Kép: PP

2014-től egyre gyakrabban jelennek meg a minden formai és tartalmi részletre kiterjedő transzferár-vizsgálatok a NAV ellenőrzési palettáján – derül ki a Baker Tilly Hungária adótanácsadó és könyvvizsgáló vállalat legfrissebb összefoglalójából. Az adóhatóság az ellenőrzések során már nem csak a formai elemeket vizsgálja. Előfordult, például, hogy adott ügyben a nemzetközi bíróság döntésére hivatkozva tett érdemi megállapítást, ez pedig a korábbi évek általános gyakorlatára nem volt jellemző.

„Egyértelmű trend, hogy a NAV-ellenőrök egyre képzettebbek transzferár témában, hiszen a revizorok már olyan területeken is magabiztosan mozognak, amelyeket a korábbi években általában elkerültek, mert nem volt rálátásuk. Az adóhatóság transzferár-csoportja pedig az adózóknál képes minden részletre kiterjedő transzferár-ellenőrzést végrehajtani. Ebből az következik, hogy a gyakran mostohagyereknek tekintett transzferár-nyilvántartás elkészítésekor is indokolt a fokozott gondosság” – foglalta össze Mindszenti Mónika partner, a Baker Tilly transzferár-divíziójának vezetője.

A szakértő szerint mindenképpen indokolt a figyelem, mert a transzferárazással kapcsolatos NAV-megállapítások gyakran a társasági adót, az iparűzési adót, illetve az áfát is érinthetik. Az adózó tehát további adóhatósági kutakodással, sőt akár egyéb szankciókkal is találkozhat.

A Piac & Profit szakértői segítségével összeszedtük, mit tegyünk, és mit ne tegyünk ellenőrzés esetén.

Hová néznek?

A szakember szerint az ellenőrzéseken a NAV egyre gyakrabban vizsgálja az érdemi részleteket: megnézik a transzferár-adatbázisszűrések helyességét és frissességét, érdemben elemzik a tranzakciókhoz kapcsolódó összehasonlító és alátámasztó adatok meglétét és tartalmi megfelelőségét. Ugyancsak szívesen tanulmányozzák a menedzsmentszolgáltatásokhoz kapcsolódó költségallokációk életszerűségét és dokumentáltságát.

A transzferár-nyilvántartás elkészítéséhez elengedhetetlen adatbázisszűrések vizsgálatakor fontos szempont, hogy azok mennyire naprakészek – áll a Baker Tilly Hungária összefoglalójában. A magyar transzferárazási gyakorlatban tulajdonképpen már megkerülhetetlen az adatbázisszűrések frissítése, hiszen a transzferár-nyilvántartások ellenőrzésekor az adóhatóság nem vagy csak komoly fenntartásokkal fogadja el a három-négy évvel korábban – vagy még ennél is régebben – készült összehasonlító adatokat tartalmazó adatbázisszűréseket.

Ugyancsak rendkívül fontos, hogy a tranzakciókat helyesen értelmezzük, és megfelelő összehasonlító adatokat adjunk meg a csoporton belüli ügylethez kapcsolódva, mert saját adataink is szembefordulhatnak velünk egy adóvizsgálat alatt – állítja Mindszenti Mónika. Felidézte: előfordult, hogy egy társaság az összehasonlító elemzés készítésekor az adott tranzakciótípushoz köthető, viszonylag könnyen elérhető összehasonlító adatokat alkalmazott a nyilvántartásában. Az adóhatóság elfogadta ezeket mint összehasonlító adatokat, de a tranzakció jellegét másként értelmezte. Ennek következtében – az adózó transzferár-nyilvántartásában bemutatott összehasonlító adatokat felhasználva – jelentős adóalap-korrekciót állapított meg. „A NAV elfogadta a cég összehasonlító adatait, majd azokra hivatkozva kért korrekciót. Ezért nem elég pusztán hiteles forrásból adatot gyűjteni, meg is kell győződni arról, hogy az valóban alátámasztja-e azt, amihez felhasználjuk” – hangsúlyozta a szakember.

Mindig nagyon ügyeljünk a menedzsmentszolgáltatásokra

Mindszenti Mónika szerint a tranzakciók életszerűsége is nagy szerepet kap a transzferár-vizsgálatokban, különösen a menedzsmentszolgáltatások ellenőrzésekor. Ezek jellemzően olyan – pl. jogi, IT-, értékesítéstámogatási – szolgáltatások, amelyeket minden tagvállalat használ, és az anyavállalat központi beszerzéssel vagy saját erőforrásait felhasználva nyújt leányvállalatainak. A szolgáltatásokkal kapcsolatos költségeket központilag gyűjti, és az adott szolgáltatásokra leginkább jellemző allokációs kulcs alapján megosztja a tagvállalatok között.

Az adóhatóság mindig nagy figyelmet fordított a menedzsmentszolgáltatások ellenőrzésére, de mostanában a kapcsolódó allokációs kulcsok vizsgálata kiemelkedő szerephez juthat: sokszor nem elég a melléklet. Az allokációs kulcsról további információkat kérnek, elmennek akár egészen a hozzá fűződő számlák ellenőrzéséig is. Ilyenkor az allokációs kulcs életszerűségét vizsgálják, és a vele összefüggő számításokat is megnézik, hogy számszakilag is rendben vannak-e. Például az allokált IT-költség következik-e a felhasználók számából, vagy például az értékesítéstámogatás allokációs rátája arányos-e az értékesítés nagyságrendjével.

Az is előfordult, hogy a NAV a menedzsmentszolgáltatás konkrét realizálását vizsgálta: teljesítési igazolással és dokumentumokkal – például repülőjegy, e-mailek, feljegyzések stb. – alátámasztva kellett nevesíteni, hogy az anyavállalattól kapott szolgáltatások valóban megvalósultak-e. Ilyenkor nagy szerepe van az időtényezőnek: célszerű ezeket az adatokat a pénzügyi évben folyamatosan gyűjteni, de fontos, hogy a vizsgálat pillanatában már az adózónál legyen minden információ az anyavállalattól. „Nem szabad a vizsgálat időpontjában indítani ezt a folyamatot, mert több esetben hosszadalmas, cégcsoporton belüli adminisztrációt igényel, és sokszor az anyavállalat sem érti, hogy miért van szükség ilyen szintű információmegosztásra” – tanácsolta Mindszenti Mónika.

Előfordul ugyanis, hogy a leányvállalatra terhelt menedzsmentdíjak úgynevezett „shareholder activities”-hez. kapcsolódó, azaz a tulajdonos(ok) saját érdekében végzett tevékenységéhez kötődő költségeket is tartalmaznak. Ez a gyakorlat az OECD-irányelvek alapján nem helyénvaló, ezért a NAV is fokozottan ellenőrzi, hogy voltak-e esetleg olyan átterhelt költségek a menedzsmentdíjakban, amelyek nem a helyi leányvállalat, hanem a tulajdonos érdekében merültek fel.