–15 százalék.
Éhbéren
És ez nem számít soknak: ilyen éhbérért egy átlagos amerikai kisüzem ügyvezetője a kisujját sem mozdítaná – legalábbis ez egy friss, még teljes egészében nem publikált kutatás egyik eredménye. Az Amerikai Egyesült Államokban egy vezető átlagos fizetése 12,6 millió dollár évente, tehát aktuális forintárfolyamon számolva havonta csaknem negyedmilliárdot visz haza, miközben egy egyszerű alkalmazott átlagosan 34 ezer 600 dollárt keres évente, azaz havi 700 ezer forintot. Nem nehéz kiszámolni, hogy a vezetők a beosztottak bérének 354-szeresét keresik meg – és ez csak az alapbér. Az Egyesült Államokban a vezető beosztásúak bérének „csak” átlagosan mintegy 50 százalékát teszi ki az alapbér, még mintegy fejenként évi 10 millió dollárt tolnak haza részvények vagy prémiumok formájában.
Németországban sem rossz vezetőnek lenni: ott egy vezető átlagosan 5,9 millió dollárnak megfelelő eurót szakít évente, azaz havi szinten csaknem 121 millió forintot. Itt egy átlagos munkás jobban keres, mint az USA-ban: évi 40600 dollárt (32 ezer eurót), tehát havonta mintegy 830 ezer forintot. A különbség itt 147-szeres. Európában egyébként még Svájcban találni kiugró különbségeket a fizetések között: az alkalmazottak évi 50 ezer dolláros fizetésénél (havi több mint egymillió forint) a vezetők 148-szor keresnek többet az átlagos 7, 4 millió dollár évi fizetéssel.
Miért ilyen szerények a magyar főnökök?
A különbség a magyar (és a közép-európai) meg a nyugati vezetők fizetésének arányában részben a cégszerkezetből adódik. Sok ügyvezető egyben tulajdonos is, így számukra a fizetés csak a jövedelmük kisebb része, nagyobb rész a nyereség után fizetett osztalék. Másrészt sok esetben az ügyvezetők bére sokszor akár egy évtizeden keresztül sem változik.
– Ez a magyar cégeknél hagyomány, méghozzá rossz hagyomány – emelte ki a Piac & Profitnak Pilát Gábor vezető tréner, aki szerint Magyarországon nem szokás az elvégzett munka mennyisége és minősége után fizetni az ügyvezetőket, és ez igaz a legtöbb más pozícióban dolgozókra is. Pedig egy ügyvezető is termelhet „selejtet”, sőt a rossz döntéseinek komolyabb következményei is lehetnek, mint egy beosztott munkavállaló esetében. Azonban mivel nincsenek tisztázva a feladatkörök, az elvárások, a pozitív vagy negatív következmények sem jelentkeznek érzékelhetően a fizetésekben – mondta Pilát.
De még ha tisztázzák is az elvárásokat, a legtöbb vezető egyszerűen nem készült fel a feladatokra. Pilát szerint azért, mert bár az elméleti oktatás nálunk kiváló, a gyakorlati képzés egyszerűen pocsék. Jól látható ez abból is, hogy a legtöbb magyar ügyvezető vakon repül, semmit nem mér, nem készít vagy készíttet statisztikát, az ösztönei alapján dönt. Márpedig addig, amíg adatok nem állnak a rendelkezésére, azt sem tudhatja, hogy jól vagy rosszul végzi a munkáját. Akkor pedig a bérében sem jelenhet meg a különbség.
De mennyi lenne a helyes?
A már említett kutatásban a Harvard Business School és a thai Chulalongkorn Egyetem kutatói arra is kíváncsiak voltak, hogy a beosztottak szerint mennyi a valós különbség a fizetések között, és mennyi lenne reális egy „ideális világban”. A 40 országra kiterjedő kutatás eredményei szerint a munkavállalók a különbséget a tízszeresére becsülték, és egy ideális világban szerintük a főnök csak a 4,6 szorosát kereshetné a beosztott fizetésének. Az eredmények persze eltérnek országonként. Az alkalmazottak az Egyesült Államokban engedékenyek: itt szerintük a főnök az alkalmazotti bér 6,7-szeresét is megkeresheti, míg úgy becsülték, hogy a valóságban a húszszorosát viszi haza. Tehát a munkavállalók szerint, ha egy ideális világban élnénk, a főnök „csak” évente 1,8 millió dollárt (napi árfolyamon számolva 457 millió forintot) tenne zsebre.
Egyébként a közép-európai munkavállalók – így a magyarok is – engedékenyebbek a világátlagnál. Nálunk egy főnök a havi bér ötszörösére jogosult az alkalmazottak szerint, azaz az ideális világban a magyar főnökök havi bruttó 570 ezer forintot keresne.
– Persze nyilvánvaló, hogy a rutin hiánya miatt egy pályakezdő kevésbé dolgozik hatékonyan, mint egy tapasztalt munkatárs, de ez nem indokol tízszeres, pláne huszonötszörös különbséget a fizetések között – teszi hozzá dr. Illés Ádám, a PETERKA&PARTNERS Iroda magyarországi irodavezetője. Náluk cégcsoporton belüli gyakorlat, hogy valamennyi munkavállaló félévente részt vesz egy HR-interjún, amely során kiértékelik az előző időszak teljesítményét, és ezek alapján egyeztetnek a fizetések emeléséről is.
Mennyire rombolja a morált?
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy milyen hatása van a munkavállalók moráljára, ha a főnökük kirívóan többet keres. Az eredmények fontos figyelmeztetést hordoznak: a munkavállalók csaknem 90 százaléka a munkamorálját erősen romboló tényezőnek tartja a kiugró vezetői jövedelmeket. A legendás vállalkozási tanácsadó, a múlt század ötvenes éveiben alkotó Peter Drucker szerint, ha a főnök több mint a húszszorosát keresi az alkalmazottak bérének, akkor az már negatívan befolyásolja a hatékonyságot és a lojalitást. Ha tehát a munkavállalók tisztában lennének a valódi kereseti különbségekkel, valószínűleg jelentősen csökkenne a munkakedvük. Talán ezért is nyilatkozott úgy a felmérésben részt vevők több mint kilencven százaléka, hogy a vezetői fizetések a beosztottak előtt nem publikusak.
