Mindenképpen talán
A már hatályos reklámadó törvény esetében még sok az egyelőre megválaszolatlan kérdés, még az olyan alapvető dolgokban is, mint, hogy ki tekintendő az adó alanyának, vagy az is nehézséget jelent, hogy pontosan megmondja valaki mi is az adóköteles reklám. Ugyanis, bár a törvény sok terültet lefed, azért nem minden hirdetés adóköteles. Még az sem egyértelmű, hogy mi a médiaszolgáltatásban megjelenő reklám, pedig ez még annak tűnik . hangsúlyozta Nyári Zsolt. Nem könnyű eldönteni például, hogy egy filmben megjelenő reklám adóköteles-e, vagy nem. De nem ez az egyetlen kérdéses terület. Egy másik példa, hogy a reklámadó törvény rendelkezik az ingatlanON közzétett reklám adókötelességéről, de nem említi az ingatlanBAN elhelyezett reklámot. Ugyan a szöveg szerint ez utóbbi nem lenne adóköteles hirdetés, de a minisztérium, állásfoglalása szerint ezt a kettőt egyben kell értelmezni – tehát a szöveggel szemben ez is adóköteles lesz. Tehát nem feltétlenül igaz az a korábbi szakértői tanács sem, hogy minden esetben a törvény szó szerinti szövegét érdemes segítségül hívni kérdéses esetben.
Kérdéses pont az interneten közzétett reklám is – egyelőre tisztázatlan, hogy mi számít magyar nyelvű oldalnak- ami a törvény szerint az adó hatálya alá esik. Milyen nyelvű oldalnak számít például a Google? Ha globálisan nézzók, akkor nyilván túlnyomó többségben nem magyar nyelvű. De ha IP cím alapján vizsgáljuk, akkor itthon csak magyar találatot ad ki a keresésre, tehát túlnyomóan magyar nyelvűként értelmezhető - magyaráz az adótanácsadó. Egyébként az ingatlanos példa minisztériumi álláspontja alapján úgy tűnik, hogy a reklámadó hatálya alá tartozónak fogják tekinteni. A kiragadott példák mellett számtalan ilyen kérdés van még, amelyről csak a gyakorlat fog dönteni.
Az sem egyszerű kérdés, hogy ki az adó alanya. Alapvetően a közzétevő – ez lehet médiaszolgáltató, de lehetek én is, aki a saját reklámomat közzéteszem. De például egy ingatlan esetében nehéz eldönteni, hogy ki az, aki az adott felületet reklám céljára hasznosítja – pedig a törvény szerint az a személy vagy szervezet lesz az adó alanya.
Nehéz megmondani azt is, hogy melyik nyomtatott termék minősül reklámnak – a reklámújság igen, de a logóval ellátott céges boríték már nem. És, ha beszállítunk egy nagyobb üzletbe, akkor ki fizet? Aki kitette az adott display-t, ahol a termékek megjelennek? Vagy aki lehetővé tette, hogy kitegyék? Nyári Zsolt szerint a legtöbb kérdésre a megoldást a praktikus működés adja meg és a leginkább az számít majd ,hogy az adott helyzetet rendező szerződésben pontosan mi szerepel. A fenti példánál maradva ha a display-t a gyártó tartja karban, az áruhá csak helyet ad neki, akkor az adó alanya a gyártó lesz, míg ha a gyártó csak a terméket biztosítja és minden másról az áruház gondoskodik, akkor az adó is őt terheli majd.
Nüanszokon múlik, hogy hogy értelmezzük az egyes eseteket a reklámadó szempontjából. A törvény szerint például minden NYOMTATOTT anyag reklámadó köteles – tehát ha hímzett, kézzel festett stb. az már nem tartozna ide. De feltehetőleg az értelmezésben ezek is bele fognak kerülni, de érdemes lehet megfuttatni a kérdést a minisztériumon. Sok olyan példa van, ahol a szó szerinti értelmezésben valami nem kerülne az adó hatálya alá, de a törvény szelleme szerint mégis oda fog tartozni.
Nyilatkozzon ki merre lát!
A káoszban a leginkább biztosnak tekinthető megoldás - más szakértők szerint is - ha minden vitás és nem vitás helyzetben az adóalanyiságot vállaló nyilatkozat beszerzése az esetleges közzétevőtől. Tehát a legjobb tanács, hogy mindig, amikor csak „reklám szagú” üzletről van szó, akkor kerüljön sor nyilatkozatra, ami rögzíti, hogy ki vállalja az adókötelezettséget.
A reklámadó esetében éves bevallási kötelezettség áll fenn, kell adóelőleget fizetni (közzétevőként) és van feltöltési kötelezettség is – ha az adott vállalkozásnak van adófizetési kötelezettsége. Bevallással viszont csak akkor kell foglalkozni, ha kötelezettség keletkezik.
2014. augusztus 15. előtt megrendelt szolgáltatásra még nem kell – nem a fizetés, hanem a megrendelés számít.
Szerződjünk okosan! Nem minden ügylet adóköteles! Minden szerződésnél próbáljuk meg átnézni, hogy melyek a nem adóköteles lehetőségek. Ha azt kérjük az áruháztól, ahol be vagyunk listázva, hogy reklámozzon minket – reklámot nyújt nekünk, a megrendelés összege a kérdés. Ha viszont kapunk ugyanott, ugyanattól 5 négyzetmétert, ahova kitelepülünk és magunk hirdetjük magunkat, akkor önreklámról van szó és az önköltség számítása a kérdés.
Ha nem tud nekünk a másik fél nyilatkozatot adni, tehát fontos, hogy alatta maradjunk, akkor diverzifikáljunk! Ne évente számlázzunk, hanem havonta! Ezt megengedi a törvény, apró finomság, de sokat spórolhatunk rajta, hiszen havonta kell a 2,5 milliós értékhatár alatt maradnunk.
Szponzoráció vagy támogatás? Szponzoráció esetén egy megrendelésről van szó, ahol a pénzért szerződésben lefektetett elvárásokat támaszt a megrendelő (például a logója elhelyezését). A támogatás estében viszont csak pénzt ad át – ez pedig nem reklámadó köteles. Akkor sem, ha egyébként kiteszi a támogató logóját az, aki a támogatást kapta.
A nyilatkozatot mindig annak kell kiadnia, aki a reklám közzétételét ténylegesen végzi. Ha megrendelőként egy reklámügynökséget bízunk meg ennek intézésével, akkor köztünk és a közzétevő között nincs szerződéses kapcsolat – tehát nincs szükségünk nyilatkozatra. Az ügynökség maga pedig nem közzétevő, tehát köztünk és az ügynökség között sincs szükség rá.
Ami mindenkit érinteni fog
Az adóalap megállapításához a közzétevőnek azt kell néznie, hogy mennyi a reklámközzétevésből származó nettó árbevétele. Ha az ügynökség ezen hasznot realizál, akkor ezt is hozzá kell adni – ebből áll össze az adóalap. Közzétevő estén a kimenő reklámok és az önreklám összeadandó! Nehezebb kérdés, az önreklám. A saját célú reklámot közzétevő adóalanyok esetén a reklám közzétételének közvetlen költsége az adóalap. Ebben benne van a grafikai tervezéstől a nyomtatáson át a reklámeszköz helyszínre szállításáig minden. Ezt mind figyelembe kell venni az önköltség meghatározásához - ez pedig nem kis adminisztráció.
Tehát minden vállalkozásnak fel kell készülnie arra, hogy valahogyan be kell tudni mutatni az önreklám költségének éves összegét egy esetleges NAV ellenőrzés során. A közzétevőknek pedig ahhoz, hogy bizonyítható legyen, hogy nem érik el az 500 millió forintos reklámközzétételből eredő bevételt - és így az adófizetési kötelezettséget - minden egyes reklám aktivitásról nyilvántartás kell vezetniük. Ha ez nincs meg, akkor büntethetnek a nyilvántartás hiánya miatt, de ha a NAV úgy számol, hogy elértük az 500 milliós határt, akkor adóhátralék miatt is.
A jogszabály értelmezéséhez segítséget nyújthat az NGM és NAV szakemberei által készített információs füzet.
